Göd semmiség a Cicahomokhoz képest – Országjáráson a Kontroll

Csodás verőfényes nap virradt rám, mikoris a mindenható közmédia volt szíves rámrivallni, hogy a gonosz ukránokat tepert le a honvédő TEK és ezt igen helyesen tették, mert ezek a világszégyenei nem átallottak aranyat és súlyos külhoni hasas bankókat átszállítani a mi szépséges országunkon, ahogy azt tették már számos alkalommal, csak akkor valamiért nem volt ez annyira fontos, mint most, merthogy kampány van. És mivel kampány van, így nem kétséges – sejteti azt a magasságos Fidesz-kormány -, hogy ebből a szállítmányból bizony csurrant-cseppent volna a hrivnyabaloldal legjelesebb képviselőjének, a Tisza Pártnak. Ugyebár ez teljesen világos, mint a nap.

Én ugyebár köztudottan hiszékeny ember vagyok és kíváncsi, márpedig az a tapasztalatom négy hétnyi turnékövetés után, hogy akárhol jártam az országban minden településen két plakáttal volt teletömve az út mindkét oldala: Fidesz és DK. Se Tisza – jó, a rendezvényeik helyszínén volt pár plakát, de a település többi részen sehol -, se Mi Hazánk, se Kutyapárt, se senki. Csak Fidesz és DK. Szóval, ha a Tisza nem költ egy huncut garast sem plakátokra, mert szerte az országban inkább a jelöltjeik és Magyar Péter személyesen találkoznak a választóikkal, ami ugyebár ingyen van, akkor mi a rossebre költené el a Tisza az ukránoktól kapott aranyat és hrivnyát? Faguriga legyek, ha értem.

Az viszont világos, mint a pénteki verőfényes nap, hogy Csór településen valami nincs teljesen rendben. Gyönyörűen felújított községháza, művelődési ház, a tetején gazdagon telepakolva napelemmel, szépen felújított focipálya lelátóval, sportlétesítményekkel, épülettel, ahogy azt a Fidesz megálmodta. Ehhez képest a falu épületeinek a zöme kádárkockákból áll, amelyek közismerten nem a hőmegtartás mintapéldányai, de egyiken sincs szigetelés. Ebből tehát arra lehet következtetni, hogy egy fészkes fenét fontos a településen élő állampolgár jóléte, kizárólag a hivatal és a látványelem a fontos, vagyis a focipálya. És amikor ezt nézegetem a rend szorgalmas őreivel, akkor a rend őrei látványosan hallgatásba burkolóznak. 

Megértem őket, végül is ezt várja el tőlük bűnüldözés címén az ügyészség is, pontosabban a hatalom. Nem véletlenül várja már viszkető tenyérrel a rendfenntartó erők majd 80%-a a kormányváltást, ahogy azt a budapesti Honvéd Kórház egyik vezető orvosa mesélte nekem, no meg számos egyéb honvédelmi és rendvédelmi vezető. De addig ne szólj szám, nem fáj fejem.

Aztán alighogy belépek a csinos művelődési házba máris belefutok az ország egyik – ha nem a legnagyobb – környezetvédelmi botrányába. Pontosabban annak elhivatott feltárójába, Kárpáti Tímeába. Nem szeretném végigsorolni a részleteket, mert már megtette két napja az Átlátszó, mindenesetre akit érdekel, az kövesse Tímea avatott vezetésével szerkesztett cicahomoki Facebook-oldalt, ott minden kérdésre válaszra lel. Egy biztos: egy Natura 2000-es természetvédelmi területet tesznek épp tönkre, miközben veszélyeztetik 200 ezer ember ivóvizét, egészségét a NER-es urak, mert a bevétel fontosabb, mint a magyar emberek létbiztonsága. Nem szeretném lebecsülni a gödi mérgezéses botrányt, de ez nem csak felveszi vele a versenyt alávalóságban, gazemberségben, erkölcstelenségben és aljasságban, de simán tromfolja. 

