Orbán Dunaújvárosban megint a fiatalokat próbálta meggyőzni

Szordínós buzizás, először felhangzó mocskos fideszezés fűszerezte Orbán Viktor szerdai, a lényegi kérdéseket elkerülő, és a szokásos propaganda szólamokat megismétlő dunaújvárosi kampányállomását. 

Kaposvár és Eger után szerdán harmadik állomásához érkezett Orbán Viktor országjárása Dunaújvárosban. 

A koreográfia némileg idézte a korábbi DPK gyűlések forgatókönyveit, a celeb művészek után, akik a kedvcsinálásért feleltek, jöttek a Fidesz helyi erős emberei: választókerületi elnök, a volt paksi kormánybiztos, aki időközben képviselőjelöltté avanzsált, valamint a helyi jelölt; a hosszúra nyúlt bemelegítés után pedig maga a miniszterelnök állt a színpadra.

A gyűlés helyszínének megválasztása nem volt véletlen, a mozicentrum előtti területet ugyanis három héttel ezelőtt Magyar Péter és hívei töltötték meg, így a számok összemérhetők lettek, kérdés, ez kinek hoz többet a konyhára.

Egyszerű bemondás alapján persze a Fidesznek, az első politikus fellépő, Molnár Krisztián szerinte ők most minimum dupláztak, bár az eseményről készült felvételek ennek éppen az ellenkezőjét mutatják, és hát a tér is némileg leszűkült, egy kis kordon, egy kis drapéria, pár DPK-s sátor, és már fel sem tűnik, hogy a teret nem tudta teljesen kitölteni a sokaság. 

A választókerületi elnök ezzel nem fogyott ki a lódításokból, mindjárt bele is kezdett a helyben induló Nagy Ervin ekézésébe, és ha már színész, adta magát a párhuzam: Nagy akart lenni a magyar Zelenszkíj, csak hát a miniszterelnöki ambíciók valami miatt megbicsaklottak, no de sebaj, mással is be lehet feketíteni az ellenzéki indulót, legegyszerűbb lebuzizni, gondolhatta Molnár Krisztián, és megosztotta a közönséggel a titkos tudást: Nagy Ervin „Lakatos Márk legfőbb barátja”.

Programról nem volt szó, Molnár minden bizonnyal ezt meg szerette volna hagyni az utána következő Süli Jánosnak, az épülő paksi atomerőmű volt kormánybiztosának, a térség másik Fideszes jelöltjének, de az üzenet, ha volt is, nem jött át, mert vagy Süli motyogott, vagy a hangosítással voltak gondok, mindenesetre a tömeg egyre kitartóbb viktorozása mellet Süli levonult a színpadról. 

Annyit azért még bíztatásul megosztott dunaújvárosi közönségével, hogy „Paks II.-nek Dunaújvárosra is pozitív hatásai lesznek”. 

Süli után aztán megkapta a hallgatóság az obligát ukránozást is, aminek alapvető tételmondatait a helyi jelölt, Mészáros Lajos talán, hogy ne hibázzon, tabletről olvasta fel, majd belekezdett a programismertetésbe, az est folyamán először említve a vasmű szomorú helyzetét, persze, hogy ezt is Gyurcsányék nyakába varrva. Egy ígéret azért elhangzott: megpróbálnak majd keresni egy új befektetőt, aki valamikor majd újranyithatja a vasművet.

Végre ezután a színpadra léphetett Orbán, akit a tömeg már türelmetlenül várt.

A beszédben elhangzó szokásos háborús, ukránozós, kőolajvezetékes paneleket most nem említenénk, maga a sokaság is már unalomig ismerhette a szólamokat, próbáljuk helyette a lényegi mondandót kiszűrni, bár ez sem egyszerű.

Mert az, hogy a miniszterelnök ismét próbált a fiatalok lelkére beszélni, az se különösebb’ újdonság. Azért persze megpróbálkozott vele, és olyanokat mondott, hogy szép, szép, hogy a fiatalok világot látnak, tapasztalatokat gyűjtenek külföldön, de egyszer haza kell jönni, és akkor bizony annak a hazának meg kell lennie, ami csak akkor lesz meg, ha most egy szavazattal a fiatalok is bebiztosítják. Hát ennyit a honmentő programról, ezzel talán Herder is elégedett lehetne. 

És jött még egy kis választási matematika, némileg szokatlanabb számtani műveletekkel, mint korábban, mert most a miniszterelnök azt mondta, hogy „Nekünk nem kétharmad kell, hanem egy nagyon erős nemzeti egység. Ez kétharmaddal és anélkül is lehetséges, mégis azt javaslom, hogy csináljuk inkább kétharmaddal.”

Nem tudni ez most pontosan mit is jelent, megint valamiféle őszinteségi roham, ami már csak az egyszerű többségben reménykedig, vagy valami újabb fideszes taktika, praktika, mindenesetre azt látni, hogy a magabízó kormányzati narratíva gépezetébe megint porszem kerülhetett. 

Az első közjátékra is az Orbán beszéd alatt került sor, mert bár ahogy az előző helyszíneken, itt is zömmel megszűrt közönség hallgatta a miniszterelnököt, azért az első „Mocskos Fidesz!” mégis csak felzúgott valahogy.

Az elkövetők a tér torkolatában megjelenő, tiszás táblákat tartó ellentüntetők voltak. Ők többször rákezdtek a skandálására, amit az előttük állók „Hajrá Fidesz, Hajrá Fidesz!” rigmusokkal nyomtak el. Ez egyébként viszonylag jól sikerült, a tömeg másik oldalára nem hallatszott el, amit az ellentüntetők kiabáltak. 

Az eseményről távozóban még össze is szólalkoztak a két tábor hívei, de ebből aztán komolyabb dolog nem kerekedett, viszont azt már a Kontroll stábja vette észtre, hogy a közönség egy része célba vette a közelben parkoló távolsági buszokat, amelyek hazaszállították őket – mint kiderült, Székesfehérvárra. 

Közben odaért az RTL stábja is, amely érdeklődött náluk, hogy ők fizették-e az utazás költségeit, mire egyikük kijelentette, hogy nem. Majd amikor visszakérdeztek, hogy akkor kicsoda, azt válaszolta: A Fidesz.