Mentális labilitásra hivatkoznak a hatóságok, ezért vették el Marianna kisfiát

Közel fél éve kórházban éli hétköznapjait Marianna kisfia, akit az utóbbi hetekben csupán kéthetente egy órára látogathattak meg szülei. A hatóságok ugyanis nem engedték haza a kórházból a kisfiút a szüleivel, akik azóta kitartóan és jogi úton próbálják visszaszerezni a gyermeküket, aki már fel sem ismeri édesanyját.

Mariannának 2024 szeptemberében született meg a fia, de már jóval korábban elkezdődött a kálváriája. Nyár végén jelent meg náluk a családsegítő egy munkatársa a védőnővel, és magzatveszélyeztetéssel vádolták Mariannát.

Marianna kálváriája

Mivel épp albérletük átadásával voltak elfoglalva, és a takarítás közepén jártak, kérte Marianna, jöjjenek vissza a munkatársak egy későbbi időpontban. Erre a családgondozó kijelentette, hogy számára kérdéses, hogy a nő mentális állapota megfelelő-e a gyermek gondozására.  

Mariannára a hivatalok részéről az is volt a panasz, hogy várandóssága során több helyen is élt, ezért nem látták biztosítottnak a lakhatását.

A kórházban császármetszéssel született meg szeptemberben a kisfiú, ez után pedig már soha nem engedték haza az anyukával. Eleinte minden nap be tudtak menni hozzá, és az anya megfelelően, szeretettel látta el a gyermekét. Később azonban arra lettek figyelmesek, hogy a gyermek ágyát egy piros pöttyös kendővel jelölték meg, mint kiderült, azért, mert állami gondozásba készül.

Három hónapra rá, decemberben ez meg is történt, a gyereket átszállították a kórház „gyerekotthoni” részlegére. Azóta Marianna csak kéthetente egy órára láthatja a kisfiát.

„Az anyuka decemberben kereste meg a TASZ-t, nem csak velem, hanem a vidéki TASZ-iroda munkatársával is kapcsolatba került. Nagyon agilis anyukáról beszélünk, aki egy ismerősüktől hallott rólunk egy másik, hasonló ügyünk kapcsán. Ebből is látszott, hogy ügyes és talpraesett nő, nem hagyta annyiban a helyzetét.”- teszi hozzá Boros Ilona a TASZ jogásza, Mariann képviselője.

December elejétől már a TASZ is aktívan bekapcsolódott az ügyek intézésébe, akkor történt a kisfiú nevelésbe vétele, és azt rögtön meg is támadták bíróság előtt. A bírósághoz keresetlevéllel fordultak és azonnali jogvédelem iránti kérelmet is benyújtottak, aminek a lényege, hogy a kisbabát azonnal adják vissza az édesanyának.

„Miután beadtuk az iratokat, január elején kezdtünk el azon gondolkodni, hogy szeretnénk ennek az ügynek nagyobb nyilvánosságot adni. Elkezdtünk erről beszélgetni, hogy be meri-e vállalni Marianna, hogy nyilvánosság elé vigyük az ügyet. Sokat és hosszan beszélgettünk erről és arra jutott, hogy vállalja, de sok volt benne a bizonytalanság is. A lehető legbiztonságosabb teret szerettük volna biztosítani neki és átbeszéltük, hogy fog ez történni. Éppen ezért úgy készültünk fel a szereplésre, hogy tudatosan elhallgattuk több nevet és helyszínt.” 

Hétfőn jelent meg a videós interjú Mariannával a Partizánon és kedden levélküldő akcióval egészítette ki a TASZ a megjelenést. Sokan írtak a hatóságoknak és Marinnáéknak is. A cikk készültekor már ezer fölött van a hatóságoknak írt levelek száma, a szülőpárt pedig több száz levél biztatja kitartásra.

„Úgy érezzük, sikerült megmozdítanunk a társadalmat már néhány nap alatt is. A hatósághoz tegnap reggel adta be az újabb kérelmét Marianna. Én abban bízom, hogy jövő héten már lesz hatósági döntés, ami ennek az akciónak lesz a következménye. Remélem visszavonják a nevelésbe vételt és Marianna azonnal visszakapja a gyermekét.”

