„Szerbia szabad!” – Molnár Áron ünnepel, Deák Dániel szerint Szerbiában is működött a Tisza modellje

Magyar Péter telefonon gratulált a diáklista vezetőinek, Molnár Áron Orbán és Putyin szövetségesének bukását ünnepelte, miközben a Fidesz vezető politikusaitól egyelőre nem találtunk nyilvános reakciót. A hozzájuk közel álló elemzők közül Deák Dániel a magyarországi választással vont párhuzamot, Kohán Mátyás pedig arról írt, hogyan működött az a szerb rendszer, amelyről a magyar jobboldalon sokáig kedvezően beszéltek.

„Szerbia szabad! Viszlát Vucic!” – írta Molnár Áron, amikor már a szerbiai utcákon ünnepelték a diáklista győzelmét, Vučić pedig elismerte, hogy elveszítették a választást. A színész szerbül és magyarul is köszöntötte az eredményt, azzal, hogy megbukott Orbán és Putyin szövetségese, a szerb diákok pedig megcsinálták.

A szavazás előtt még szerb nyelvű üzenetben biztatta a választókat, felidézve, hogy Magyarországon áprilisban sikerült leváltani az addigi hatalmat, most pedig a szerbeken a sor.

Magyar Péter eközben már beszélt is a győztesekkel, esti bejegyzése szerint telefonon gratulált a diáklista vezetőinek, és biztosította őket Magyarország támogatásáról. Azt írta, örömmel hallotta tőlük, mekkora erőt adott nekik a nehéz küzdelemben a Tisza áprilisi győzelme. Másnap reggel azt kérdezte követőitől, csak neki volt-e nosztalgikus érzése a Szerbiából érkező képektől, majd a Budapest–Belgrád vasútvonalra is tett egy megjegyzést: „Szimbolikus, hogy budapesti gyors a politikában előbb ért Belgrádba, mint a síneken.”

Tarr Zoltán szerint is sok minden emlékeztet a Tisza történetére abban, ahogyan a szerb fiatalok megszervezték magukat, és a változást akaró választókkal együtt legyőzték a korábban megingathatatlannak látszó hatalmat. Bejegyzésében a vajdasági magyarokra is kitért, arról írt, hogy a győztes lista magyar jelöltjei a kampányban vállalták a kisebbségi jogok képviseletét, és gratulált a szerb parlamentbe jutó magyar képviselőknek.

„Szerbia ma a változásra szavazott” – írta Forsthoffer Ágnes, aki sikeres kormányzást kívánt a diáklistának, míg Jámbor András azzal fogadta Vučić vereségét: „Micsoda év ez Kelet-Európa szabadságának!”

Márki-Zay Péter egy belgrádi ünneplésről készült videót osztott meg, azzal, hogy „Ez most nem Budapest, ez most Belgrád!”, majd azt írta, Budapest után a szerb főváros is üzent a világnak, mert ott sem kérnek a „jogtipró, korrupt Putyin-bérenc politikusokból és a lealjasult rendszerükből”. Bejegyzését az „Isten éltessen, szabad Szerbia!” mondattal zárta.

Puzsér Róbert bejegyzésében már a következő politikai fordulatot várta: „Bukik Vučić. Felkészül Babiš. A kelet-európai orbánizmus romokban.”

Miközben sorra érkeztek a gratulációk és az ünneplő bejegyzések, a Fidesz vezető politikusaitól cikkünk megjelenéséig nem találtunk nyilvános reakciót Vučić vereségére, a hozzájuk közel álló elemzők és publicisták közül viszont néhányan értékelték az eredményt, például Deák Dániel és Kohán Mátyás.

Deák „A TISZA-féle modell Szerbiában is működött” felütéssel írta meg, szerinte mi vezetett a vereséghez. Úgy látta, a régi ellenzéki pártok helyét olyan új szereplők vették át, akiket nem terhelt korábbi kormányzati felelősség, a közösségi médián keresztül pedig azokat is meg tudták szólítani, akik addig nem követték a politikát.

Miközben a diákok járták az országot és tüntetéseket szerveztek, Vučićék egyre inkább csak reagáltak az eseményekre, Deák szerint pedig hiába beszéltek a kormányzati eredményeikről, ez már kevés volt ahhoz, hogy visszavegyék a kezdeményezést. A választás végül arról szólt, maradjon-e Vučić, vagy jöjjön a változás, a konkrét programok helyett sokan ez alapján döntöttek.

A győzteseknek azért azt is üzente, hogy a választás megnyerésével még nem bizonyították, kormányozni is tudnak, most kell megmutatniuk, mire képesek egy ország élén.

Kohán Mátyás azzal kezdte az értékelését, hogy akármit gondoltak Vučić Szerbiájáról a magyar jobboldalon, gyakran kifejezetten szépeket, attól még érdemes megnézni, hogyan működött az ország. Pártállamról írt, a Szerb Haladó Párt hatalmas tagságáról, és arról, mennyit számított a pártkötődés, ha valaki állami állást szeretett volna.

Fotó: Facebook