Digitális Polgári Abszurdum – a DPK találkozóról

Szeptember huszadikán sűrű politikai nap volt. A két legnépszerűbb párt vezetője, Magyar Péter és Orbán Viktor különböző eseményekkel igyekezett tematizálni a napirendet. A Tisza elnöke kórházturnét hirdetett; természetesen nem fellépett ezekben az egészségügyi intézményekben, hanem olyan alapvető adományokat adott át csapatával, mint például WC-papír. Eközben a kormányfő a Digitális Polgári Körök országos találkozójára készült a Papp László Budapest Sportarénában, ugyanott, ahol néhány hónappal ezelőtt a Harcosok Klubja is megkezdte működését.

A rendezvényen Orbán Balázs kampányfőnök szerint nagyjából tizenkétezer szimpatizáns vett részt. Az esemény nagyban hasonlított egy klasszikus nyugati kampányra: a hatalmas arénában zászlók előtt szónokoló kormányfő képe például emlékeztetett arra, amit Donald Trump is gyakran alkalmaz. Amikor az ember közéleti elemzésre adja a fejét, vagy akár véleményt formál, a legfontosabb kérdés mindig a dolgok látszata, optikája. Ez a mindennapi politikai működés megkerülhetetlen része. Épp emiatt a legfontosabb kérdés, amit a Fidesznek e rendezvény után meg kell válaszolnia, szerintem ez: Ezt most őszintén komolyan gondoltuk?

Jól nézett ki? Természetesen! Objektíven kijelenthető, hogy egy rendkívül profi, tökéletesen kivitelezett kampányeseményt láthattunk. Felvonultak celebek, a kormányhoz hű gondolkodók, Kossuth-díjasok (milyen érdekes, hogy szinte mindenki Kossuth-díjas volt, mintha ők osztanák a díjakat, nem?), Kocsis Máté ismét kipróbálta magát a stand-up műfajában, Lázár János az országot, Orbán Viktor pedig Európát fejtette meg. Mégis, amikor a rendezvényen készült képeket összehasonlítjuk azzal, ahogy Magyar Péter adományoz egy-egy egészségügyi intézményben, máris megváltozik a dinamika.

Egyrészt más dolog az, amikor emberek vesznek körül, és más, amikor emberek között vagy. Ahogy Orbán Viktort körbeölelték a zászlók és mögötte a támogatók, ennek az üzenetnek élét vette az a tény, hogy Magyar Péter az emberek között volt. Nem emelkedett ki túlságosan, tette a dolgát. Természetesen showelemek a tiszás politikus rendezvényein is vannak (ő is szokott The Final Countdownra bevonulni), de közel sem annyira giccsesek, mint amilyeneket itt a kormánypártok alkalmaztak.

Másrészt a két kép egymás mellett arra utal, hogy a kormánypártok elveszítették a kapcsolatot a választópolgárokkal. A Fidesz–KDNP egyik legnagyobb erénye az elmúlt tizenöt évben az volt, hogy remekül tudta becsatornázni a társadalom érzéseit, félelmeit, és ezekből kampányt építeni. Most azonban, amikor a holnapi vacsora biztosítása nagyobb félelmet és szorongást okoz, mint a déli határon olykor-olykor átporoszkáló bevándorló, egyszerűen képtelenek mit mondani. Egyetlen taktikát ismernek: meghosszabbítják Bicskéig. Csakhogy amikor az abszurdum kerül meghosszabbításra, annak az lesz a vége, amit szombaton láthattunk.

Végezetül érdemes megfigyelni a színbeli különbségeket. A szombati egy napsütéses délután volt, így ahogy Magyar Péter a nap elejétől kezdve járta a kórházakat, a róla készült fényképek természetes fényben születtek. Ez önmagában nem jelentene sokat, de amikor összehasonlítjuk a hideg, mesterséges fények között, sötétben álló miniszterelnökkel, sokkal pozitívabb hatást kelt. Hiszen amíg a kormányfő egy sötét színpad főfénye alatt áll, addig ez az érzés sosem fog kialakulni. Az „utcai harcos” brand halott; helyét úgy tűnik, a svindlis, modoros MLM-ügynök vette át.

Összehasonlítva a két eseményt, véleményem szerint kijelenthető: jelenleg Magyar Péter sokkal jobban ráérez a néplélekre, aktívabban és ügyesebben tudja becsatornázni a társadalmi érdekeket, mint Orbán Viktor. Legalábbis most úgy tűnik, és a politikában a látszat az egyik legfontosabb elem. Pusztán ez persze nem nyeri meg a választásokat, viszont fontos figyelmeztető jel a kormányfő számára: ha nem tér vissza a magyar valóságba, az általa előadott szürreális kamaradarab áprilisban lekerülhet a műsorról.