Egy olajfestmény kálváriája – most sem tudni, ki vitte el a múzeumból a képet és hogy került most vissza
15 év után megkerült Csergezán Pál fogathajtós festménye, amely eredetileg a szilvásváradi lovas múzeum közgyűjteményét gyarapította. A műalkotás tehát visszakerült oda, ahová eredetileg tartozott – csak éppen arról nem tudni, hogy az elmúlt másfél évtizedben pontosan hol és kinél volt, és hogyan sikerült visszaszerezni. Az ügyben megszólalók többsége ugyanis a rejtély megfejtéséhez szükséges információk helyett inkább hallgatásba burkolóznak.

15 év után megkerült Csergezán Pál fogathajtós festménye, ami eredetileg a szilvásváradi lovas múzeum közgyűjteményét gyarapította. A műalkotás tehát visszakerült oda, ahová eredetileg tartozott – csak éppen arról nem tudni, hogy az elmúlt másfél évtizedben pontosan hol volt, kinél volt és hogyan sikerült visszaszerezni. Az ügyben megszólalók többsége ugyanis a rejtély megfejtéséhez szükséges információk helyett inkább hallgatásba burkolóznak.
Sokáig lógott Csergezán Pál olajfestménye a szilvásváradi lovas múzeum falán, aztán 15 évvel ezelőtt rejtélyes módon eltűnt onnan.
Dombovári Márk Imre, akit a TISZA-kormány nemrégiben miniszteri biztosnak nevezett ki a szilvásváradi állami ménesgazdaság élére, azzal a meglepő bejelentéssel állt elő, hogy megkerült a műalkotás.
És, hogy tudjuk, miről is van szó: egy szilvásváradi fogatot ábrázóló képről, amit a Magyar Fogathajtó Szakbizottság kapott ajándékba a természet- és vadászfestészet meghatározó alkotójától azzal a szigorú kikötéssel, hogy azt a lovas múzeumban kell kiállítani.
Ami egy ideig így is volt, aki akarta, meg is tekinthette a közgyűjteményben, aztán azonban lába kélt, de hogy kinél is volt másfél évtizedig, és most miként is került vissza eredeti tulajdonosához, annak a 24.hu újságírója járt utána.
Ez azonban egyáltalán nem volt egy egyszerű, mivel a legtöbb érintett, aki valamiképp’ kapcsolatba került a festménnyel, vagy nem tudott vagy nem akart semmi érdemit mondani az eltűnés vagy éppen a megkerülés körülményeiről.
Kezdjük mindjárt a miniszteri biztossal, aki ugyan azt még szívesen bejelentette, hogy a kép előkerült, de, hogy miként, azt már nem volt hajlandó megosztani az érdeklődő újságíróval.
A lap annyit ugyan kiderített, hogy kik voltak azok, akik személyesen bevitték a képet az Agrárminisztériumba, a kis delegáció tagjai azonban szintén hallgatásba burkolóztak, így Móró Lajos, a Magyar Lovassport Szövetség protokoll alelnöke is, aki annyit volt hajlandó elárulni, hogy „sikerült megtalálnia azt a gyűjtőt, akinél a kép volt”, de hogy kiről van szó, azt nem mondta meg. Ezt az önként vállalt hallgatási fogadalmát akkor sem volt hajlandó megszegni, amikor közölték vele, hogy a festmény a közvagyon része, eltulajdonítása pedig bűncselekmény.
Móró szerepe azért is figyelemre méltó az ügyben, mert a festmény az eltűnése után egy ideig nála volt, most azonban elsősorban a segítségét hangsúlyozta a festmény megkerülésében.
A lap megkereste Stróbl Dorottyát is, aki a festmény eltűnésének idején volt a Magyar Lovassport Szövetség főtitkára, de szerinte már az ő idejében sem volt meg a kép, ezért feljelentést is tettek az ügyben, amiről viszont semmit sem tud a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság.
A lap megkereste még a Magyar Lovassport Szövetséget is, azt tudakolva, tudják-e, hogyan sikerült visszaszerezni a képet, de ők sem válaszoltak, ahogy Bóna Szabolcs agrárminiszter sem.
És a bónusz, Móró Lajos a felcsúti Flier családhoz párján, Flier Nikoletten keresztül kapcsolódik, családot korábban Orbán Viktorral és Mészáros Lőrinccel is összefüggésbe hozták.
Kép: Vadaszlap.hu



