Nemzeti konzultációt? Inkább népszavazást ugyanarról!

Megjelent a legújabb „nemzeti konzultációnak” csúfolt direkt marketing kérdéssora. 11 kérdés, abból némi jóindulattal öt olyan, amelyre – némi rávezetéssel szemben bár, de – akár értelmesen is lehetne válaszolni. A maradék hatból kettő esetében a „igen/nem” variáció messze nem fedi le a logikus válaszlehetőségeket, kettő pedig nem világos, hogy mire vonatkozik. Azt ugyan lehet sejteni, sőt akár egyet is lehet érteni vele, hogy mi migrációs ügyben a „kormány álláspontja”, miközben a „brüsszeli migrációs politika” maga is épp ebbe az irányba változik. Arról azonban, hogy mi az a „munkáshitel”, egy szót nem szól a kérdés. A maradék kettő nettó hergelés.

Nyilván neki fognak állni sokan, hogy ezt részleteiben is kifejtsék. Én biztos nem fogom. Egyrészt nem vagyok hajlandó beállni a kormány gondolati irányába akkor, amikor a fő kérdés szerintem mégis az (amellyel az első pont nagyon nyakatekerten foglalkozik), hogy maradjunk a nyugati szövetségi rendszer részei, az összes többi olyasmiket forszíroz, amelyet a kormánynak réges-rég meg kellett volna oldani vagy esetleg alapot akarnak képezni újabb szektorok neresítéséhez.

Nem, nekem más a javaslatom. Valamelyik ellenzéki párt fogja ezt a kérdéssort és adja be népszavazási kezdeményezésként. Ennek két lehetséges kimenetele is van:

1. Ha a jog betűjéhez tartják magukat, akkor az egészet elutasítják olyan jogi érvekkel, amelyek sokkal szabatosabbak, mint az a hablaty, amit fent bevezetésképp előadtam, és akkor azzal azért lehet érvelni, hogy nehogy már ezzel komolyan foglalkozzon bárki.
2. Az is lehet – bár kevéssé valószínű – hogy átengedik, és akkor lehet népszavazni, és legalább korrekt számaink lesznek arról, hányan válaszolnak – mert azt azért lássuk be, hogy ez most eléggé bemondásra történik.

Lesz valaki ilyen tökös – ha már az agrárminiszter amúgy is a tökkel kapcsolatos műveletekről poénkodik?