Fényérzékeny ioncsatornák felfedezéséért jár az orvosi Nobel-díj

Egy amerikai és két német tudós kapta megosztva a 2026-os fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. Munkásságuk többek között a vakság, a Parkinson-kór és a depresszió kezelésében jelenthet előrelépést.

A Karolinska Intézet élő közvetítésében jelentették be, hogy a rangos kitüntetést az amerikai Karl Deisserothnak (Stanford Egyetem / Howard Hughes Medical Institute), valamint a német Peter Hegemann-nak (Humboldti Egyetem, Berlin) és Georg Nagelnek (Würzburgi Egyetem) ítélik oda.

A három tudós által kifejlesztett módszer alkalmas arra, hogy a kutatók fénysugarak segítségével kapcsoljanak be és ki egyedi idegsejteket az élő agyban, ami átalakíthatja a memóriáról, az érzelmekről és a neurológiai betegségekről alkotott eddigi képünket.

A tudósok már a 20. században képesek voltak durva térképeket rajzolni arról, hogy mely agyterületek milyen funkciókhoz köthetők, de az elektródás ingerlés vagy a kémiai beavatkozások túlságosan pontatlanok voltak.

Peter Hegemannt az a biológiai kérdés foglalkoztatta, hogy a Chlamydomonas nevű zöld egysejtű alga miként képes érzékelni a környezetét és a fényforrás felé úszni. A kétezres évek elején Georg Nagellel közösen fedezték fel az alga sejtfelszínén található különleges fehérjét, a csatornarodopszint. Rájöttek arra is, hogy ez a molekula közvetlenül fénykapuzott ioncsatornaként viselkedik: amint kék fény éri, a fehérje szerkezete megnyílik, pozitív töltésű ionok áramlanak a sejt belsejébe, ami azonnali elektromos feszültségváltozást idéz elő. Azt is igazolták, hogy a fehérje génjét bármilyen más sejtbe átültetve az adott sejt azonnal fényérzékennyé válik.

A felfedezést Karl Deisseroth emelte át a modern idegtudományba, aki 2005-ben publikálta eredményét, miután a csatornarodopszin genetikai kódját patkányok idegsejtjeibe juttatta be, és kék fénnyel megvilágítva azokat sikeresen kiváltotta a neuronális akciós potenciált. Nemsokára egerekkel is igazolták a feltevéseiket.

A módszerrel a kutatók a korábbinál pontosabban térképezték fel a félelem, a motiváció, az éhség, a függőségek, valamint a Parkinson-kór és a depresszió hátterében álló idegpályákat.

A klinikai orvostudományban kísérleti jelleggel már alkalmazzák az optogenetikai fehérjéket a retina sérült sejtjeinek pótlására, esélyt teremtve a látás részleges visszaállítására egyes örökletes vaksággal élő betegeknél. A három tudós 12 millió svéd koronán osztozik.