Tarr Zoltán: „Az agressziót nem nevezhetjük békének, és az alávetettséget nem nevezhetjük szuverenitásnak”

Nem az a tanulsága 1956-nak, hogy a túlerőben lévő agresszornak nem érdemes ellenállni – mondta Tarr Zoltán a Műegyetemen tartott megemlékezésen, név nélkül is Orbán Balázs korábbi kijelentésére utalva. A társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter szerint a másként gondolkodókat nem szabad kevésbé magyarnak tekinteni, a bizalmat pedig a hatalomnak is újra és újra ki kell érdemelnie.

„A megszállást nem nevezhetjük felszabadításnak, az agressziót nem nevezhetjük békének, és az alávetettséget nem nevezhetjük szuverenitásnak” – jelentette ki Tarr Zoltán csütörtökön, az 1956-os forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulójához kapcsolódó műegyetemi ünnepségen. Mint mondta, idegen tankok soha nem hozzák el egy nemzet szabadságát, és egy ország jövőjéről nem dönthet helyette egy nagyhatalom.

A miniszter arról beszélt, hogy miközben Moszkva felszabadítóként hivatkozott magára, Budapest utcáin a világ meglátta a szovjet hatalom valódi arcát, és bár a birodalom katonailag győzött, erkölcsi hitelességét örökre elveszítette. Szerinte sem a Szovjetunió, sem az örökébe lépő hatalmak nem kínálnak felszabadulást azoknak, akiknek eltiporják a szabadságát.

„Az elmúlt években voltak olyanok, akik ezt a tanulságot megmásították volna. Még azt is megpróbálták a forradalom leckéiként beállítani, hogy a túlerőben lévő agresszornak nem érdemes ellenállni” – fogalmazott.

Ezzel név nélkül is Orbán Balázs 2024 szeptemberében nagy vitát kiváltó kijelentésére utalt. Orbán Viktor akkori politikai igazgatója éppen 1956-ra hivatkozva mondta, hogy nem tették volna azt, amit Zelenszkij, aki szerinte háborús védekezésbe vitte az országát. Orbán Balázs később bocsánatot kért, és félreérthetőnek nevezte a megfogalmazását.

Tarr a műegyetemi megemlékezésen így folytatta: „Ha ez volna ugyanis 1956 tanulsága, akkor itt és most nem a műegyetemista ifjúságra emlékeznénk, hanem azokra, akik azt tanácsolták nekik, hogy maradjanak otthon.”

Az 1956. október 22-i műegyetemi gyűlésről szólva azt idézte fel, hogyan szólították meg és hallották meg egymást az emberek, akik ekkor ébredtek rá arra is, hogy nincsenek egyedül. Tarr szerint a diktatúrák nemcsak a fegyverekre és az állam erejére támaszkodnak, hanem módszeresen azon dolgoznak, hogy az emberek ne bízzanak egymásban, és kétszer is meggondolják, kinek és mit mernek elmondani. Az egyetem aulájában hetven évvel ezelőtt ez a bizalmatlanság tört meg, a felszabadultság érzéséből pedig hamar követelések születtek, a szovjet csapatok kivonulásától a szabad választásokon át a munkások és a gazdálkodók helyzetének rendezéséig.

A forradalmárok közben korántsem gondolkodtak mindenről ugyanúgy: voltak közöttük jobb- és baloldaliak, hívők és nem hívők, munkások és értelmiségiek, katonák és civilek, akik más múltból érkeztek, és más jövőt képzeltek el. Tarr szerint nem is kellett mindenben egyetérteniük, mert az összekötötte őket, hogy a tulajdonról, az egyházról, a pártokról vagy a gazdaságról egy szabad Magyarországon akartak vitázni.

„A szabadság nem bosszú, a szabadság nem önbíráskodás, a szabadság nem új önkény” – mondta a miniszter, aki a politikai szabadság mellett a forradalom társadalmi követeléseiről is beszélt. Felidézte Iván Kovács László, a Corvin köz parancsnokának szavait, aki arra a kérdésre, hogy miért fogott fegyvert, azt válaszolta: nem akart éhezni, másokat éhezni látni, és jogokat akart az embereknek.

Tarr szerint ennek sem szabad kikopnia 1956 emlékezetéből, mert a nemzeti függetlenség mellett az is hozzátartozik a szabadsághoz, hogy az ember ne féljen a saját országában, munkájának legyen becsülete, életének pedig méltósága. A jelenre visszatérve arra szólított fel, hogy aki másként gondolkodik, azt ne tekintsük kevésbé magyarnak, politikai ellenfeleinkből ne csináljunk nemzeti ellenséget, a közös ügyekben pedig próbáljuk felismerni egymásban a szövetségest.

Kiemelte azt is, hogy a bizalmat nem elég kérni az emberektől, azt a közélet szereplőinek, mindenekelőtt a mindenkori hatalomnak újra és újra ki kell érdemelnie. Beszédét azzal zárta, hogy csak egymásban bízva őrizhetjük meg az ország függetlenségét, közös szabadságunkat és minden magyar ember méltóságát.

A műegyetemi ünnepségen Tarr Zoltán mellett Sáráf Haszán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, Szalai Adrián pozsonyi jogászhallgató, valamint Jeszenszky Sándor egykori műegyetemi mérnökhallgató, 1956-os nemzetőr is beszédet mondott. A felszólalásokat koszorúzás követte.