09/11 nem csupán egy dátum, hanem egy történelmi fordulópont kezdete

Huszonöt éve történt a 2001. szeptember 11-i terrortámadás New Yorkban, de a történet több fontos fejezete a mai napig sem zárult le. Az elmúlt években nyilvánosságra hozott iratok új megvilágításba helyezték a gépeltérítők egyes kapcsolatait, tovább folytatódott az áldozatok azonosítása, miközben a merénylet feltételezett fő kitervelőjének a pere még kezdetét sem vette.

2001. szeptember 11-én az al-Kaida terrorszervezet tagjai New Yorkban két eltérített utasszállító repülőgépet vezettek a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) két ikertornyába, amelyek nem sokkal később le is omlottak. Az első gép helyi idő szerint reggel 8.46-kor, a másik 9.03-kor csapódott be, a két toronyépület 9.59-kor, illetve 10.29-kor omlott le. A romok alatti tüzet csak december közepére sikerült végleg eloltani - írja a Múlt-kor történelmi portál.

Washingtonban egy ugyancsak eltérített gép az amerikai védelmi minisztériumra, a Pentagonra zuhant, amelynek egyes részei összeomlottak. Egy negyedik gép - amely Newarkból San Franciscóba tartott, s valószínűleg azt is merényletre akarták felhasználni - Pittsburgh közelében lezuhant. A merényleteknek - a tizenkilenc elkövetőt nem számítva - 2977 halálos áldozata volt. A tragédiát követő évek vizsgálatai alapvetően tisztázták a támadás szervezeti hátterét:

Oszáma bin Láden al-Kaidája készítette elő az akciót, a konkrét terv kidolgozásában pedig központi szerepet játszott helyettese, Hálid Sejk Mohammed. Negyedszázad alatt azonban több olyan részlet is előkerült, amely árnyalta a korábban kialakult képet.

Új megvilágításban a szaúdi kapcsolatok

Az egyik legtöbbet vizsgált kérdés a gépeltérítők egyesült államokbeli kapcsolatrendszere. Naváf al-Házmi és Hálid al-Mihdár 2000 elején érkezett Kaliforniába. Ott Omar al-Bajúmi szaúdi állampolgár segítette őket lakáshoz jutni, bankszámlát nyitni és kapcsolatokat kialakítani. Bajúmi szerepe már a támadásokat követő vizsgálatok idején ismert volt, de sokáig nem sikerült bizonyítani, hogy tudott-e a két férfi valódi küldetéséről.

2021. szeptember 11-én aztán az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) Joe Biden elnök utasítására nyilvánosságra hozta a merényletekkel kapcsolatos nyomozásának első, kivonatolt anyagát, amely egyebek között al-Házmi, al-Mihdár és a vélt szaúdi titkosügynök, al-Bajúmi közötti kapcsolattal is foglalkozik. Ugyanakkor a rijádi kormány bűnrészességére vonatkozó bizonyíték nem került elő. A titkosítás alól feloldott FBI-iratok azonban a történet új részleteit is feltárták, aminek alapján az amerikai nyomozók később egyre komolyabban vizsgálták Bajúmi esetleges szaúdi hírszerzési kapcsolatait. 

Mindez nem bizonyítja, hogy a szaúdi állam megszervezte vagy finanszírozta volna a támadást, és a 2004-ben lezárult hivatalos amerikai vizsgálat sem talált erre bizonyítékot.

A hírszerzési kudarc megítélése is változott az elmúlt huszonöt évben: ma már az intézményi hibák hosszú soráról beszélhetünk. Az amerikai hírszerzés 2001 előtt pontosan tudta, hogy Oszáma bin Láden és az al-Kaida súlyos fenyegetést jelent. Az elnöki hírszerzési tájékoztatókban rendszeresen szerepeltek a szervezetre vonatkozó figyelmeztetések, és a CIA több későbbi gépeltérítőről is rendelkezett információval.

A rendelkezésre álló adatok azonban sosem álltak össze olyan képpé, amelyből felismerhető lett volna a támadás pontos időpontja, célpontja és végrehajtási módja.

Az FBI alapvetően bűnüldöző szervezetként működött, és nem rendelkezett olyan kiforrott mechanizmussal, amely a különböző nyomozásokból és hírszerzési forrásokból származó adatokat egységes fenyegetési képpé állította volna össze. A 2004-es vizsgálóbizottság ezért nem egyetlen személy vagy hivatal hibáját nevezte meg, hanem a képzelőerő, a döntéshozatal, a képességek és a vezetés együttes kudarcáról beszélt.

