Kéri László a Kontroll ünnepi műsorában: Nagy Imre is képes volt a változásra

Az 1956-os forradalom emlékei mellett a személyes és politikai változás lehetőségéről is beszélt Kéri László a Kontroll október 23-i ünnepi műsorában. A politológus gyerekkori történetekkel, humorral és egy Vásárhelyi Miklóshoz kötődő emlékkel idézte fel a forradalom utáni Magyarországot, majd a Tisza-kormány első hónapjait és az elszámoltatás alakulását is értékelte.

Az október 23-i ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjével (polgári tagozat) kitüntetett Kéri László szerint 1956 egyik legfontosabb tanulsága, hogy az emberek képesek változtatni a saját sorsukon, még akkor is, ha korábban egészen más politikai meggyőződést vallottak. A politológus úgy látja, a forradalom emlékét sem lehet egyetlen politikai oldalhoz kötni.

A Kontroll ünnepi műsorában Viktorin Tamás beszélgetett Kérivel, aki az elején gyerekkori emlékeit idézte fel. Elmondta, hogyan élte meg kisfiúként az 1956 utáni éveket, milyen volt a félelem a hétköznapokban, és hogyan őrizték meg az emberek a forradalom emlékét akkor is, amikor nyilvánosan beszélni sem lehetett róla.

A szovjet katonacsizmák szaga és a falra festett betűk

Kéri Budapest XVI. kerületében, Mátyásföldön nőtt fel, ahol a szovjet katonai jelenlét a mindennapok része volt. Gyerekkori emlékei közül két szag maradt meg benne különösen erősen: a szovjet tisztek csizmájáé és a feleségeik által használt Krasznaja Moszkva (Vörös Moszkva) parfümé. Felidézte, hogy akkoriban szinte mindenért sorba kellett állni, a szovjet katonatisztek feleségei viszont gyakran egyszerűen a sor elejére mentek. Gyerekként azt is látta, hogy a környékről hirtelen eltűntek a fiatal felnőttek. Volt, akit bebörtönöztek vagy internáltak, mások elhagyták az országot.

A megtorlás éveiből egy különös történetet is elmesélt.

Az Ikarus gyár fehérre festett kerítésére 1957 elején felkerült az „Éljen Kádár János!” felirat. Valaki éjszaka egy F betűt festett elé, így már az állt ott, hogy „Féljen Kádár János!”. A hatalom emberei erre a „Ne féljen” szavakkal válaszoltak, mire újabb éjszakai felirat kérdezte: „Miért ne féljen?” „Mi ezen tanultuk a nagybetűket nagycsoportosként” – emlékezett vissza Kéri, aki szerint a történetnek a humora mellett nagyon komoly oldala is volt.

Úgy vélte, ha elkapták volna a feliratok készítőit, súlyos büntetésre számíthattak volna. Otthon ugyanakkor másképp beszéltek 1956-ról, mint ahogyan azt a hivatalos propaganda megkövetelte. Kéri édesapja, aki gyári munkás volt, következetesen forradalomnak nevezte az eseményeket, nem ellenforradalomnak.

Amikor a párttitkár közeledett, elhallgattak a viccek

Kéri szerint 1963 után fokozatosan változott a légkör. A félelem nem tűnt el, de az emberek a családjukban és a barátaik között már szabadabban beszélhettek. Gyerekkorából arra is emlékezett, hogy a gyárakban a munkások politikai viccekkel szórakoztatták egymást. Ha azonban valaki észrevette, hogy közeledik a párttitkár, figyelmeztette a többieket, és a beszélgetés azonnal más irányt vett.

A 60-as években a nyugati filmek, könyvek és a beatzenekarok megjelenése is sokat jelentett a fiataloknak. Kéri felidézte a rádióból szóló dalokat, amelyeket olykor az ablakba tett készülékekből együtt hallgattak az emberek. A forradalom leverése után a külföldre távozott családtagok és barátok hiánya is ott volt ezekben a zenékben.

A falusi élet változásáról saját családi élményein keresztül beszélt. Gyerekként gyakran került röszkei és kömpöci rokonaihoz, ahol még nem volt vezetékes víz vagy fürdőszoba, a mellékhelyiség pedig az udvar végében állt. Úgy emlékezett, hogy a hatvanas években épülő, később Kádár-kockának nevezett házak sok család számára hatalmas előrelépést jelentettek.

