Radikálisan csökkent a nevelőszülők száma, főként az alacsony megbecsülés és fizetés miatt

Miközben a kegyelmi botrányt követően a kormány számos ígéretet tett a hazai gyermekvédelmi rendszer javítására, a nevelőszülők ebből még nem tapasztalhattak semmit. Több száz csecsemő vár a kórházakban arra, hogy örökbe fogadják őket vagy nevelőszülőkhöz kerülhessenek, de az állam eddig csak alig javított a jogszabályi környezeten, és az anyagi források sem nőttek. Így aztán ezek a gyerekek is feltehetőleg nevelőotthonokba fognak kerülni.

Míg tavaly a kórházban hagyott csecsemők száma ötven körüli mozgott, idén ez háromszázra ugrott, ami hatszoros emelkedést jelent. Ezzel a helyzettel láthatóan nem tud mit kezdeni az amúgy is nehéz helyzetben lévő hazai gyermekellátási rendszer. Varró Gabriella, az SOS Gyermekfalvak kommunikációs vezetője szerint a nulladik lépés a prevenció lenne, ha ez megfelelően működne, akkor már a krízis terhességekre jobban reagálna a rendszer.

„Ha a terhesgondozásnál látható, hogy egy anyuka segítségre szorul, mert például nem megfelelőek az életkörülményei, vagy bántalmazó kapcsolatban él, az már egy lehetséges beavatkozási pont lenne a család megtámogatására. Az állami gondoskodásba kerülő gyerekek egy része gondozatlan terhességből születik, ők már csak a baba születése után kerülnek a rendszer látókörébe, de itt is lehetne még prevenciós lehetőség: a családok átmeneti otthona, ahova anya és gyerek együtt költözhet be átmeneti időre, és segítséget kap a család. Az utolsó pont, amikor már megszületett a gyerek és nem tudják hazavinni, de nincs férőhely a családok átmeneti otthonában sem, akkor jön be a nevelőszülő, mint végső megoldás.”

Most ennek a háromszáz kisbabának az örökbefogadását felgyorsították egy jogszabállyal. Ha hat hétig nem jelentkezik a szülő, akkor örökbeadható lesz. Problémát jelent azonban, hogy a babák jelentős részéről nem mondott le a szülő, csak nem jók épp az életkörülményei, így nem tudja hazavinni. Ezért csupán néhány csecsemőnek nyújt ez a szabályozás igazi megoldást. Az örökbefogadás is egy több hónapos folyamat, és addig is meg kell oldani az elhelyezés problémáját. 
A kórházakban tartják őket a csecsemőosztályokon, amíg nevelőszülőhöz vagy gyerekotthonba nem tudják irányítani őket. A jogszabály ugyan előírja, hogy tizenkét év alatt minden gyermeknek családnál kell nevelkednie, de a nevelőszülők száma miatt ez gyakran nem teljesül.

Varró Gabriella szerint az emberek keveset tudnak a nevelőszülőség mibenlétéről, ezért is próbálják a szakmát a médiában is népszerűsíteni.  

„Ezért hoztuk létre négy évvel ezelőtt az állami gondoskodásban élő gyerekek napját, október 7-ét. Azt látom, hogy sokszor akkor került be a médiába a téma, ha valamilyen tragédia történt. Ilyen volt a pedofilbotrány is, így egyből egy negatív kép övezi a nevelőszülőséget és mindent, ami kicsit is hozzá kapcsolható. Ezen szerettünk volna változtatni és áthangolni a közbeszédet a nevelőszülőségről figyelemfelkeltő, informatív és érzékenyítő kampányokkal, pozitív történetek bemutatásával.”

Varró Gabriella, az SOS Gyermekfalvak kommunikációs vezetője

A másik gond, a nevelőszülőség kapcsán, hogy van egy elutasítás, ami félelemmel párosul, de leginkább tudatlanságból fakad. Továbbá az anyagiak: itt látszik igazán, mennyire nincs megbecsültsége a szakmának. Ezek a problémák kéz a kézben járnak a társadalmi megbecsültség hiányával, és összefüggenek egymással. A nevelőszülők ráadásul sokszor erősen traumatizált, vagy éppen szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermekeket ápolnak, ami szintén egy komoly nehézség.
Emellett a nevelőszülőknek szükségük lenne folyamatos támogatásra is, pszichológiai, lelki segítségre. A traumatizált gyereket nevelése ugyanis rengeteg energiát emészt fel, fontos lenne, hogy a szülőt is támogassuk, hogy ne égjen ki – tette hozzá Varró Gabriella.