Nem Irak állt a merénylet mögött

A 2001. szeptember 11-i támadás és a 2003-ban megindított iraki háború a közbeszédben sokszor összekapcsolódott. A későbbi vizsgálatok azonban nem találtak semmilyen bizonyítékot arra, hogy Szaddám Huszein rendszere részt vett volna a terrortámadás előkészítésében vagy végrehajtásában.

Az iraki vezetés és az al-Kaida egyes képviselői között korábban voltak ugyan kapcsolatfelvételek, ezek azonban nem fejlődtek olyan operatív együttműködéssé, amely szeptember 11-hez kötötte volna Bagdadot. Az iraki háború politikailag a támadások után kialakult amerikai biztonsági légkörből nőtt ki, de a két esemény történeti értelemben nem azonos okfolyamat része.

A szeptember 11-i támadás emberi mérlegét sokáig a 2977 halálos áldozat száma fejezte ki. Negyedszázad elteltével azonban már világos, hogy a katasztrófa egészségügyi következményei jóval tovább tartottak. 

Az ikertornyok összeomlásakor hatalmas mennyiségű por, beton, üveg, fém, égéstermék és más veszélyes anyag került a levegőbe. A mentésben és romeltakarításban részt vevő tűzoltók, rendőrök és munkások, valamint a környéken élők és dolgozók közül később sokaknál légzőszervi, daganatos és más betegségeket állapítottak meg. A World Trade Center Health Programban ma már több mint százezer embert tartanak nyilván. A támadás hosszú távú egészségügyi következményei ezért ma már szeptember 11. történetének önálló fejezetét jelentik.

Az áldozatok azonosítása máig is zajlik, hiszen a DNS-vizsgálatok fejlődése az elmúlt években újabb személyazonosságok megállapítását tette lehetővé. 2026 augusztusában New Yorkban egy újabb áldozatot azonosítottak, így a Világkereskedelmi Központ 2753 halottja közül már 1654 személy maradványainak azonosítását sikerült megerősíteni. Több mint ezer áldozat esetében azonban továbbra sincs azonosított maradvány.

A soha el nem kezdődő per

A felelősségre vonás szintén lezáratlan maradt. A merénylet utáni nyomozás során 2003-ban többek között elfogták Hálid Sejk Mohammedet, az al-Kaida tagját, Oszama bin Laden állítólagos helyettesét. 2007 márciusában közzétették kihallgatási jegyzőkönyvét, amelyben közölte, hogy teljes egészében őt terheli a felelősség a terrorcselekményekért. 2008 februárjában vádat emeltek ellene, a guantánamói börtöntáborban tartják fogva. 2012. május 5-én a guantánamói amerikai támaszpont különleges katonai bírósága előtt hivatalosan is vádat emeltek a terrortámadás kitervelője és négy bűntársa ellen.

A guantánamói katonai eljárást éveken keresztül jogi viták hátráltatták. Különösen súlyos kérdést jelentett, hogy Mohammedet és más foglyokat a CIA fogságában kínvallatásnak vetették alá, így több kicsikart vallomás felhasználhatósága is vitatottá vált. 2024. december 31-én az amerikai katonai fellebbezési bíróság Lloyd Austin védelmi miniszter az év augusztusi döntését felülbírálva érvényben hagyta a terrortámadások értelmi szerzőjének tartott Hálid Sejk Mohameddel és két társával kötött vádalkut (eszerint a három férfi beismeri bűnösségét, ennek fejében nem ítélik halálra őket).

2025. július 11-én a washingtoni fellebbviteli bíróság ismét semmisnek nyilvánította a Hálid Sejk Mohameddel és két társával kötött vádalkut Hálid Sejk Mohammedet, Valid bin Attast és Musztafa al-Haszauit terrorizmussal és csaknem 3000 ember meggyilkolásával vádolják. A mostani állás szerint az érdemi tárgyalás leghamarabb 2028-ban kezdődhet meg.

Ez a nap átformálta az egész világot

Washington 2001 októberében megtámadta Afganisztánt, ahol a tálib rendszer menedéket biztosított az al-Kaidának. Megkezdődött a globális terror elleni háború, amely a következő két évtizedben Afganisztán, Irak és számos más térség történelmét is meghatározta. Átalakult az amerikai belbiztonsági rendszer is: létrejött a belbiztonsági minisztérium, szigorodtak a repülőtéri ellenőrzések, megerősítették a pilótafülkék védelmét, és drasztikusan bővültek a hírszerzési és megfigyelési lehetőségek. 

A támadás a NATO történetében is fordulópontot jelentett: a szövetség a fennállása során ekkor alkalmazta először a kollektív védelemről szóló 5. cikkelyt.