Ennek fényében a Fejér megyei rendőrök csendje és a kádárkockák energiapazarlása, szemben a focipálya csillogó pazarlásával igazán nem is olyan lényeges dolognak tűnik, pedig…

Tímea nekem ajándékozott feketedió-esszenciájával felvértezve reménykedem, hogy az egy kortynyi esszencia hatására talán nem üt meg a guta a fentiek hallatán és megpróbálok a táj szépségébe kapaszkodni, mert az útba nehezebb, annyira siralmas állapotú a gyönyörűséges domboldalon. Nem csoda a 30 km/h-s korlátozás és minden okuk meg van rá. Más kérdés, hogy nem sebességkorlátozó táblát kellene kitenni, hanem rendes utat építeni, de a tábla olcsóbb, a focipálya meg fontosabb.

Nagyigmándon az épp felújítás alatt álló Művelődési Ház mellett haladok el és elnézve az épület állapotát igencsak kivárták a legutolsó utáni pillanatot a felújítással. Pedig nem úgy tűnt, hogy Nagyigmánd nehézségekkel küzdene, aztán bekerget az éhség a közeli Tranzit büfébe, ahol lélekmelegítő rókagombalevest falatozom némi gombás melegszendviccsel és jelentős mennyiségű átkozódással. Az utóbbit egy idősebb asztaltársaság követi el, akik nem takargatják a véleményüket, szemben a Csóron szolgálatban lévő rendőrökkel. Az egyik épp arról beszél, hogy néhány tábornokkal beszélgetett, akik úgy szidták a Fideszt, mintha kötelező volna. Magamban megjegyzem, hogy ezek összebeszélhettek a budapesti Honvéd Kórház vezető orvosaival, de a másik már tromfolja a cimboráját, hogy nem csak a rendőröknek, tűzoltóknak és katonáknak van elegük a jelenlegi kormányból, hanem a bankárok is már nagyon várják a kormányváltást. A harmadik meg azt ecsetelte, hogy csak kórházba ne kerüljön az ember, mert szívinfarktus után csak a véletlenen múlik, hogy kinek az utógondozása ad garanciát a túlélésre. Mert utógondozás és megelőzés az nem szerepel a közegészségügy palettáján, csak az akut életmentés. Arra alkalmas csak a jelenlegi állami egészségügyi rendszer, de miután megmentettek, utána simán meg is „dögölhetsz”, mert a kutya nem foglalkozik veled, ha nem fizeted meg, legtöbbször a magánellátásban. 

Azért a rókagombaleves miatti jókedvemet szerencsére nem vették el, de az is tény, hogy inkább átmenekültem a további átkozódás elől Győrújbarátra, ahol a Tisza rendezvényének helyszíne rögvest egy országos jelképet adott a kezembe: jobbra egy romos ház és elhanyagolt telek, majd a tér túloldalán szép új házak. Mintha az országot látnám kicsiben.

A téren belefutok egy idős úriemberbe, aki régebben még MDF-es aktivistaként kezdte, ma meg már az egyik Tisza Sziget alapítója. Felettébb határozott elképzelései vannak, kicsit talán radikális megközelítéssel: szerinte itt nincs semmi gond az elrabolt közpénzek visszaszerzésével. Szerinte az Alaptörvény jogellenes és mint ilyen, a nevében hozott összes törvény is az, ilyenformán akármire is hivatkozik a Fidesz a rablott közpénzek megszerzése kapcsán, az semmis, tehát visszavehető. Van bennem némi kétely, de az idős úr nem engedi magát kibillenteni a magabiztosságából. Nincs ellenemre, hogy neki legyen igaza, de félek, ez nem lesz ennyire egyszerű. A kisöreg magabiztossága viszont beragyogja a naplementét, olyannyira, hogy hazafelé még az M1-es 50 km-en át tartó forgalomkorlátozása sem húz fel annyira, mint szokott. 

Szerző: Nemes György