Kéri nem feledkezett meg arról sem, hogy a korszak viszonylagos jóléte milyen politikai elnyomás után alakult ki. A forradalom emlékének megőrzésében különösen fontosnak nevezte Bill Lomax brit történészt, akinek 1956-ról szóló könyve a nyolcvanas években titokban terjedt Magyarországon. Kéri elmondta, hogy ő maga is csak rövid időre kaphatta kölcsön a kötetet, amely a fiatal értelmiségiek számára az egyik legfontosabb olvasmány lett a forradalomról.

A munkástanácsokban az emberek a saját kezükbe vették a sorsukat

A politológus szerint 1956 történetének egyik méltatlanul háttérbe szorult része a munkástanácsok megalakulása. Úgy látja, ezek a szervezetek különösen sokat elárulnak arról, milyen erős volt az emberekben az önállóság iránti vágy. A forradalom napjaiban országszerte munkástanácsok alakultak, amelyekben az emberek maguk választották meg azokat, akikben megbíztak. Kéri szerint nem elsősorban a harc, hanem a munkahelyek működtetése és a helyi közösségek ügyeinek intézése volt a céljuk. A történet számára azért fontos, mert azt mutatja, hogy az embereknek nem kellett felülről megmondani, hogyan szervezzék meg a saját életüket. A helyi közösségek képesek voltak önálló döntéseket hozni.

Kéri ezt az autonómiaigényt a később létrejött Tisza-szigetek működésében is felismerni véli. Szerinte mindkét esetben megjelent az az igény, hogy az emberek ne csupán elszenvedői, hanem alakítói legyenek a közügyeknek.

Vásárhelyi Miklós meglepő gondolata 1956-ról

Kéri egy 1988-as vagy 1989-es dubrovniki találkozót is felidézett, ahol egy kelet-európai reformereket összegyűjtő szabadegyetemen vett részt. Az ott töltött hét alatt sokat beszélgetett Vásárhelyi Miklóssal, Nagy Imre egykori sajtófőnökével. Vásárhelyi egyik gondolata különösen mély nyomot hagyott benne. Kéri visszaemlékezése szerint arról beszélt, hogy a forradalom résztvevőit nagyon különböző politikai elképzelések vezették, és a közös cél nem feltétlenül jelentett volna tartós egyetértést.

„Egyszer azzal lepett meg minket, hogy hát tudjátok, hogyha nincs ez a szomorú vég, ez a szovjet megszállás, hanem '56 tovább tart még egy-két héttel, nem biztos, hogy az 56-os főerők nem fordultak volna egymás ellen. Azt mondja, annyira ellentétes értékrendű, annyira ellentétes szemléletű erők harcoltak ott egymás mellett, hogy nem tudni, hogy mi lett volna a vége.”

Kéri akkor meglepődött ezen, később azonban egyre jobban megértette Vásárhelyi figyelmeztetését. A forradalomban a korábban kommunista Nagy Imrétől a jobboldali és polgári szereplőkig sokféle politikai erő vett részt. Egy ideig képesek voltak együttműködni, mert a szabadság követelése összekötötte őket. A politológus szerint éppen ezért tévedés, amikor valamelyik politikai oldal kizárólag a saját hagyományaként próbálja bemutatni 1956-ot.

Nagy Imre útja és Magyar Péter fideszes múltja

Az interjú egyik legerősebb gondolatmenetében Kéri Nagy Imre személyes és politikai átalakulásáról beszélt. Felidézte, hogy a későbbi mártír miniszterelnök korábban hithű moszkovita kommunista volt és begyűjtési (padlássöprési) miniszterként is szolgált. Kéri szerint éppen ezért különösen jelentős az az emberi út, aminek végén Nagy Imre a halálos ítélet előtt sem kért kegyelmet.

Ebből kiindulva bírálta azokat, akik Magyar Pétert a korábbi fideszes kötődése miatt utasítják el, és a Tiszát egyszerűen „Fidesz 2”-nek nevezik. A politológus szerint az emberek politikai meggyőződése az életük során gyökeresen megváltozhat, ezért nem lehet valakit kizárólag a múltja alapján megítélni.

„Nagy Imrének mekkora utat kellett megtenni. Nagy Imre a begyűjtési minisztertől jutott el [...] odáig, hogy te inkább az akasztást vállalod, de ezektől nem kérek kegyelmet, hogy milyen iszonyú hosszú út ez.”