Ha ez mégsem így történne, akkor bíróság elé kerül az ügy, aminek még nincs meg az időpontja, de viszonylag gyorsan határoznak erről. Ha nincs más tanú az ügyben, akkor nem hosszú a lefolyása sem. Ez esetben a bíróság hoz egy döntést, várhatóan, hogy jogszerűtlen volt a hatósági határozat és visszaadják a kisfiút. A legrosszabb verzió szerint a bíróság úgy ítélheti meg, hogy rendben volt az eljárás, és nem hoz olyan döntést, amiben a gyereket vissza kell adni. Akkor tovább mennek, de ez nagyon elhúzná időben is az eljárt. Ráadásul akkor még hónapokat kéne határozatra várni. Erre azonban nem sok az esély Boros Ilona szerint.

Az egész ügy tele volt jogsértésekkel

A TASZ jogásza szerint egy teljesen abszurd helyzetbe került a szülőpár, és sajnos ez rendszerszintű jogsértés, nem az első ilyen eset, amit látnak. 

„Az lett volna a családgondozóknak a feladata, hogy a terhesség ideje alatt látogassa a szülőket, beszélgessenek velük, és megbizonyosodjanak róla, hogy jól vannak. Arra kellett volna jutniuk, hogy egy teljesen gondos szülőpárról van szó. De ha felmerült is bennük az aggály, hogy pszichésen rendben van-e az anyuka, ez esetben kezdeményezniük kellett volna szakember bevonását, amiből kiderül, hogy valós-e a feltételezés. Márpedig, ha ezt támogató, empatikus keretbe helyezték volna, akkor Marianna biztosan partner lett volna mindenben. Megbizonyosodhattak volna, hogy minden rendben a családdal és az egész nonszensz helyzet ki sem alakul.”

Sajnos azonban nem ez történt, csak fenyegetések és jogsértések sora. Ilona megjegyzi, hogy végképp jogsértő, hogy semmi nem bizonyította ugyan, hogy Marianna alkalmatlan lett volna a szülői szerepre, mégis kórházban tartották a gyermeket és később nevelésbe adták. Tehát hónapokig semmilyen hivatalos kivizsgálásra nem került sor.

„Egy olyan esetről tudunk, amikor a kórházban közölték Mariannáékkal, hogy nem vihetik haza a fiúkat, illetve, hogy beteg lett a kisbaba, ekkor nagyon felzaklatott állapotba került az anyuka, és kisebb összetűzésbe került ezáltal a kórházi dolgozókkal. Ez után kérték tőle, hogy hozzon pszichiátriai papírt, hogy találkozhasson a gyerekével. Ekkor többször is elment pszichiáterhez Marianna, aki megállapította, hogy erősen szorong (ami érthető, egy ilyen helyzetben) de mentális betegséget nem állapítottak meg nála. De valamiért ezek a vizsgálati eredmények nem voltak megfelelőek a gyámhatóságnak.”

A bíróságok ugyan a TASZ eddigi hasonló ügyeiben mindig visszaadták a szülőknek a gyermeküket, az ilyen perek után indított kártérítési eljárásokban az állami szervekre sajnos speciális mérce érvényesül, és csak kirívóan súlyos jogsértés esetében állapítanának meg retorziót a gyámhatósággal vagy más hivatali szervekkel szemben.

„Ha ezt az ügyet megnyernénk, akkor el lehetne gondolkodni azon, hogy újra nekifutunk ennek a pernek, hogy kimondassuk azt, hogy ez kirívó jogsértés volt. Sajnos azonban nem garantált, hogy azt az ügyet megnyernénk.”

Levélküldő akció

A TASZ szerette volna, hogy ne csak Mariánnáékról szóljon ez a történet. Felhívni a figyelmet arra, hogy az országban több száz kisbaba fekszik kórházi osztályokon.

„El szeretnénk érni, hogy a gyermekek helyzete megoldódjon, mert se a saját szüleikhez nem adják vissza, sem nevelőszülőkhöz nem helyezik ki őket, ami brutális jogsértés, és rendszerszintű a probléma. Ezért kértük, hogy szolidaritással üzenjenek Mariánnáéknak és írjanak a hatóságoknak, hogy az összes kórházban fekvő kisbabának a sorsát rendezzék. Vizsgáljak felül a döntéseket, miért tartják őket bent. Hacsaknem valóban bántalmazó a környezetük, amiből ki lettek emelve, akkor viszont a lehető leghamarabb kerüljenek haza a szüleikhez.” teszi hozzá Boros Ilona.

Kórházban hagyott gyermekekről itt írtunk korábban. A levélküldő akcióhoz pedig itt lehet csatlakozni.

Fotó: TASZ