Egy meseszép Mátra-kör – Országjáráson a Kontroll

Elnézést az elmaradásért, de az érszűkületem úgy döntött, hogy egy időre ne kóricáljak sehová. Viszont számomra egy áldással ér fel, hogy egy csodálatos Mátrát körbekerülő útvonalra értem vissza. Nekem, lelkes hegy-rajongónak ez maga a mennyország.

A legjobb az egészben, hogy ismét leírhatom a számomra egyik leginkább rajongott magyar szót, a kacskaringót, merthogy ilyen tekervényes, hullámzó, vagyis kacskaringós utakon jártam Ludastól Lőrinciig. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek ezt az autós túrát, senki sem fogja megbánni. Engem már Ludasnál megvettek, amikor megláttam a Csiperke Csemegét. Részint nagyon kedves alliteráció, másrészt tökéletes utalás a környék kiváló gombászó helyeire. Még a kátyúkat is elfelejtettem, annyira megörültem neki.

A következő település, Kápolna rögvest megkísértett egy kézzel húzott házi rétest kínáló boltocskával, de hát mégiscsak böjt van és az emberben legyen némi tartás, tehát a böjtre való tekintettel hősies önmegtartóztatással csak négy rétest vettem. Természetesen azonnal befaltam az összeset és tulajdonképpen csak a negyediknél tudtam a színvonalra is fókuszálni. Sajnos nagyon finom volt. Így aztán jelentős vétkekkel fordultam rá Szeplőtelen Fogantatás temploma mellett elhaladó útra, ami Verpelétre vezet.

Előtte még Al- és Feldebrő megdobogtatta borissza szívemet, de itt már nem csábultam el, pedig a Hárslevelű… Szóval inkább csak tátottam a számat a felbukkanó Mátra mesésen kéklő csúcsaira és azon méláztam, hogy milyen lehet itt reggelente erre a látványra ébredni. Irigykedtem.

Aztán már kevésbé, mert eszembe jutott, hogy ez a kivételes szépségű környezet milyen gyengécske infrastruktúrával, közszolgáltatásokkal igyekszik helyben tartani a lakóit. Igencsak bátor embernek kell lennie annak, aki itt akar megélni a jelenlegi állapotokat figyelembe véve.

Például Verpeléten egy trombózisos beteg szép túrát kell tegyen, mire megfelelő orvosi ellátáshoz akar jutni. Legalábbis ezt ecsetelte egy helybéli lakos, érzékeltetve az elhagyatottságot és a vidéki lét nehézségeit, amin nem segített a nagy csinnadrattával beharangozott „vidék pártja” 16 éven át tartó áldásos vidékfejlesztő munkája.

Inkább csak romlottak a feltételek, pedig az előtte lévő időszak sem volt mesés, nem véletlen lett a környék Fideszes. Na, ez mára rendesen megkopott. A szívderítő hangulatot árasztó húsvéti tojásfát készítő hölgy különösen kihangsúlyozza, hogy őt aztán egy fikarcnyit sem érdekli a politika, de ebből a 16 évből untig elég volt. Rendes templomjáró ember létére mélységesen taszítja ez a gátlástalan rablás, az erkölcstelen, közösségromboló magatartás. A barátnéja meg rátromfol egy teljesen apolitikusnak induló gondolattal, mert megmutatja, hogy a lányáék már két nappal előre tudják, milyen idő lesz nálunk, mert ott a franciáknál ennyivel járnak előrébb. Aztán mindkettőnek leesik a tantusz, hogy azért ez sem normális, hogy világgá mennek a gyerekeik, ha meg akarnak élni. Majd ráfordulnak a következő témára, hogy azért jó lenne megcsinálni a palatetőt, mert ha jön egy erősebb vihar… főleg, ha jeget hoz! De mióta a férje meghalt és egyedül van, így már ez túl nagy feladat lenne. Segítség meg ugyebár... Pedig jó lenne egy lakásfelújítási támogatás, de hát a sor végén vannak a magánszemélyek és mivel még a céges fejlesztéseket is leállították, így aztán kilátástalan, hogy mikor lesz ilyen újból. De hát ez is politika.

„Szóval nem akarok politizálni, de jó lenne már valami változás és végre valami tényleges javulás.”

Viszont a helyiek úgy látják, hogy bármennyire is erős a változásra való hajlandóság, de a „kissebségieket” rövid pórázon tartja a politika. Amíg ők zsarolhatók, addig kemény dió lesz itt a változás megteremtése. Ehhez képest Verpeléten igencsak sokan jöttek el a rendezvényre. Mégis a településről kifelé menet egy csinos ház adott mintát arra, hogy áll a vidék errefelé: gyönyörű portál mutatja magát az utcára, de a ház fala beljebb omladozik. Nem igazán szívderítő jelkép.

