Makány Márta - „Központilag döntötték el, ki lehet divattervező”

Ő készítette Forsthoffer Ágnes május 9-ei ruháját, mégsem tartozik a hivatalosan támogatott divatvilág kedvencei közé. Miért lett szinte szitokszó a divat Magyarországon? Hogyan veszítette el a hazai könnyűipar a versenyt a régió országaival szemben? Miért nem épültek valódi magyar világmárkák az elmúlt másfél évtizedben, miközben milliárdok mentek el „divatfejlesztésre”? És vajon lehetne-e újra olyan magyar divatipar, amely egyszerre ad munkát, identitást és nemzetközi presztízst az országnak?

Makány Márta szerint a magyar divat legnagyobb tragédiája nem az volt, hogy megjelent az ázsiai tömeggyártás, hanem az, hogy Magyarországon egyszerűen „nem lett menő magyar ruhát hordani”. Miközben Lengyelország, Románia vagy Bulgária saját márkákat épített és komoly könnyűipart tartott fenn, Magyarország fokozatosan kiszorult ebből az iparágból.

A divattervező szerint az elmúlt 10-15 évben a szakma egyre inkább politikai és kapcsolati alapon működött. Úgy fogalmazott: nem a rendszert építették, hanem „a pajtásokat támogatták”. Szerinte a divatra fordított állami milliárdok jelentős része nem valódi iparágfejlesztésre ment el, hanem látványos, influenszerekre épített kampányokra, amelyek mögött sokszor nem álltak valódi, piacképes magyar márkák.

„Ez egy ugyanolyan iparág, mint a vasipar vagy az autógyártás” – hangsúlyozta Makány Márta. Véleménye szerint a könnyűipar nem csupán esztétikai kérdés, hanem gazdasági és társadalmi lehetőség is. Különösen a hátrányos helyzetű térségekben adhatna munkát nők ezreinek, hiszen a varrás és konfekciógyártás jelentős része betanított munkaként is működhetne.

A divattervező arról is beszélt, hogy Magyarország ma is képes lenne kiváló minőségű formaruhák, munkaruhák vagy akár prémium ruházati termékek gyártására. Példaként említette korábbi BKV-formaruha terveit, amelyek egyes elemei még ma is használatban vannak. Szerinte azonban a közbeszerzések és állami megrendelések sokszor nem a minőségre, hanem kapcsolati hálókra épülnek.

Makány Márta saját pályafutásáról is személyes hangon beszélt. Elmondta: bár korábban televíziós műsorokban szerepelt, olimpiai formaruhákat tervezett és ismert közéleti szereplőket öltöztetett, idővel kiszorult a hivatalos divatéletből. Úgy érzi, azért maradt kívül a „körön”, mert nem épített politikai vagy celebkapcsolatokra, hanem megmaradt szakmai alapon dolgozó tervezőnek.

Ennek ellenére nem érzi magát áldozatnak. Legnagyobb örömét ma is az adja, amikor vendégeit öltöztetheti fontos élethelyzetekben – legyen szó esküvőről, közéleti szereplésről vagy új pozícióról.

A divat számára nem pusztán ruhákat jelent, hanem önbizalmat, tartást és társadalmi üzenetet.

A beszélgetés egyik legérzelmesebb pillanata az volt, amikor felidézte: ő tervezte Forsthoffer Ágnes ruháját május 9-ére. Makány szerint egy női politikus öltözéke különösen fontos kommunikációs eszköz, hiszen a nőket sokkal keményebben bírálják megjelenésük alapján, mint férfi kollégáikat.

A divattervező ugyanakkor nem vágyik intézményvezetői szerepre vagy politikai pozícióra. Úgy véli, a magyar divatot csak valódi szakemberek tudnák talpra állítani. „Ne az legyen a választás legfőbb alapja, hogy ki kinek volt az óvodástársa” – fogalmazott. Szerinte olyan emberekre lenne szükség, akiknek referenciájuk, szakmai múltjuk és jövőképük van, és valóban hisznek abban, hogy Magyarország képes lehet újra saját divatipart építeni.

A Sorsok mögött adása itt látható: