Marilyn Manson nem ijedt meg Szikora Robi bácsitól, kilenc év után visszamerészkedett Budapestre

2017 után ismét a Budapest Parkban adott teltházas koncertet a legjobban öltözött „Antikrisztus”, aki harminc éve folyamatosan képes magára vonzani még azok figyelmét is, akiknek semmi közük nincs a rockzenéhez. A tegnapi zúzást látva meg kell hagyni, hogy Marilyn Manson sokkal jobban öregszik, mint a KDNP és gazdateste.

Furcsa volt ez a hallgatás idén Szikora Róbert részéről, aki korábban mindkét alkalommal (2005, 2017) külön misén vett részt, amit azért hívtak össze, hogy megóvják a fiatalok lelkét Marilyn Mansontól. Na de sikerült? A tegnapi koncert után, azt kell megállapítani, hogy kicsit sem. Kézzelfogható volt az a túláradó szeretet és rajongás, ami az amerikai sokkrocker ikont övezi mind a mai napig, és itt egyáltalán ne Manson kortársaira gondoljunk, hanem rengeteg fiatal lányra és srácra, akik még gondolatok sem voltak, amikor harminc évvel ezelőtt megjelent az Antichrist Superstar. Ez az odaadás már a kapunyitásnál érzékelhető volt, hiszen ennyire gyorsan nem szokott megtelni a küzdőtér a BP Parkban egy metal muzsikában utazó headliner előtt jó másfél órával.

Ami a turbókatolikus, csikidamos szívtiprónak igazán fájhat, hogy Marilyn Manson koncertjein sokkal több szép gida tűnik fel, mint az R-Go fellépésein valaha. Ezt onnan is tudhatjuk, hogy az élőképeken ennyi szép hölgyet nem tudom, hogy mikor láthattam. Talán a Gunson lehetett ilyen felhozatal 1992-ben, de akkoriban a közönséget még nem pásztázták a kamerák.

Az előzenekar szerepét betöltő VOWWS bandára nem sok szót pazarolnék, arra tökéletesek voltak, hogy nyugodtan szemügyre vehessük a merchandise sátrat, és harapjunk is valamit egy citoyen tempójában és eleganciájával. A meghirdetett este nyolc helyett negyed kilenckor kezdődött el a mulatság, köszönhetően a tízperces intrónak (Béla Lugosi’s dead), amit sokat tapasztalt országos cimborám sem tudott mire vélni.

A türelem amerikai Antikrisztust terem

Mansonék végre berobbantak a színpadra mégpedig a legutóbbi album egyik ékkövével (Nod if you understand). Azt hozzá kell tenni, hogy a 20-as évek a Covid és a szexuális bántalmazási botrányok miatt nem éppen indult repülőrajttal MM számára, utóbbi miatt a menedzsmentje és a kiadója is hátat fordított neki. A hosszú pereskedés végén semmit nem tudtak rábizonyítani Mansonra, de az nyilván e nélkül is rettentően meg tudja viselni az embert.

A Brian Hugh Warner néven anyakönyvezett hősünk a sok viszontagság után látványosan megrázta magát, és előjött egy annyira erős albummal, amire még Semjén Zsolt sem számíthatott, ha a szívére teszi a kezét. 

Ezért volt érthetetlen, hogy miért csupán egyetlen dal csendült fel szerda este a One Assassination Under God – Chapter One című albumról. A következő lemez elsőként kiadott dala (Exit wound) viszont jól teljesített, és a klipje sem olyan, mint amilyet a Zizi Labortól megszokhattunk a 80-as évek derekán. A feldolgozások (Sweet dreams, Personal Jesus) helyett vagy mellett én simán elviseltem volna a frissebb és kifejezetten míves dalokat, amivel a nettó koncertidőt is fel lehetett volna tornázni száz perc fölé.

Ha szigorúak vagyunk, úgyis 9 pontos volt ez a performansz

A koncerttel viszont alapvetően elégedettek lehettünk, hiszen Manson a világ egyik leginkább szuggesztív előadója, akiről egyszerűen képtelenség levenni a szemünket. A hangja pedig olyan formában leledzett, mintha csak az ezredforduló környékén járnánk, mind az énektémák, mind az ordítások irgalmatlanul rendben voltak. Ennyi dícséretet Budapest még Ferenc József császártól sem kaphatott a millennium idején, ahányszor MM elmondta, hogy mennyire imádja a magyar fővárost.

Főhősünk még bicepszet is villantott az egyik szünetben, amire még Schobert Norbi is elismerően csettinthetett volna, ha ismerve a zenekart jegyet vált a szerda esti mulatságra.

A 16 számból álló setlist csúcspontjai közé tartozott a nyitódal mellett a Disposable teens, a Great big white world, a The nobodies és természetesen a The dope show, ami előtt meglehetősen vicces eszmefuttatást tolt a főszereplő a drogokkal való (természetesen már múlt idejű) kapcsolatáról. A zenekar legnépszerűbb dala (The beautiful people) már túlvan az 500 milliós lejátszáson a Spotify-on, és minden fellépésük természetes Csomolungmáját jelenti, ez nálunk sem volt másként.

Izgalmas lezárás volt a közel hatperces I was your vampire, de ez a koncert a dinamikáját, hangzását és hatását tekintve különben sem volt már lerontható. Az új lemez megjelenése meg itt van már a nyakunkon, ami az előző folytatása lesz a címe szerint, és remélhetőleg a színvonalát tekintve is.