A táj Pásztó irányába, ha lehet még szebb, mint eddig, de aztán jön Recsk. És Recsknél meg kell állni. Mert ott meg kell állni…

…aztán tovább haladva egyből meghökken az ember: mi a szöszt keres a hegyek között egy friss halat kínáló bolt? Félreértés elkerülése végett nem vagyok komplett hülye, tudom, hogy sok tó van a környéken, rendes halgazdálkodás is folyik, de figyelembe véve a magyar halárakat nagyon meglep, hogy a nem épp leggazdagabb mátravidéki kis településeknél megél egy halbolt. Persze nagyon örülök annak, hogy ma már ez és a napköziotthonos óvoda, szempillastúdió, vendégház, egészségügyi központ, pizzázó és Katica virágboltja jellemzi Recsk mindennapjait és nem egy rettenetes munkatábor.

Habár a jelenlegi események épp nem abba az irányba mutatnak, hogy ne lenne szükség rá, hiszen a Fidesz-kormány volt szíves a nemzet titkosszolgálatát és rendőri szerveit ráuszítani a nemzet felét képviselő ellenzéki pártra. Vagyis a nemzet felére. Ha ez így folytatódik, akkor Recsk újra visszakapja az 50-es évekbeli szerepét. Nem igazán szívmelengető kilátások.

Inkább megpróbálom erről a riasztó jövőképről elterelni a figyelmemet Mátraballa bűbájos fenyőkkel ékes utcáját csodálva, vagy Nádújfalu bájos nevekkel csábító Kék lóca bisztróját vagy a Kankalin vendégházat, de sajnos Nemti kivételes panorámát nyújtó Sárkányszikláját már kénytelen vagyok kihagyni, mert sietek, így a Maconkai tavat is csak kutyafuttában ámulom. Mert Pásztó vár engem.

Ehhez képest életem baklövését ott követtem el, hogy a Csibe cukrászda mellett a bizonytalanság legcsekélyebb jelét sem adva tovább haladtam a bennem dübörgő munkakedv okán. Nos, ha legközelebb arra járok ezt a fertelmes bűnt nem fogom elkövetni és másnak sem javaslom. Legalább akkora fájdalmat okoz, mint az a tény, hogy Pásztó önkormányzatának munkatársait pajkosan megfenyegette a fideszes polgármester úr, hogy aki kilátogat a Tisza rendezvényére, az holnap már be se jöjjön a munkahelyére, mert azonnal kirúgja. Igazán demokratikus, empatikus, az alkotmányban rögzített alapjogok szellemében kimódolt gondolat, méltó egy választott polgármesterhez, aki a település egészét kell megtestesítse és érdekeit képviselje, védje. Ettől a gondolattól Recsk nosztalgikus hangulatba került…

Mondjuk Pásztót nem rémítették meg a polgármester szeretetteljes szavai és akkora tömeget rittyentettek a térre, hogy polgármester uram minden bizonnyal átgondolta felelőtlen szavait. Különös tekintettel arra a tényre, hogy a rendőrség elképesztő számban volt jelen a rendezvényen. Figyelembe véve Szabó Bence százados úr kiállását és az állomány szinte száz százalékának dühödt felháborodását csodálnám, ha polgármester úrban nem futottak volna át a kétkedésnek apró impulzusai.

Pedig Magyar Péter megértő volt, kedves és kihangsúlyozta, hogy a Tisza kormány minden önkormányzattal együttműködő lesz, de erősen meglepne, hogy a helybeli Tisza szigeteknek, de talán sokkal inkább az önkormányzat életét meghatározó alkalmazottaknak megrövidülne a memóriája. Az a tapasztalat, hogy ezek a fontos tevékenységeket ellátó hivatalnokok nem igazán szoktak felejteni…

Pásztótól már csak ugrás Lőrinci, ahol egy fideszes képviselőbe botlom, aki roppant megértő, de érthető okokból nem szimpatizál a Tiszával. Szerinte simán nyer majd a Fidesz, hiszen Gödöllőn is ezt érzékeli, ahol érdekeltségei vannak. Amikor azt ecsetelem, hogy a tapasztalatom ezzel szemben az, miszerint másfél év alatt komoly érzelmi változás következett be, azaz míg két éve még büszkék voltak a békemenetesek és magabiztosak a fideszes aktivisták, addig ma már nem öröm fideszesnek lenni és ezt a magabiztosságot a tiszás aktivisták testesítik meg, akkor kényszerűen bólintott. De ő még ennek ellenére is Fidesz győzelmet jósol. Aztán kinézett az ablakon és látta a téren gyülekező tiszás tömeget.

Dugig volt a tér.

Kicsit megsajnáltam. Nagyon kicsit.

Szerző: Nemes György