Melléthei-Barna Márton publicisztikában véleményezte a NER korrupciójában segédkező jogászokat és tanácsadókat

Az ügyvédből lett képviselő szerint a politikusok szándéka nélkül nem jött volna létre a NER közpénzszivattyúja, de nem egyedül hozták létre azt a rendszert, ami mozgatta a gépezetet. Kollaboráns jogászok, könyvvizsgálók, adótanácsadók és pénzügyi szakértők felelősségét veti fel.

A választások után hat hónappal számvetést tartott Melléthei-Barna Márton, az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága, valamint a Törvényalkotási Bizottsága tiszás alelnöke, aki politikusi szerepvállalása előtt maga is ügyvédként dolgozott, a Válasz Online-ra írt publicisztikát azokról az ügyvédekről, jogászokról, tanácsadókról, akik az államot megkárosító szerződésekben vállaltak szerepet. Kiemelve, hogy a Tisza egyik legfontosabb választásai ígérete az elszámoltatás volt, hat hónap elteltével már zajlanak az eljárások, az Orbán-kormány két egykori minisztere pedig előzetes letartóztatásban van, és még csak most kezd feltárulni a teljes valóságában a NER korrupciós hálózata.

A magyar társadalom régóta felfigyelt már a NER gyanús ügyleteire, hatalmas pénzmozgásaira, vagy épp egyes a rendszerhez köthető figurák semmiből jött gazdagodására: könnyű kézzel osztott koncessziók, gyanús közbeszerzések és az üzleti alapon indokolatlan fúziók tényfeltáró cikkek alapjául szolgáltak az elmúlt években, és szolgálnak a mai napig, kitérve a színlelt szerződésekre, a túlárazásokra, ezek kapcsán már feljelentések születtek, de mostanáig kevés előrelépés történt a felelősség-megállapítás területén Melléthei-Barna álláspontja szerint. A politikus azonban ráirányítja a figyelmet, hogy jóval kevesebb szó esik az ügyletek kapcsán azok megszületéséről, kiemelve, hogy az ilyen konstrukciók létrehozásához magasan képzett jogászokra és egyéb szakemberekre van szükség, mint adótanácsadókra, vagy épp könyvvizsgálókra. A tiszás képviselő úgy látja, egyértelmű, hogy például nem Rogán Antal és bűntársai, hanem „az ország legjobb adó- és pénzügyi tanácsadói, könyvvizsgálói, illetve gazdasági területekkel foglalkozó jogászai” nyújtottak segítséget.

„A jogászok csak szemek voltak a láncban, de nélkülük a NER nem tudta volna ilyen hatékonyan, ilyen szemérmetlen „transzparenciával”, iparszerűen lopni a közpénzt.” – írta Melléthei-Barna.

Az ügyvédből lett képviselő szerint ha valóban komolyan vesszük az elszámoltatást, akkor a gazdasági és jogi közreműködők felelősségének kérdése sem megkerülhető, azoknak a felelőssége, akik a politikai döntéshozók mellett tudásukkal, tekintélyükkel és szervezeti súlyukkal szentesítették a NER gyanús ügyleteit. Írásának központi kérdése, hogy milyen típusú felelősség terheli azokat a jogi szakembereket, akik részt vettek a közvagyon eltűntetésében, magánkézbe jutattasában, segítséget nyújtottak céghálók megszövésében, beárazásában és működtetésében. 

„Meggyőződésem, hogy azok a jogászok és tanácsadók, akik ezekben az ügyekben eljártak – éppen a kiemelkedő szakmai tapasztalatuk és tudásuk miatt – pontosan tudták, mit tesznek: közpénzt játszanak magánkezekbe. Megkárosítják a magyar államot és azt a közösséget, amit úgy hívunk: a hazánk.”

Melléthei-Barna szerint az értintett ügyvédek tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek, közpénzt juttatnak magánkézbe, így véleménye szerint amit tettek az minimum erkölcstelen, de jó eséllyel a bűncselekmény fogalmát is kimeríti.
Kiemeli viszont azt is, hogy az ügyvédek és a tanácsadók felelőssége eltérhet, ha az ügyfél egy NER-es cég, és akkor, ha az maga az állam, mint állami szerv vagy állami tulajdonban lévő társaság. Szerinte a helyzet jóval súlyosabb, a második esetben, amikor a megbízó maga a magyar állam vagy épp egy szerve.

„A magyar állam által megbízott ügyvédek ügyfele ugyanis valójában nem a mindenkori kormány, hanem az állam maga. Ha pedig érdekellentét merült fel a képviselő (kormánytag) és az állam érdekei között, az ügyvédnek a magyar állam érdekei szerint és nem a képviselő érdeke szerint kell eljárnia. Abban az esetben, ha az ügyvéd vagy a tanácsadó számára megfelelő gondosság mellett felismerhető, hogy a tranzakció célja vagy eredménye egy kormánytag, esetleg annak baráti/üzleti köre (bármilyen harmadik személy) gazdagodása az állam kárára, köteles az együttműködést megtagadni és ügyfele érdekeinek szem előtt tartásával eljárni.”

Melléthei-Barna elmondása szerint a minisztériumok és háttérintézményeik átvilágítsa során számos bűncselekmény gyanúját felvető ügyletre derült fény, feljelentések is születtek. Azt írja, a politikusok felelőssége az elsődleges, de nem szabad elfeledkezni a jogmegkerülő megoldásokat validáló értelmi szerzőkről, és a tanácsadókról sem. 

Ajánlásokat is megfogalmaz a képviselő, kiemelve a nyilvánosság szerepét. Véleménye szerint a transzparencia érdekében az ügyvédi irodák beszámolóinak ugyanúgy nyilvánosnak kellene lenniük, mint a gazdasági szereplőké.

„Aki közpénzből kap megbízást, annak számolnia kelljen azzal, hogy a megbízás ténye, tárgya és díjazása főszabályként közérdekű adat. Ezért nemcsak nyilvánosságra kerülhet, hanem kötelezően kerüljön is oda. Szintén számolnia kell azzal, hogy bizonyos esetekben (szerződés érvénytelensége, támogatás jogellenességének megállapítása stb. esetén) az általa adott jogvéleményt kötelezően nyilvánosságra kell hozni. Így kiderül, hogy az adott ügyvéd a kockázatokra felhívta-e a figyelmet, amelyet felülbírált a döntéshozó, vagy téves jogvéleményt adott.”

Álláspontja szerint a büntetőjogi és polgári jogi felelősség határait a joggyakorlatban is ki kell munkálni, ez viszont a bíróság feleadat. Az ügyvédből lett képviselő szerint a politikusok szándéka nélkül nem jött volna létre a NER közpénzszivattyúja, de nem egyedül hozták létre azt a rendszert, ami mozgatta a gépezetet.