NATO-hadgyakorlatok leplezték le az amerikai sarkvidéki gyengeségeket
NATO-s hadgyakorlatok és belső értékelések szerint az Egyesült Államok jelenleg nem képes önállóan fenntartani komoly katonai jelenlétet az Északi-sarkvidéken. A feladat súlya egyre inkább az európai szövetségesekre, elsősorban a skandináv országokra és az Egyesült Királyságra hárul, amelyek tapasztalatban és felszereltségben is megelőzik az amerikaiakat.
NATO-s hadgyakorlatok és belső értékelések szerint az Egyesült Államok jelenleg nem képes önállóan fenntartani komoly katonai jelenlétet az Északi-sarkvidéken. A feladat súlya egyre inkább az európai szövetségesekre, elsősorban a skandináv országokra és az Egyesült Királyságra hárul, amelyek tapasztalatban és felszereltségben is megelőzik Washingtont.
A NATO legutóbbi hadgyakorlatai után készült belső értékelések alapján világossá vált, hogy az északi-sarkvidéki katonai műveletek terén jelenleg nem az Egyesült Államok, hanem európai szövetségesei rendelkeznek valódi ütőképességgel. A The Times értesülései szerint a szövetségen belül egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy a tartós sarkvidéki jelenlétet ma elsősorban az Egyesült Királyság, valamint Norvégia, Finnország és Svédország tudja biztosítani.
A NATO védelmi tisztviselői szerint ezek az országok hosszú évtizedek óta készülnek az extrém hidegben, hóval és jéggel borított terepen zajló műveletekre, míg az amerikai csapatok kiképzése és felszerelése ezen a területen hiányos.
A különbség különösen látványossá vált a tavaly Észak-Norvégiában megrendezett Joint Viking hadgyakorlaton.
Egy katonai forrás beszámolója szerint az amerikai egységek komoly nehézségekkel küzdöttek a sarkvidéki körülmények között, és teljesítményük annyira elmaradt az elvárásoktól, hogy a gyakorlat vezetése kénytelen volt közbeavatkozni. „A gyakorlat parancsnokai arra kérték a finn tartalékosokat, akik a legrátermettebb sarkvidéki harcosok, és a gyakorlaton a támadók szerepét töltötték be, hogy kíméljék az amerikaiakat” – fogalmazott a forrás. Hozzátette: az ismétlődő vereségek demoralizálták az amerikai katonákat, és komoly presztízsveszteséget okoztak a felsővezetés számára is.
A Joint Viking során a NATO szárazföldi, légi és tengeri egységeinek egyszerre kellett megbirkózniuk a fagypont alatti hőmérséklettel, a mély hóval és a minimális nappali világossággal. A rendszeresen ilyen környezetben gyakorlatozó finn tartalékosok mobilitásban, állóképességben és taktikai együttműködésben is felülmúlták az amerikai egységeket.
A problémák nem állnak meg a szárazföldi műveleteknél. NATO-s források szerint az Egyesült Államok a jégtörő haditengerészeti képességek terén is erősen Finnországra szorul. A finn és norvég flották olyan, jégben is működőképes hajókkal és több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, amelyek jelenleg hiányoznak az amerikai haditengerészet arzenáljából.
Mindez stratégiai feszültségeket is szül. A The Times egyik forrása szerint „Az európaiak értik a módját. Ha Trump meg akarja védeni a régiót, rossz úton jár azzal, hogy magára haragítja sarkvidéki szövetségeseit.”
A kijelentés arra utal, hogy az északi térség biztonsága elképzelhetetlen a skandináv államok együttműködése nélkül.
A NATO sarkvidéki képességeinek gerincét jelenleg Norvégia, Finnország és Svédország alkotja. Norvégia rendszeresen ad otthont téli hadgyakorlatoknak, Finnország a jégtörés és a szárazföldi műveletek szakértője, míg Svédország kifejezetten a fagyos környezetre tervezett légi és tengeri egységekkel járul hozzá a közös védelemhez.
A tapasztalatok hatására a NATO vezetése most azt vizsgálja, miként lehetne az európai irányítású erőket hangsúlyosabban telepíteni az Északi-sarkvidékre. A tervek között szerepel a légi megfigyelés bővítése, az északi tengeri útvonalak fokozott járőrözése, valamint a haditengerészeti jelenlét megerősítése Grönland és az Atlanti-óceán északi megközelítési útvonalai környékén.
Címlapkép: Amerikai katonák 2024 februári NATO hadgyakorlaton Norvégiában / Militarytimes