„A nevelőszülőknek érzelmileg nagyon stabilnak, rendkívül empatikusnak és rugalmasnak kell lenniük. Az egyik legnehezebb az szokott lenni, amikor örökbe adják vagy visszagondozzák a gyermeket a vér szerinti családjába, hiszen a nevelőszülő részéről is kialakul egy érzelmi kötődés a gyerek iránt a hónapok, évek alatt, mégis meg kell tanulnia elengedni, és segíteni a gyerek átkötődését. Nálunk az SOS Gyermekfalvaknál támogatóinknak köszönhetően szerencsére megfelelő a pszichológiai támogatást tudunk ehhez adni, ami segít a nevelőszülőknek feldolgozni az elválást. Évente kevés esetben történik azonban örökbeadás, mert a gyerekek nagy részéről a szülők nem mondtak le, látogatják, viszont a család életkörülményei is ritkán rendeződnek. Az esetek többségében a gyermek felnőtt koráig a nevelőszülőknél marad”

– mondta el az SOS Gyermekfalvak kommunikációs vezetője.

Bővülhetne a nevelőszülők száma, ha megfelelően béreznék őket

Két nevelőszülőt is megkerestünk, hogy meséljék el a saját személyes élményeiket arról, hogy mennyi nehézséggel, kétséggel, és egyben örömmel is találkoztak a szakma gyakorlása közben.

Rózsa Linda arról számolt be, hogy ő maga is egy nehéz helyzetben volt, amikor először találkozott a nevelőszülőséggel. A házassága vége egybeesett a gyógypedagógiai képzésével, és ott találkozott először nevelőszülővel, aki egy Down-szindrómás kislányt fogadott magához ideiglenesen. Nagyon megérintette a dolog, és mivel egy nagyobb házban élt a kislányával, nem volt kérdés, hogy ő is szívesen lenne nevelőszülő. De nem volt könnyű dolga, mivel először évekig hiába várt, hogy érkezzen az értesítés az eljárás elindításáról. Végül sikerült három gyermeket is magához fogadnia, két fogyatékkal élőt és egy ADHD-s kislányt. 

Rózsa Linda

Linda bevallása szerint jó, ha magasabb végzettségű a nevelőszülő, mert gyakran ide-oda dobálgatja a szülőt a rendszer, és a gyerekek érdekei miatt is kell, hogy valaki képes legyen kiállni értük, mellettük.  Ráadásul az első nevelőszülősége 2020-ban történt, a Covid kezdetén, amikor minden bezárt, nehéz volt a gyerekeket fejlesztésekre vinni. Lindát is arra kényszerült, hogy nevelőszülői hálózatot váltson, mert nem kapott megfelelő figyelmet és segítséget.

A nevelőszülőknek különböző juttatások járnak – avat be Linda. A fizetés elég alacsony, három nevelt gyereknél üti meg a minimálbért. Gyerekeknek jár viszont ellátmány, közgyógykártya, és ha fogyatékkal bírnak, akkor rokkantkártya. A bölcsiben és az oviban az étkezés ingyenes, és nevelőszülőségi GYED-et is lehet igényelni.
Nagy segítség, ha a nevelószülőknek is van plusz segítsége, mivel Linda szerint a szervezet, ahol először igényelte a nevelőszülőséget, nem volt túl támogató. 

„Még néhány nap szabadságra sem tudtam elmenni a saját lányommal, ami nagyon megviselt. Akkor döntöttem arról, hogy más szervezetet kell keressek.”

A nevelőszülőség kapcsán a másik nagy misztikum a társadalmi környezet hozzáállása: vagy magasztalják vagy felelőtlennek titulálják őket.

 „Én azt tapasztaltam, hogy kevés az átmenet, volt, aki nagyra értékelt azért, mert elvállaltam ezt a hivatást, volt, aki megszólt, hogy ezáltal hanyagolom a saját lányom. Én egyikkel sem értek egyet, én csupán segíteni szeretnék a gyerekeknek, de nem emelem piedesztálra magamat ezért.”

– meséli Linda.

Csecsemőket azonban ritkában vállalnak a nevelőszülők, mert sok felelősség, és rengeteg idővel jár a gondozásuk.

„Én most pont egy kisbabát vállaltam be. Viszont ez azt jelenti, hogy 6 hónapra minimum kiesik az anyuka a munkahelyéről és a nevelőszülői GYED-et is csak egy gyerekre lehet vállalni. Ez maximum 64 ezer Ft lehet, ezt így kb. senkit nem ösztönöz. Én még simán vállalnék plusz egy babát, de őszintén most már mindkét korábbi nevelt gyermekem bölcsis lett, és ezt már nem tudnám vállalni az anyagiak miatt.”

Linda szerint azonnal megugrana a befogadási kedv, ha a nevelőszülőként megfelelően béreznék. A magyar családok nem engedhetik meg, hogy az egyik szülő jövedelme jóformán kiessen a nevelőszülői szerep miatt.

