A Szálkás, a Zerma és a Lujza – Országjáráson a Kontroll

Pocsék idő van. Felhős is, szeles is, hűvös is, néha köpködnek fentről az égiek, pluszban még meg is fáztam, de becsületesen, olyan hangom van, mintha egy recsegős bödön mélyéről beszélnék…  De szombaton Veresegyházon piac van, a szomszédban, Őribottyánon meg Tiszás buli és egyiket sem hagynám ki semmi pénzért.

Veresegyház egy pénznyomdával körbevett ékszerdoboz. Rengeteg cég, szolgáltató, kereskedelmi lerakat termeli itt a bevételt a városnak, aminek eredményeként olyan életszínvonal van itt, mint például Budapesten a második kerületben. Ha például Szabi, a péknek megéri Veresegyházán egy eldugott helyen boltot nyitnia, távol a nyüzsgéstől és a szombati vásártól, akkor az sokat elmond a település fizetőképes keresletéről. A szombati piac pedig… maga a boldogság. Engem ide beengedni olyan, mint kecskét a káposztaföldre vinni. Rettenetes pusztítást végzek a bankszámlámon röpke fél óra alatt, de olyan révült mosollyal viszem magammal a kincseimet, mint egy óvodás a 284678-ik plüssmackóját. Boldog vagyok.

Isteni lángos, finom kávé és már mehetek is Őrbottyánra, ami olyan, mint Veresegyház mostohatestvére, a megtűrt Hamupipőke. Szürke ruhácskában, kicsit kopottan álldogál Veresegyház csillogása mellett. Lélegzetelállító a kontraszt. Méretét tekintve alig kisebb Veresegyházánál, de amíg ott egymás torkában állnak a boltok, addig itt senki sem kínál neked eladásra termékeket. Legfeljebb túlvilági portékát, mivel a rendezvénynek helyet biztosító Fő tér rögvest három templommal övezve garantál Isteni védettséget. Egy katolikus, egy református és egy babtista közösség hirdeti az igét egymás mellett, ahol majd nemsokára a Tisza is beszáll az ideológiai versenybe, igaz, ők nem konkurálnak az égi disputákkal, maradnak a világi programok mellett.

Amúgy a széttagoltság inkább csak jogilag létezik, Szada, Erdőkertes, Veresegyház és Őrbottyán tulajdonképpen már összenőtt. Így aztán Őrbottyánon egy erdőkertesi emberkével beszélgetek Veresegyházáról, hogy bár ott valóban rengeteg a pénz és ömlik hozzájuk mindenféle forrás, ami arra engedne következtetni, hogy erős a kormányoldali hatás, mégsem annyira egyértelmű a Fidesz dominanciája, sőt. Veresegyház örökös tanácselnöke-polgármestere, Pásztor Béla nem engedte a nagypolitikát eluralkodni a településen, így ilyen értelemben béke volt, de amióta más a polgármester, azóta furcsaságok, elfogult döntések jelentek meg a település életében, ami nagy visszhangot keltett. Például az is csípte a szemét sokaknak, hogy megtiltják lakáscélú építkezéseket, de valahogy mégis kap egy NER-közeli cég engedélyt lakópark építésére. Ez itt a környéken nem volt divat. Az eredmény pedig már a két évvel ezelőtti EU-s választáson is megmutatkozott, ahol már 6%-al verte a Tisza a Fideszt, holott korábban nem ez volt a jellemző. Azóta pedig a Fidesz megítélése még inkább romlott. Szóval hiába a jólét, ha nincs korrektség, akkor arra a környékbeliek elég gyorsan reagálnak.

Ennek a leglátványosabb példáját adja a Tiszás rendezvény. Míg a szombati veresegyházi piacon - ami nem csak a környéken legendás - a tisztes tömeg volt a jellemző, addig az Őrbottyáni rendezvényre annyian jöttek el, hogy a két település közötti Fő utcán 2,5 kilométeres dugó alakult ki. Szó szerint állt a sor. A tér dugig emberekkel, de még mindig csak jöttek és jöttek és jöttek… Én, aki közismerten agresszív vezető vagyok és kemény meló számomra nyugalomra intenem magam, ilyenkor mindig azt mondogatom magamban, hogy a Mindenható türelemre int. Hááát, itt elkélt az isteni segítség mindhárom felekezettől.

