Kéri László személyes véleménye Baka András alkalmasságáról az államfői posztra

Nem gondoltam, hogy a köztársasági elnökkereső közéleti társasjátékban nekem is meg kellene szólalni, ezen a véleménypiacon amúgy is túltermelési válságjegyeket lehetett érzékelni. Nem, mintha ne lett volna véleményem a kezdetektől kezdve, de az a személy, akit erre a pozícióra eredetileg a legalkalmasabbnak gondoltam, érthető okok és indokok jegyében nem vállalkozott a jelöltségre. Egyébiránt nagyon is egyértelmű kép él bennem erről a szerepről, hiszen az elmúlt három és fél évtized köztársasági elnökei közül hármat is eléggé jól ismertem mind korábbról, mind pedig elnöki mivoltukban.

Éppen ezért a mostani jelöltkeresést is úgy fogtam fel, hogy a komolyabban szóba/hírbe hozottak úgyszólván mindegyikét nagyon is el tudtam volna képzelni, végső választásként is.  A közösen készülő, háromszemélyes képek közreadott tanulságai szerint a verseny mostanára leszűkülni látszik néhány jelöltre, a jövő hétre pedig végleges megoldást ígér a kormányzó erő. Ezért is merem magamnak megengedni azt, hogy egyikükről röviden kifejtsem a magam személyes véleményét.  

Baka Andrásról van szó, akit csaknem fél évszázada ismerek, van némi rálátásom mind a szakmai életútjára, mind pedig a személyes habitusára.  Talán negyedéves lehetett, amikor az akkori Jogelméleti tanszéken friss munkaerőként dolgozva hetente hallhattam Péteri Zoltán – félállású kollégánk – meglepően elismerő szavait egy különösen tehetséges és felkészült hallgatójáról, Baka Andrisról. A korabeli jogi kar kellően zárt kisvilág volt ahhoz, hogy ha bárkiről szerettünk volna valami közelebbit megtudni, akkor az nemigen okozott nehézséget. Így az sem volt váratlan, hogy felvetődött Baka András tanszékünkön történő bennmaradása, ám ezt meghiúsította, hogy éppen nem kaptunk üres státuszt. Azt viszont örömmel hallottuk, hogy felvették a Jogtudományi Intézetbe, így fiatal kutatóként nagyon jó közegbe kerülhetett. Az intézet idősebb kollégái közül bizonyítékként elegendő talán néhány nevet megemlíteni: Sólyom László, Mádl Ferenc, Sárközy Tamás, Eörsi Gyula, Varga Csaba, Peschka Vilmos, Sajó András… Az olvasó el tudja képzelni, hogy egy huszonéves, pályakezdő fiatal számára miféle szakmai/emberi kihívás volt egy ilyen közegben elfogadtatni magát, és miféle inspirációt kaphatott állandóan pályája további épüléséhez.

András életútját távolabbról is láthattam, és örömmel nyugtáztam, hogy a különféle kihívásoknak mindig magas színvonalon tud eleget tenni. Az sem lepett meg, amikor a rendszerváltás hajnalán, az alakuló első magyar szabad parlamentben az MDF képviselői között foglalt helyet. Innét már talán közismertnek tudható nemzetközileg is sikeres szakmai, tudományos, oktatói életútja, ezért minderről nekem fölösleges is lenne értekezni.

Hanem az utóbbi években két-három tucatnyi személyre épülve, többnyire korábbi korosztályos ismeretségekre/kapcsolatokra hagyatkozva kialakult a Pénzügykutatóban egy erősen magánjellegű találkozó, olyan Agora, ahol közgazdászok, jogászok, diplomaták, egykori államtitkárok és miniszterek rendszeresen számba vették, megvitatták éppen aktuális közéleti ügyeinket. Ezen belül egy szűkebb, talán tíz-tizenkét főnyi kiscsoport úgyszólván minden héten, mondhatni életvitelszerűen rászánta napjának első felét arra, hogy egymás véleményét meghallgatva cseréljen véleményt, különféle témákban tanítgassa egymást, csiszolgassa a gondolkodását. András e szűkebb körű összejövetelekből – ha Magyarországon volt –, nem hagyott ki egyetlen találkozási lehetőséget sem. Gyakran éppen mellette ülve hallgathattam meg mindig is korrekt, tárgyszerű, magas szakmai színvonalra épített érveléseit, hozzászólásait az alkotmányozásról, a jogrendszer szükséges átalakításáról, az előttünk álló rendszerváltás legitimmé tehető megoldásairól.  Egyszóval, fél évszázad múltán, újra zárult számomra a kör, megint szem- és fültanúja lehettem felkészültségének, mértékadó emberi habitusának, sokoldalú tájékozottságának, s mindezek következtében kivívott természetes tekintélye erejének.

Elismerem a többi, szóba hozott jelölt alkalmasságát, de a személyes kötődés elfogultságának vádját is bátran vállalva merem mondani, hogy nemcsak az említett szellemi kör, hanem az egész ország is jól járhatna, ha Baka András szakmai tudása, nemzetközi tapasztalatai és mindig higgadt, mértéktartó magatartása a jövőben az egész magyar nemzet számára is ismert, elismert és hasznos közkinccsé válhatna.

Fotó: Facebook / Magyar Péter