A köztársasági elnök szavai szerint lehetnek még füstös szivarszobákban születő döntések

2026. szeptember 28.a, hétfőn a Parlament rendkívüli ülése - 138 nem, 0 igen és 1 tartózkodás mellett - nem választotta meg Dr. Baka András legfőbb ügyészi posztra ajánlott jelöltjét: Dr Szathmáry Zoltánt. A szavazást követően a köztársasági elnök egy meglehetősen hevenyészett doorstep sajtótájékoztatót tartott, amit azzal kezdett, hogy szövegébe belekalkulálta az újságírók valószínű és lehetséges kérdéseit, amivel arra utalt - ez később be is következett -, hogy beszéde után nem lehet majd kérdezni, miközben a kezében lévő papírok arra vallottak, hogy előre felkészült, nem akart improvizálni, aminek következtében, amíg ki nem jött a sodrából a jegyzeteit bújta.

I. A jelölés
Egy hosszú folyamat keretében sok szervezetet és személyt hallgatott meg, amiről a nyilvánosság tudott is, meg nem is. Nem egyszerűen neveket kért, hanem arra törekedett, hogy megértse az ügyészség működését, ideértve a személyi viszonyokat is. Döntésében nem játszott szerepet politikai szempont, az volt a kizárólagos aspektus, hogy szakmailag alkalmas jelöltre leljen, ezért határozottan visszautasította azokat a feltételezéseket, hogy elhatározásában a hatalom átmentése szerepet játszhatott volna, amin a Parlament döntése jottányit sem változtatott.

II. Miért volt fontos az ügyészség belső megismerése?
Tudatos törekvés volt olyan személyt keresni, aki miközben ismerte az ügyészség belső működését, annak nem volt foglya. Az ügyészi szervezetben való jelenlét önmagában nem feltételez politikai kötődést, ezért indokolatlan az ügyészek kollektív megbélyegzése, miközben a működési problémák és a közbizalom elvesztésének okai feltárandóak, és megszüntetendőek. A változás célja nem az, hogy egy korábbi politikai megrendelést másik kövesse, hanem kizárólag az, hogy az ügyészség - melynek szellemét az egész ügyészi kar biztosítja - a törvények szellemében működjön.

III. Hogyan értékeli a Parlament döntését, illetőleg a megelőző folyamatot?
Miközben azt taglalta, hogy a fenti téma megérne egy beszélgetést - az eredményt nem kudarcnak, hanem a demokrácia eredményének tekintette -, kísérletet sem tett a jelenlevőkkel való párbeszédre, és a mimikája sem volt meggyőző, ugyanakkor határozottan kiállt, és értékelte, hogy a jelölést nem előzte meg politikai egyeztetés, aminek ellentmondtak a következő pillanatok, amikor egyfelől tisztelettel tudomásul vette a Parlament döntését - itt meglehetősen hosszú időre elvesztette a fonalat -, majd határozottan kijelentette, hogy a sajtó feltételezésével szemben nem történt földrengés, csak két alkotmányos szerv demokratikus gondolkodott ugyanarról másféleképpen. Indulatosan jegyezte meg, mivel az ügyészek szabad megnyilvánulását szigorúan szabályozzák, indokolt lett volna a jelölt személyes meghallgatása, ami azonban az  érdeklődés hiánya miatt elmaradt. Ekkor korábbi nyugalmát elveszítve kapkodott, újrakezdett, és nem fejezett be mondatokat. Felindultságának okára rövidesen fény derült, amikor azt kifogásolta nyomatékosan, hogy a jelölés folyamatát erősen befolyásoló, valamint a közvéleményt is manipuláló folyamatot tapasztalt, aminek keretében a politikai szereplők mellett a jogi hivatás ismert képviselői és folyamatban lévő ügyekben szerepet vállaló jogászok is határozott véleményt nyilvánítottak. Az egyik legerősebb mondat ekkor hangzott el: elfogadhatatlan, hogy bizonyos ügyvédi irodák perbeli pozíciójuk erősítésére a legfőbb ügyész megválasztásának folyamatát használják fel, majd sok hebegés habogás után elhangzott a kulcsmondat: tevékenységükkel politikai síkra tereltek egy alapvetően politikumot nélkülöző folyamatot, és a jelöltet durván  befeketítették és lejáratták, miközben nem ismerték, részinformációkból kreáltak történeteket, majd ítéletet hirdettek, és alkalmatlannak nyilvánították. Szathmáry Zoltán szakmai életrajzának részletes ismertetésével nyilvánvalóan az volt a célja, hogy bebizonyítsa: semmilyen "átmentés" nem zajlott, majd ismét hosszan elveszítette a fonalat.... papírjait lapozta, kereste a folytatás útját, módját... majd kibökte: a jelölt testvérének tevékenységével tisztában volt, arról nem a sajtóból értesült, miközben tájékozódása folyamán a nyilvánossággal nem megosztható információkkal ismerkedett meg, majd azt is hozzátette, hogy az ügyben akkor történt fontos fejlemény, amikor a döntés már megszületett, de még nem hozta nyilvánosságra, amiről nem feledkezhet meg, majd megköszönte a jelölt kitartását.

IV. Mi következik? Hogyan látja a helyzetet?
Mércéje, módszere nem változott, továbbra sem egyeztet, csapatmunka vár rá, majd önmagát kezdte el ismételni. Sorait azzal zárta: tudja, beszéde sok kérdést vetett fel, ezeket azonban később beszélik meg, a jelenlevők elégedjek meg ennyivel.

Utóirat:
Én nem elégszem meg ennyivel.

Szerző: Fiala János