Egy biztos, hogy pár hét alatt elérte a Tisza, hogy a kiruccanással összekapcsolt jogos felháborodás kifejezése és a változás igényének demonstrálása mára nemzeti minimummá vált. És az is alap, hogy mosolyognak, türelmesek, békések. Drámai kontraszt ez és a Fidesz ellenségkereső, harcra hívó, dühödt indulata.

Gyálra érve ugyanezt látni. A közintézmények lezárva a nemzet elől, fenyegető hangulat, szemben a békés tömeggel, ami akkora, hogy le kell zárni az utat a rend őreinek. És még mindig jöttek ott is. A közeli Közösségi házban a kávéautomatánál vadidegenek hívják meg egymás kávéra, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A 18. kerületi az ócsait, a vecsési meg az üllőit itatja, miközben jókat kacarásznak azon, miért nem működik a másik bankkártyája pont úgy, mint a közegészségügyi szolgáltatás. Keserédes mosolyokba rejtett gondolatok keserédes kávéval körítve.

Miközben ezek a települések mégiscsak a szerencsésebbek közé tartoznak, ahol nem épp a megélhetési nehézség a jellemző, de még itt is tömegeknek lett elege abból, hogy kifosztja őket a kormány. Gondoltam, hogy gigantikus lesz a kontraszt, amikor Tatabányára érek, s bár sokfelé jártam már békési falvaktól, borsodi, hevesi, nógrádi, baranyai településekig, de ilyen gyorsan ekkora ugrást rég éltem meg.

Tatabánya sokáig volt a kedvencem, mert vagány srácok éltek itt, akik nem nyomorogtak, a bányászoknak mindig volt pénzük, jól éltek és ez látszott. Aztán a bánya bezárt és elindult a lecsúszás. Na, de ennyire…

Egy 50 körüli vállalkozó sráccal dumálgatok a kávézó teraszán. Ő láthatóan nem nyomorog. De mint minden értelmes vállalkozó mindenre figyel. És amit lát, annak nagyon nem örül.

„30 évvel ezelőtt itt azon agyaltunk, hogy melyik diszkóba menjünk este. Ma egy sincs. Sorra próbálkoznak boltokkal, éttermekkel, vállalkozásokkal és sorra dőlnek be. Pedig jók a koncepciók, igényesek a kialakítások, de nincs pénz az embereknél. Nézd meg a plázánkat és fusd végig, milyen cégek milyen minőségű és árfekvésű termékeket kínálnak és máris képbe kerülsz, mi itt a gond. De elég csak annyit mondani, hogy épp most kérdeztem egy árufeltöltőt, mennyit keres. 280 nettót. Akkor nézzük a matekot: 150-160 az albérlet, plusz rezsi, az kb. 200. Marad 80. Még nem evett, nem ivott, nem fizette be a telefont, a tévét, nem vett ruhát, cipőt, nem fizette be a magánnyugdíjpénztári minimumot, hogy ne dögöljön éhen 65 éves kora után, mert az állami nyugdíjra nem számíthat 30-40 év múlva, szórakozás, kikapcsolódás… Teljesen logikus, hogy belekényszerítik a túlórába vagy egy másodállásba, hogy megéljen, hogy legalább minimálisan fel tudjon mutatni valamit, hogy ő egy potenciális partnere lehet egy nőnek. Ez viszont minimum 12 óra meló, de inkább 14, plusz utazás, étkezés. Örül, ha aludni marad ereje. Ez rabszolgasors”

- sorolja megállás nélkül. Aztán még felveti azt is, hogy szerintem egy ilyen fiatal hogyan és főleg mire fog gyereket vállalni?

„Ide? Ebbe a nyomorba? Akinek esze van, az elhúz innen tisztességes pénzt keresni. Nézd, ez egy jó példa arra, hogy építették fel az elmúlt években Tatabányát: itt van durván négy valamirevaló étterem, amit egy nagyon szűk réteg tud megfizetni. Itt is egy cortado 1200 forint. Szerinted beül ide egy átlag polgár? A NER megcsinálja magának és a közép és felsővezetőinek a drága helyeket, a proli meg nem kap semmit, mert egy hamburgert is csak hetente max kétszer engedhet meg magának egy árufeltöltő. Nézz körül! Szerinted miért nincsenek emberek az utakon szombat délután? Mert baromira nincs egy árva vasuk sem és ezért nincs is hol elkölteni, mert rájuk nem lehet bazírozni egy vállalkozást!”

