Dél-Amerikáig tolták Orbánék az illiberalizmus szekerét: közpénzből befolyásolhatták a helyi politikát chilei lapok szerint

A chilei El Mostrador szerint a magyar kormányváltással kiderülhet, hogyan támogatta Orbán Viktor – magyar közpénzből – a nemzetközi jobboldali és szélsőjobboldali politikai hálózatokat. A Political Network for Values (PNfV) nevű nemzetközi konzervatív szervezet ezek egyike, amelyet 2022 és 2024 között a jelenlegi chilei elnök, José Antonio Kast vezetett.

A lap szerint a PNfV annak a nemzetközi politikai hálózatnak a része, ami konzervatív és szélsőjobboldali politikusokat, aktivistákat, think tankeket és pártokat kapcsolt össze, szolgálva az Orbán-rendszer nemzetközi befolyásépítését.

Az El Mostrador állítása szerint ennek a hálózatnak a célja az volt, hogy világszerte megerősítse az Orbánéhoz hasonló politikai modelleket.

A PNfV több esetben is magyar állami forrásokhoz jutott, egyik legfontosabb hazai partnere pedig az Alapjogokért Központ volt, amely a magyar kormány egyik fő ideológiai háttérintézményeként működött. A támogatásokat felhasználva a hálózat valóban erősen törekedett arra, hogy minden nemzetközi új jobboldali, alt-right, illetve illiberális politikai törekvést segítsen, szálai közvetlenül a chilei elnökségig vezetnek: José Antonio Kast nemcsak Orbán politikai szövetségese volt, hanem annak a szervezetnek is az elnöke, amelyet a cikk szerint részben magyar közpénzből működtettek.

• 2020 május: a Magyar Közlöny szerint Orbán kormánya több mint 38 millió forintot különített el egy meg nem nevezett magyar konzervatív szervezetnek a PNfV-vel való együttműködésre.
• 2021: a magyar állam újabb 140 ezer eurót adott a PNfV-nek a negyedik Transzatlanti Csúcstalálkozó finanszírozására, ezt az Országházban tartották.
• 2022: José Antonio Kast lett a PNfV elnöke 2024-ig, a tisztséget Novák Katalintól vette át.
• 2022: a PNfV a budapesti CPAC egyik házigazdája volt az Alapjogokért Központtal együtt.
• 2024: az Átlátszó szerint az Alapjogokért Központ 4,3 milliárd forint állami támogatást kapott, ebből 722 millió forintot a budapesti CPAC-ra költöttek.

A CPAC-et amerikai mintára hozták Magyarországra, az Egyesült Államokban a Republikánus Párt legnagyobb politikai konferenciája, de a budapesti eseményt jellemzően kisebb figyelem övezte, ez lett az európai alt-rigth és illiberális erők egyik találkozója, amit Orbánék igyekeztek kibővíteni más kontinensek politikai erőivel, erre volt a PNfV. A trumpista republikánusok hátországában a Heritage Foundation nevű agytröszt a legjelentősebb, velük is szoros együttműködésre törekedett Orbán Balázs, a lekösznő miniszterelnök politikai igazgatójának irányításával a Fidesz. Orbánék számára az illiberalizmus vált a legfőbb politikai exportcikké ezen tevékenységükben: hogyan lehet jogállami keretek között lebontani a demokráciát, erre kínáltak megoldást.

A cikkben megszólaló Lénárt András, a Szegedi Tudományegyetem kutatója szerint fontos annak feltárása, hogyan finanszírozta Orbán a magyar és nemzetközi jobboldali, illetve szélsőjobboldali szervezeteket. Szabolcs Panyi Szabolcs újságíró szerint

„a magyar adófizetők túl sokáig finanszírozták Orbán külföldi pszeudoértelmiségi zsoldosait”, és bár kérdéses, mennyi pénzt lehet visszaszerezni, az ügy már most komoly nemzetközi oknyomozás tárgya.

Chilei elemzők szerint a jelek arra utalnak, hogy Magyarországról közpénzből finanszírozhatták más országok politikai mozgalmait.

Gilberto Aranda, a Chilei Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének professzora szerint a Magyarországról kiinduló vizsgálat – amit Magyar Péter első sajtótájékoztatóján ígért – minden olyan politikusra kiterjedhet, akik Orbánt politikai mintaként kezelték. Mladen Yopo, a leideni egyetem politikatudományi doktora szerint pedig nem csak az a kérdés, hogy szabálytalanul használtak-e fel magyar közpénzt, hanem az is, hogy ezt egy nemzetközi politikai befolyásépítő hálózat működtetésére fordíthatták.