Mit főzhetnek még ki a kormány kommunikációs boszorkánykonyhájában?

A Magyar Szociológiai Társaság 2025-ös vándorgyűlésének pénteki napján több fontos előadás és panelbeszélgetés zajlott. Lapunk az orosz–ukrán háborúra és a menekültválságra fókuszáló tudományos prezentációkon vett részt, ahol többek között Barna Ildikó egyetemi tanár, Gosztonyi Márton (ELTE TáTK) oktató, Varga Tamás PhD-hallgató és Gerő Márton, a TK SZI tudományos főmunkatársa is előadott.

Több tudományos munka is bemutatásra került. A reggeli prezentációk központi témája az orosz–ukrán háború kormányzati megközelítése volt. Barna Ildikó és Gosztonyi Márton előadása egy készülő tanulmányukról szólt, amelyben az orosz–ukrán háború médiamegjelenéseit vizsgálják. Többféle médiaterméket is elemeztek: a kormánypárthoz kötődő sajtóorgánumokat, a magukat függetlenként meghatározó lapokat, a radikális jobboldali médiumokat, valamint a bulvársajtót is külön kategóriaként kezelték.

Amit Putyinról nem mondanak el

Az eredmények bár nem voltak meglepőek, mégis elgondolkodtatóak. A topik-modellezés segítségével felállított adatsorok szerint a vizsgált, csaknem 32 ezer kormánypárti cikk 2010 és 2023 között mintegy negyven százaléka a morális önigazolás kategóriájába tartozik.

Barna Ildikó elmondta: ez a kifejezés azt jelenti, hogy a kormánypárti sajtó hogyan próbálja „igazolni az igazolhatatlant” – vagyis megvédeni Vlagyimir Putyin szerepét és cselekedeteit. A kutatás alapján kijelenthető, hogy a vizsgált fideszes szövegek közel fele valamilyen módon az oroszbarát narratívát igyekszik visszaigazolni. A hírek átkeretezése az esetek 22 százalékát, míg a kormányzati tevékenységek igazolása 13 százalékát tette ki az elemzett szövegeknek.

Morális pánikgomb 

A másik két előadás a morális pánikgomb működését vizsgálta. Ez a fogalom egy olyan kommunikációs folyamatot ír le, amelyben a média felnagyít egy témát – például a menekültválságot –, kialakít egy ellenségképet, ezáltal fenyegetettségérzetet teremt, majd a politikai hatalom erre reagálva megerősíti a narratívát. Így alakul ki a „morális pánikgomb”, amelyet az adott politikai aktor később bármikor „megnyomhat”, amikor érdekében áll.

Varga Tamás PhD-hallgató előadásában a menedékkérő és migráns szavak használatát elemezte a kormányzati és nem kormányzati médiumokban. Az adatok szerint a 2015-ös menekültválság idején a kormány a negatív konnotációjú „migráns” kifejezést használta következetesen, míg a 2022-ben kitört orosz–ukrán háború idején a „menedékkérő” szó került előtérbe – ez pedig pozitív elmozdulásként értékelhető, hiszen enyhébb jelentéstartalmú. 

A tendencia azonban nem maradt tartós: 2022 nyarától a kormánypárti médiumok fokozatosan visszatértek a „migráns” szó használatához – a „morális pánikgomb” tehát hosszú távon ismét hatékonyabbnak bizonyult.

Már nyomkodni sem kell

Gerő Márton kutató utolsó előadóként már nem igényelt fogalmi bevezetést. Előadásában egy 2017 és 2021 között, négy hullámban felvett adatsorról beszélt, amely két kérdést vizsgált:

● Milyen veszélyeket tartanak az emberek a legfontosabbnak?
● Kikben látják ezek okozóit?

Az első kérdésnél a válaszlehetőségek között szerepelt a külföldi befolyás, az NGO-k, az Európai Unió befolyásának növekedése, a migráció és a terrorizmus. Megjelentek ellenzéki topikok is, mint például a korrupció, az egészségügy vagy az oktatás. A második kérdésre – vagyis hogy kik a felelősök – több lehetőség is szerepelt: Gyurcsány Ferenc és korábbi kormánya, Soros György, az IMF, az uniós bürokraták, illetve Orbán Viktor is megjelent a listán.

Bizonyos témák esetében erősödött a polarizáció. Például a demokratikus intézmények állapotát a Fidesz-szavazók kevésbé, az ellenzéki szavazók viszont súlyos problémának tartják. A külföldi befolyás esetében a fideszes válaszadók nagy arányban tekintik ezt veszélynek, a felelősséget pedig leginkább Soros Györgyre és a külföldi NGO-kra hárítják.

Ugyanakkor voltak olyan témák is, amelyekben csökkent a megosztottság – ezek jellemzően olyan ügyek, amelyek elveszítik belföldi relevanciájukat, mint például a terrorizmus. A pártok közötti törésvonalakat vizsgálva megfigyelhető volt, hogy 2017 és 2021 között a Jobbik szavazótábora fokozatosan az ellenzéki álláspontokhoz közeledett, míg a Fidesz és a baloldali pártok közötti szakadék stabil maradt.

Hol van még?

A kérdésekre és hozzászólásokra szánt részben élénk vita alakult ki arról, hol működik még a morális pánikgomb jelensége. Sik Endre, a panel szervezője Észak-Macedóniát és Grúziát hozta fel példának, majd megjegyezte, hogy szerinte Orbán Viktor „tökéletesítette” ezt a politikai eszközt, amely így már-már hungarikumnak tekinthető.

Felmerült Donald Trump elnöksége kapcsán is, hogy az Egyesült Államokban hasonló törekvések figyelhetők meg. A résztvevők véleménye azonban megoszlott: egyesek szerint az amerikai intézményi rendszer képes megvédeni magát ettől, míg mások úgy vélték, érdemes ezt a folyamatot kutatni, hiszen Trump akár sikerrel is járhat ilyen törekvéseiben.

Fotó: Facebook / RTL