A Csurran, cseppen csak egy dal, és nem is akar több lenni

Egy jól prosperáló, szilárd alapokon álló demokráciában valószínű, hogy nem kúszna fel három nap alatt 3 millió környékére a Csurran, cseppen klip alatti számláló a legnagyobb videómegosztón. Persze akkor is nagy lenne az érdeklődés, hiszen akár tetszik, akár nem, az egykori valóságshow szereplő Majoros Péter ma már Fonogram-díjas előadó, több mint 144 ezer követővel, és nem kevesebb, mint öt sikeres lemezzel. 

A politikai tartalmak tekintetében egyre nehezebb helyzetben a kormányhű média szerkesztői, lassan egy éve elveszett az addig megszokott lépéselőny, elmosódtak a jól bevált sorvezetők, elkoptak a sablonok, hiányoznak a megfelelő tömör válaszok. Ebben a gyorsan változó, nem várt kihívásokkal teli környezetben a szerkesztőségek vezetőinek most olyan hagyományos eszközhöz kellene nyúlniuk, mint a kreativitás, a saját szellemi tőke kihasználása, kérdések felvetése vagy éppen saját elképzelések megvalósítása.

A központosított kommunikáció azonban hosszú évek óta számos fegyverrel irtja ezeket a skill-eket, a kényelem pedig nagy úr, és az is egyértelműen látszik, hogy másfél évvel a választások előtt nem elég a korábban jól működő automatizmus, megcsörrenteni egy-egy közpénzből eltartott szakértőt, vagy álcivilt, hogy mondjon legalább két értelmezhető mondatot.

Ahogy számos politikai vonzatú eseménnyel, – és hát mi nem az mostanában – Majka dalával sem tud mit kezdeni a hűséges sajtó, első nekifutásra csak egy odamondogatós publicisztikára a TV2 ismeretlen szerzőjétől, egy nem túl meggyőző: bezzeg az időközin meg nyert a Fidesz mondásra, és az elmaradhatatlan Trump-örvendezésre futotta. 

Nagy csodát persze nem kell várni, egy-két napon belül megjön a központi utasítás, minden baráti orgánumnál tudni fogják azt a pár hívószót, amiből hetekig lehet cikkeket, bejátszásokat generálni, de még az sem kizárt, hogy az elhallgatási spirált találják megfelelő megoldásnak. Ez utóbbi akár működhetne egy húsz éve uniós tagállamban, ahol naivan arra is gondolhatnánk, hogy egy kendőzetlenül elitellenes dal nem éri el a hatalom ingerküszöbét, és nem kényszeríti magyarázkodásra az apparátust. Elvégre volt itt már hasonló, néhány humorista fogalmazott már ennél élesebben is, mégsem nyitották meg újra a recski tábort. 

A Csurran, cseppen sem szövegében, sem zeneiségében nem emelkedik ki Majka eddigi munkásságából, voltak ennél sokkal jobb és rosszabb dalai is. 

Előadásmódja sem releváns, egy sora sem közöl újdonságot, és forgattak már ennél szebb képi világú klipet is a magyar könnyűzene történetében, azaz egyetlen olyan eleme sincs, ami indokolná a milliós nézettséget. Könnyen emészhető, énekelhető refrénnel megtolt egyértelmű üzenet, éppen ezért boritékolható, hogy az összes társadalmi réteghez és korosztályhoz el fog jutni. Ez volt a szándék, és meg is valósult, órák alatt.

Majka tehetségét kevesen vitatják, azt tette, amit eddig is, maradt öntörvényű és exhibicionista előadó, akinek lételeme a népszerűség. A nőnapi arénakoncertre készülő ózdi hős negyedik nagylemezén megjelenő Belehalok című dal klipje 60 milliós nézettségig jutott el, és a jegyek egyre csak fogynak...

Címlapkép: Facebook