Kéri szerint a magyar történelem tele van olyan szereplőkkel, akiknek az életútja komoly fordulatokat vett. Éppen ezért nem tartja elfogadhatónak, hogy valakit kizárólag a politikai indulása alapján ítéljenek meg. „Aki azt hiszi, hogy a politikai átalakulás az olyan könnyű dolog, hogy ez nekem ne dumáljon, mert onnan jött a Fidesztől, ez súlyosan félreérti az egész magyar XX. századot. Mindegyikünk élete az átalakulásokból áll.”

Úgy látja, ez nem kizárólag Magyar Péter személyes története. Sok olyan embernek kell újragondolnia korábbi politikai meggyőződését, aki 2010-ben, 2014-ben vagy 2018-ban még a Fideszre szavazott. Kéri szerint a változás lehetősége és az addigi döntésekkel való szembenézés 1956 egyik máig érvényes tanulsága.

Kéri szerint türelem kell a Tisza-kormány megítéléséhez

A beszélgetés aktuálpolitikai részében Kéri a Tisza-kormány első hónapjairól is beszélt. Úgy látja, a kormányt támogatók között is egyre több a csalódott ember, sokan azonban olyan eredményeket kérnek számon, amelyekhez jóval több idő szükséges. Az egészségügy, az oktatás és a közlekedés helyreállítását évtizedes feladatnak nevezte. Szerinte különbséget kell tenni aközött, hogy egy kormány elindít-e egy változást, illetve hogy annak eredménye mikor válik érzékelhetővé a mindennapokban. A legfontosabb előrelépések között az uniós pénzek ügyét, a külpolitikai irányváltást és az oktatás, az egészségügy, valamint más közszolgáltatások előtérbe helyezését említette. Elismerte, hogy a kormánynak több vitatható döntése is volt, de szerinte ezek nem változtatnak az alapvető irányon.

„Én értem a türelmetlenséget, de nem értek vele egyet” – fogalmazott. Hozzátette, hogy egy korábbi rendszer lebontása nem jelenti az új rendszer azonnali felépítését. „Kettő között élni idegesítő állapot, ezt elismerem. De ettől még a kettő között vagyunk.”

Az elszámoltatással kapcsolatban Kéri hangsúlyozta, hogy a politikai felelősséget nem szabad összekeverni a büntetőjogi felelősséggel. Orbán Viktor esetében is különbséget tett aközött, hogy politikailag őt tartja felelősnek a korábbi rendszer működéséért, illetve hogy egy konkrét bűncselekményben bizonyítható-e a személyes felelőssége. Úgy véli, az elszámoltatás akkor válik igazán kézzelfoghatóvá a társadalom számára, ha a korábbi hatalom meghatározó szereplőit is eléri. Különösen Rogán Antal, Szijjártó Péter és Lázár János szerepét bírálta.

A Zászlómenettől 1956 mai üzenetéig

Kéri a Fideszhez kötődő mostani ún. Zászlómenetre is reagált. Szerinte a rendezvény körüli üzenetekből az látszik, hogy a párt még nem dolgozta fel választási vereségét. Különösen kifogásolta azt a gondolatot, amely a Tisza támogatóit a nemzeti közösségen kívülre helyezné. A menethez kapcsolódó megszólalásokra időnként humorral válaszolt. Amikor a magyarok lelkének „ledarálásáról” esett szó, megjegyezte, hogy otthon már van diódarálójuk, de lélekdarálóval még nem találkozott. Azt ígérte, legközelebb a háztartási boltban utánanéz, lehet-e ilyet kapni.

Az interjú végén Kéri visszatért ahhoz, mit üzenhet 1956 a mai fiataloknak. Szerinte a magyar történelemben ritkán adódik olyan pillanat, amikor az emberek valóban beleszólhatnak a jövőjük alakításába. Az 1956-os forradalom megmutatta ennek lehetőségét, de a szovjet beavatkozás elvette a folytatás esélyét.

A jelenlegi politikai helyzetet ebből a szempontból másnak látja: úgy véli, most az embereknek ismét lehetőségük van alakítani a saját jövőjüket. A fiataloknak pedig azt üzente, hogy egy viszonylag kis ország polgárai is kerülhetnek olyan történelmi helyzetbe, amelyre az egész világ figyel. „Ha magyar vagy, legyél készen arra, hogy soha nem tudni, hogy mikor vár olyan szerep rád, amelyik kihozza belőled azokat a rejtve maradt tulajdonságokat, lehetőségeket is, amiről te sem tudtál. Legyél készen erre.”

Fotó: Kontroll