Az összedőlt ikertornyok helyén 2011-ben emlékzuhatagot alakítottak ki, a vízesés falának peremére felírták a terrortámadások áldozatainak nevét. A nemzeti emlékmúzeum 2014-ben nyílt meg, szomszédságában alakították ki a Liberty parkot, ahol helyet kapott az ikertornyok összedőlését csodával határos módon épségben túlélt A szféra című szobor. A romba dőlt WTC helyett egy évtized alatt új épületegyüttest húztak fel. A tervezett hét felhőkarcolóból az első 2013 novemberében nyílt meg, a leglátványosabb és leghatalmasabb One World Trade Centert 2014. november 3-án adták át, a 1776 láb (541 méter) magas felhőkarcoló a nyugati félteke legmagasabb épülete.

New Yorkban az ikertornyok helyén megépített emlékműnél minden évben megemlékezést tartanak, amely helyi idő szerint reggel kilenc óra 3 perckor - az első eltérített repülőgép becsapódásának pillanatában - kezdődik. Harangszó mellett felolvassák valamennyi áldozat nevét.

Donald Trump a mai napon nem jelenik meg New Yorkban azon az eseményen, amelyen a 25 éve végrehajtott terrortámadásra emlékeznek, helyette a Pentagonnál tart majd beszédet. A nemzeti emlékhelyet és a múzeumot vezető kuratórium tiltja ugyanis a politikai megszólalást, a megjelelő politikusok legfeljebb versből idézhetnek, vagy olyan történelmi szövegekből, mint Abraham Lincoln gettysburgi beszéde. Trump így a Pentagonnál szólal majd meg, amelynek oldalába negyedszázada szintén becsapódott egy eltérített repülőgép. Bill Clinton, George W. Bush, Barack Obama és Joe Biden viszont ott lesz a megemlékezésen.

Rengeteg megemlékezés lesz az évforduló kapcsán

A 25. évfordulóra számos megemlékezéssel készültek, ezek egyike a Netflix Fordulópont című szériájában bemutatott A 9/11-es generáció című dokumentumfilmje, ami azt igyakszik bemutatni, hogyan is változtatta meg a XX. század lezárásaként emlegetett terrortámadás azoknak a korosztályoknak az életét, amelyek számára az esemény a szülők emlékében él, ők maguk legfeljebb olvastak róla. Az Egyesült Államokban már több mint 130 millióan élnek, akik legfeljebb 30 évesek, így még iskolások sem voltak a tragédia bekövetkeztekor - írja a hvg360.

2001-ben az emberek 90 százaléka még a televízióból tájékozódott, és csupán 5 százalékuk az internetről, ahol ma már a Világkereskedelmi Központ összeomlása jobb esetben mémként, rosszabb esetben magát szívósan tartó konteóként él tovább. Miszerint az egészet a Bush-kormányzat szervezte, hogy végeérhetetlen háborúkba vigye bele az országot, a hadiipari komplexum profitját gyarapítva.

A New York és Washington elleni terrortámadás hatása a mindennapokat is átalakította például a lakosság megfigyelésében, tömegesemények szervezésében vagy a repülésbiztonságban.

A washingtoni kongresszus 2001. szeptember 14-én fogadta el azt a törvényt, amely szabad kezet adott az elnöknek arra, hogy a 9/11-et kitervelő, végrehajtó és segítő hálózatok, személyek és nemzetek ellen hadüzenet nélkül is bevethesse az amerikai hadsereget, továbbá arra is, hogy ugyanezeket megakadályozhassa abban, hogy a jövőben az USA ellen terrorakciót hajtsanak végre.

A terrortámadást végrehajtó al-Káidának menedéket adó, tálibok igája alatt nyögő Afganisztán ellen 2001. október 7-én indított háború alapvetően indokolható volt. A felhatalmazás alapján küldte a hadsereget Bush 2003 márciusában Irak ellen is, mert azzal vádolta – alaptalanul – Szaddám Huszein rezsimjét, hogy támogatta a dzsihádista al-Káidát. Az amrikai kormány 2002-ben elindította azt a titkos megfigyelési programot is, amelynek keretében a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) amerikai állampolgárok kommunikációját is lehallgatta.

A biankó csekk legtágabb értelmezésének azt tartják, amikor Bush 2001-ben a kubai Guantánamóban lévő amerikai támaszpontot jelölte ki a terrorizmus elleni háborúban elfogott „ellenséges hadviselők” börtönéül. Ezzel a megoldással azokat kivonta az amerikai bíróságok és a nemzetközi jog – főleg a genfi konvenciók – hatálya alól. A Guantánamón 780 muszlim férfi fordult eddig meg, de sokukról kiderült, hogy foglyul ejtőik fejpénzért minősítették őket terroristáknak.