Hiába volt jó a cortado, megkeseredett a számban az íze. Pedig csak most jött a java, mert átruccantam Oroszlányba. A Rákóczi úton vannak a kedvenceim, Kokas Ignác sgraffitói, aki eljut Oroszlányba kötelező megnéznie. Imádom, gyönyörűek.

Azonban hiába a szépség, ha mellbe ver a felismerés: szinte tök egyedül vagyok a közel egy kilométeres úton. Sehol egy teremtett lélek, mintha ciánoztak volna. Aztán összetalálkozok egy hölggyel, akitől megkérdem, hol tudnék egy jó kávét meginni, mire riadtan néz körbe és vagy húsz másodpercig gondolkodik, mire felcsillan a szeme, hogy hát a Fanni Fagyizóban biztosan és ha éhes, akkor ott van mellette egy gyrosos is. A Fanni fagyizó sütije visszaidézte az 1980-as éveket, ami azért igazán kunszt, mert 2001-ben nyitották meg. A gyroszos pedig szombaton 15 órakor csak csöngetésre nyitja ki az kiadóablakot, ami némileg a termék frissességével kapcsolatban vet fel kételyeket, illetve bizonyítéka annak, hogy még egy gyros sem szerepel a helyiek étrendjében, így aztán nem erőlteti a tulaj a folyamatos nyitvatartást. Őszintén szólva fogalmam sincs, mennyi idő alatt fogy el a nyársra húzott húsmennyiség...

Az asszonyka közben felidézi a fiatalkorát, amikor még itt nagy élet volt, mert voltak éttermek, kávézók, kocsmák, nem a lerészegedés okán, hanem a társalgás miatt, a Szálkás, a Zerma és a Lujza és ott mindig jó hangulat volt és az emberek nem otthon ücsörögtek, mint most. Ma meg a kiülős kávézó szombaton zárva van, mert nincs elég vendég.

A legdurvább, hogy a hétvégi életet a Tisza rendezvénye vitte az oroszlányiak életébe. És ez borzalmas. Nem a politikának kellene megmozgatni az embereket, hanem az élet szeretete, a hétköznapok apró és nagyobb örömeinek élvezete, a mindenféle közösségi programok, a szórakozás, kikapcsolódás. Az a tény, hogy a Tisza kellett ahhoz, hogy Oroszlányban emberek összejöjjenek nagyon sokat elárul a Fidesz 16 évéről. Ha valamiért változás kell, akkor ezért mindenképpen.

Két fiatal srác azt ecseteli, hogy itt rendszeres kikapcsolódásra, szórakozásra, éjszakai életre nincs mód, mert ez egy „dolgozós város”. Az emberek melóznak, aztán hazamennek és ennyi. A srác szegedi haverja is csak Szegeden tud bulizni menni, mert itt nincs ilyesmi. Ezen kicsit el is csendesedtek és szomorkásan néztek maguk elé.

A mellettük álló kutyás középkorú meg azt ecseteli, hogy végre megfogta az isten lábát egy jó állással, ahol végre nem kell túlórát vállalnia, hogy megéljenek, de a felesége már közölte vele, hogy ha nem nyer a Tisza, akkor eladják a lakást és mennek pár országhatárral odébb. Valahogy nem mosolyog őszintén, miközben ezt mondja.

Elvileg még mennem kéne Mórra és lenne is még ezerjó okom rá, de most kihagyom. Ennyi épp elég volt. Inkább elmegyek Gárdonyba egy jó sült keszeget enni, mert ennek a halnak már jelentős késése van. S bár nem iszom mellé fröccsöt, mint azt tenném, ha lenne a környéken a Szálkás, a Zerma és a Lujza, de arról ábrándozom a limonádét kortyolgatva, hogy az a két oroszlányi srác talán megéri, hogy ismét kinyílik Oroszlányban a Szálkás, a Zerma és a Lujza és lesz még élet Oroszlányban.

Mert az nem lehet, hogy annyi szív hiába…

Szerző: Nemes György