Az ima mibenlétéről és értelméről

Szubjektív gondolatok a KDNP "fogolykiváltó" imája kapcsán. Mottó: „Kérjetek, és adatik nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik nektek.”

2023 májusában járunk és én akkor a Gulyáságyút tudósítva Ferenc pápa kíséretében utazom a pápai különgépen. Az akkor már elég rossz állapotban lévő Szentatya odalép hozzám, kezet fogunk, majd arra kérem, hogy imádkozzék a papságból éppen akkor kilépő Hodász Andrásért. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, az idős és betegeskedő pápa mosolyogva közli velem, hogy imádkozni fog az általa nyilván nem is ismert „kiugró” plébánosért. Nem kértem volna ilyet Péter apostol utódjától, ha katolikusként nem lennék róla meggyőződve, hogy az ima igenis élő és létező segítséget jelenthet a bajban. Van azonban néhány alapfeltétel, amely nélkül – hogy egy fokozott képzavarral éljek – olyan, mint a halottnak a csók.

Az első, hogy az imát kérő vagy az imát mondó higgyen abban, hogy az ima valóban működik. Amennyiben szemernyi kétség van ezzel kapcsolatban bennünk, akár falra is hányhatnánk a borsót, ugyanannyit érünk el vele. A másik ilyen alapfeltétel, hogy a kérésünk „elbírálását” illetően az ember átadja magát az Istennek. Ahogy Jézus mondja az elfogása előtt a Gecsemáné kertben: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (Mt 26,39) És van egy „külső” feltétel is, amiről az Isten dönt: a kérés a javunkra (vagy akinek a javára kérjük) kell hogy szolgáljon.

Repüljünk most a pápa különgépről előre 2026-ra, mégpedig a Belvárosi Nagyboldogasszony templomba. Itt, Osztie Zoltán plébános templomában tartották pénteken a KDNP szervezésében az úgynevezett „fogolykiváltó”imát. Azt hinné az ember, ha deklaráltan a kereszténydemokráciát (most az mindegy, hogy fügefalevélként vagy sem) zászlajára tűző párt hívja imára a híveket, akkor valóban értő hívek látogatnak el arra. De nem.

A náci provokátor, Bede Zsolt 2026. október 26-án a Belvárosi Nagyboldogasszony templomban zsebredugott kézzel a fogolykiváltó imán, ahol ezúttal mint beengedőember is tevékenykedett. Fotó: Pitz Dániel

Tudósítottam aznap a helyszínről és az imára érkezők válaszokból látszik, hogy az erre a politikai eseményre érkezők nem hittek az ima erejében. Többen, köztük a KDNP frakcióvezetője is megkapta azt a unalmas újságírói kérdést, hogy „miért érezte fontosnak, hogy eljöjjön erre az eseményre”. Ám a válasz nem az volt, hogy azért, mert hiszek az ima erejében. Pedig ha valaki kereszténynek gondolja magát, el kell hinnie Jézus bibliai szavait: „bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”. Bármit! Rétvári Bence is úgy válaszolt a fenti kérdésre, hogy érezzék, hogy kiállunk a „politikai rabokért”. Márpedig ha a „Kereszténydemokrata” „Néppárt” (így, mindkettőt idézőjelbe téve helyes) frakcióvezetője sem az ima erejében való bizakodást, hanem a l'art pour l'art demonstrációt önmagát nevezi meg mint az imaóra célját, akkor az nem más, mint a templomaink falai közé vitt  politika, és végeredményben blaszfémia, hiszen az Istennek rendelt szakrális térbe kerül be a profán.

Többen meglepődtek a tudósítóként feltett kérdésemen, hogy mikor szabadulhat Hankó Balázs és Seszták Miklós, ha sikeres az imaóra. A Gulyás Virág nevű fideszes influenszer egyenesen ateistának mondott e kérdésem okán. Pedig azt megintcsak Jézus Krisztustól tudhatjuk, hogy ha csak mustármagnyi hitük volna, hegyeket volnának képesek megmozgatni. A KDNP imaórájára érkezők látványosan nem hittek abban, hogy működhet az, amire meghirdették. Mondjuk ha hinnének is benne, még mindig ott az, hogy Hankó Balázs és Seszták Miklós kiszabadulása egyezik-e a Jóisten akaratával. Én úgy látom, aligha.

Fotó: Kontroll