Családi háttér és támogatás nélkül a nevelőszülők is hamar kiéghetnek

Jenei Ilona is már lassan negyedik éve nevelőszülő. „Nekem már volt két örökbefogadott gyermekem, és úgy éreztem, hogy van bennem még plusz, szeretnék még segíteni.  Mivel megnehezítette a kormány az egyedülállók örökbefogadását, egyértelmű volt, hogy nevelőszülőként próbálkozom. Az SOS Gyermekfalvak Kecskemét környékén is tevékenykedik, és így vettem fel velük a kapcsolatot” – mesélte.

Amikor jelentkezett a nevelőszülőséget népszerűsítő hirdetésre, eltelt néhány hónap, mire megszólalt a telefon, és egy online beszélgetés után jött a környezettanulmány, majd a pszichológiai vizsgálat is. Ezt követte a tanfolyam.

„Jelenleg három nevelt és két örökbefogadott gyermekem van. A három nevelt gyermek közül kettő testvér és egy másik szülőpártól befogadott kisfiú. Mindannyian kicsik még és egészségügyileg nehezebb esetek. A legkisebb gyermek négy hetes korában került hozzám.”

Ilona szerint nagyon fontos ilyenkor, hogy a nevelőszülők igyekezzenek jó kapcsolatot ápolni a vér szerinti szülőkkel is, ami viszont nem mindig könnyű feladat. Van, amikor egy-egy találkozás heves érzelmeket vált ki. Ha úgy érzi a nevelőszülő, kérhet felügyelt láthatást is, ilyen esetekben.

Jenei Ilona

Amikor arról kérdeztem, hogy milyen előítéletekkel szembesült, Ilona azt mondta, negatív példát szinte nem is élt meg. 

„Az intézményeken belül is jól fogadták, hogy én nevelőszülő vagyok. Látják a gyerekek fejlődését, és azt, hogy nem különbek, nem mások, vagy mint a saját gyerekeim. Nekem az a feladatom, hogy a magot, ami a gyermek, a fejlődéséhez képest a lehető legjobban kivirágoztassam. Nevelőszülőként, akit megkapunk, a lehető legjobban óvjuk és féltjük. Én állok mellette, nekem mondja el a búját, bánatát és próbálok mindenben a gyerek mellett lenni.”

Ilona hangsúlyozta, hogy minden apróság jól hasznosul náluk, például, ha más szülők is a kinőtt ruhát sokszor hozzá viszik. „Ezeknek én nagyon örülök, mert annál kevesebbet kell ruhára, cipőre költeni. A városban is jó a közösség, gyakran civilek közösségi főzést szerveznek és a bevételét nyári táborra fordítják, ahol ingyen nyaraltatják a hátrányos gyerekeket.” Ilona szerint fontos még, hogy a nevelőszülőknek legyen külön idejük a saját gyermekükre és saját magukra is. „Nekem nagyon fontos, hogy a saját családom is sokat segít és ezért azt gondolom, szükséges egy háttér, hogy ne égjél ki a szülőségben, nevelőszülőségben.”

Amikor azt kérdeztem Lindától és Ilonától, hogy mivel bátorítanák a bizonytalankodó nevelőszülőket, akkor egyértelműen felelték, hogy kell legyen egy erős belső indíttatás a segíteni akarásra.

Ilona nem tagadta, hogy sok nehézséggel és lemondással jár ez a szerep. A tanfolyam alatt azonban mindenféle helyzettel találkozhattak és beszélgethettek a már gyakorló nevelószülőkkel is, így ott biztosan kiderült, ha valaki mégsem tudja vállalni ezt.

„Ha nagyobb gyerekről van szó, tudsz vele találkozni előtte, beszélgetni. Én két gyereket is hoztam el otthonból és találkoztam a gondozóival, pszichológussal, orvossal. Nagyon alaposan körbe lehet járni a témát és a gyerek előtörténetét. Ami még fontos, hogy nekünk kell felvenni a kontaktot a gyerekkel, akiknek el kell nyerjük a bizalmát, hiszen nekik ez egy bizonytalan helyzet, minden új számára.”

Linda is egyértelműen a nevelőszülőség népszerűsítése mellett voksol. Szerinte ez annak is jó élmény lehet, akinek nem lehet saját gyereke, de úgy érzi, hogy van kapacitása gyereket nevelni. Hozzátette, vannak ugyan előítéletek, de az is tévhit, hogy bármikor és hirtelen elvehetik a gyermeket tőlük. Ez nem így van, mert fel tud időben készülni rá a nevelőszülő, hiszen ha a gyereket felterjesztik örökbefogadásra, csak hónapok után jut el oda a folyamat, mire ez valóban megtörténik, és szakképzett pszichológusok segítségével ezt a folyamatot a nevelőszülő is fel tudja dolgozni.