Elfelejtett Kárpátalja – Egy megdöbbentő dokumentumfilm
A Munkácsot ért orosz rakétatámadás óta már senki nem gondolhatja, hogy Kárpátalja Ukrajna biztonságos része. Pedig eddig sem volt könnyű az élet ezen a vidéken. A férfiak vagy a fronton vannak, vagy külföldre szöktek a sorozások elől, így magányosan élő idős emberek, egyedül maradt asszonyok, kórházban rekedt gyerekek várják a háború végét. A Kontroll stábja a közelmúltban egy csaknem egyórás dokumentumfilmet forgatott az itt élők sorsáról.
A Munkácsot ért orosz rakétatámadás óta már senki nem gondolhatja, hogy Kárpátalja Ukrajna biztonságos része. Pedig eddig sem volt könnyű az élet ezen a vidéken. A férfiak vagy a fronton vannak, vagy külföldre szöktek a sorozások elől, így magányosan élő idős emberek, egyedül maradt asszonyok, kórházban rekedt gyerekek várják a háború végét. A Kontroll stábja a közelmúltban egy csaknem egyórás dokumentumfilmet forgatott az itt élők sorsáról.
Újból és újból felbukkanó kérdés, hogy hány magyar élhet Kárpátalján. 2001-ben volt az utolsó népszámlálás Ukrajnában, ekkor több mint 151 ezren vallották magukat magyarnak. Egy 2017-es kutatás szerint akkoriban 131 ezer magyar élhetett Kárpátalján, mára ez a szám a 2022-ben kitört orosz-ukrán háború miatt lecsökkenhetett 80-90 ezerre.
Főleg idősek, egyedül hagyott nők, gyerekek maradtak Kárpátalján, ahol korábban sem volt könnyű a megélhetés.
A munkahelyek hiánya, az alacsony bérek és nyugdíjak az anyaországból nézve szinte hihetetlenül megnehezítik az itt élők mindennapjait. Egy átlagos nyugdíj 30-40 ezer forintnak megfelelő hrivnya, miközben a boltokban az árak közelítenek a Magyarországon tapasztalhatóhoz. Ez is a háttere annak a dokumentumfilmnek, amelyet a Kontroll stábja forgatott a nyáron a magyar határtól alig másfél kilométerre fekvő Tiszakeresztúron és Munkácson.
Ebben a nehéz helyzetben, az orosz-ukrán háború árnyékában próbál a Kárpátalján maradottaknak segíteni Sipos József református lelkész, aki a szolgálati helyén, Tiszakeresztúron szeretetkonyhát működtet, és munkatársaival minden nap hordja az ebédet az egyedül maradt időseknek. Ugyanakkor a Dorkász Alapítvánnyal karöltve segélycsomagokat is visz rendszeresen a kevés pénzből élő helyi nyugdíjasoknak. A lelkészi hivatása mellett komoly szociális munkát is végző tiszteletes megalapította a KEGYES Egyesületet, mellyel a munkácsi kórházban hagyott kisbabákat, gyerekeket karolja fel.
A Kontroll stábjának kamerájával a tiszteletes egy napját végigkövetve kirajzolódik a határmenti településen élők sorsa, az elhagyatottság, a félelem, de egy kicsi remény is, hogy egyszer vége lesz...
A filmben többek között megszólal a falu legidősebb lakója, a 92 éves Anna néni, valamint Béci bácsi, akinek a fián kívül a két fiú unokája is külföldre költözött, de láthatjuk a munkácsi kórházban hagyott, "elfelejtett" gyermekeket is. Az ő történeteiket Sipos tiszteletes személye köti össze, aki hiteles és elhivatott életével példakép lehet ebben az elidegenedett világban.
A Berényi Andor rendező és Sipos Betti szerkesztő által jegyzett dokumentumfilm már elérhető a Kontroll YouTube-csatornáján, és itt is megtekinthető:
