Orbán beszélt róla, tehát figyelni kell a vidéki drogfogyasztásra

Legalábbis a Drogkutató Intézet legújabb "tanulmánya" szerint, amit átvett a kormánysajtó. A valóságban a szakmai szervezetek már tíz éve kongatják a vészharangokat, de hiába. Sárosi Péter, a Drogriporter.hu főszerkesztőjének írása a kontroll.hu számára.

“Fokozódik a vidéki droghelyzet,” tudósított a kormánysajtó a minap. Hozzátéve, hogy "amióta Orbán Viktor miniszterelnök a hazai droghelyzetről kijelentette, hogy már nemcsak nagyvárosi jelenség, hanem a vidéki szegénység soraiban is pusztít, azóta az ország jobban figyel a vidéki helyzetre, kiemelten a szegregátumokra."
Erről nekem az 50-es évek jutnak eszembe, amikor egy társadalmi probléma súlyát az határozta meg, hogy vajon a Főtitkár Elvtárs a legutóbbi pártkongresszuson elmondott beszédében vajon említette-e, vagy sem. Ha Sztalin elvtárs szerint a nemzetközi helyzet fokozódik - hát akkor fokozódik. Addig nem.

Így van ez a vidéki droghelyzettel is. Ami egyáltalán nem most kezdett el “fokozódni”, már hosszú évek óta beszélünk róla. A Drogriporter például már tíz éve is tudósított arról, hogy a dizájner drogok fogyasztása terjed vidéken, főleg a mélyszegénységben élő romák által lakott szegregátumokban. 2015-ben filmet forgattunk arról, hogyan hódította meg a szintetikus kannabinoid Mátraverebélyt. Mi, civilek, 2017-ben szakmai konferenciát is szerveztünk a témában "Fehér foltok az ellátórendszerben" címmel, ahol többek között bemutattuk a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) által a témáról a kormány megbízásából készített kutatásának eredményeit. És idén a Drogriporter stábjával Elhagyatva címmel egy hosszú dokumentumfilmben szakemberekkel és érintettekkel jártuk körül a vidéki dizájner fogyasztás jelenségeit.

Évek óta kongatjuk a vészharangokat: ezzel a jelenséggel sürgősen kezdeni kellene valamit. Komplex, összehangolt beavatkozásokra lenne szükség: hiszen ezek a problémák nem légüres térben keletkeztek. Hanem az évtizedes leszakadás és kirekesztettség, a szélsőséges perspektívátlanság az, ami újratermeli őket. De sajnos a döntéshozói oldalon nem történt semmi reakció - a civilek javaslatait ad acta tették - magyarul most is ott porosodnak valami minisztériumi merevlemezen anélkül, hogy a valódi illetékesek megnyitották és elolvasták volna őket. 

A magyar társadalom - köztük a Fidesz szavazóbázisának - jelentős részét adó kistelepülések lakóinak jelentős része számára a dizájner drogok fogyasztása évek óta minden nap megtapasztalt valóság. Vajon mit mond el az országról az, ha egy ilyen súlyú társadalmi problémára csak akkor és attól kezd el figyelni az ország közvéleménye, hogy évekkel a szakmai vészharangok megkongatása után a népünk bölcs vezére megemlíti egy beszédében, hogy van ilyen? Hát nem túl sok jót.

A kormánysajtó fent idézett cikke természetesen az ún. Drogkutató Intézet "tanulmányára" hivatkozik. Ezt az intézetet azért hozták létre közpénz jellegét elveszített közpénzből, hogy ilyen "tanulmányokat" készítsen, mint ez. Ami gyakorlatilag nem más, mint egy hevenyészett felsorolása mínuszos rendőrségi híreknek droglefoglalásokról, és innen-onnan összeszedett közhelyek puffogtatása. Eközben sajnos megszűntek az olyan nívós szakmai intézmények, mint a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet és az Országos Epidemiológiai Központ. A hasonló szervezeteket a szakirodalom GONGO-ként (kormány által létrehozott nem-kormányzati szervezet) tartja számon: egyetlen céljuk valójában az, hogy alternatív nyilvánosságot, párhuzamos valóságot teremtsenek. Relativizálják, hiteltelenítik a valódi, kritikus civil szervezeteket, idegen ügynökként állítva be őket.

A kormány úgy próbálja beállítani, hogy Magyarországon jelenleg egyfajta ideológiai háború - kultúrharc - zajlik a szigorú, konzervatív drogpolitikai álláspontot képviselő kormányzat és egy szűk “drogliberalizáló” elit között. A valóság azonban ezzel szemben az, hogy a kormány drogpolitikájával a legfőbb probléma jelenleg az, hogy nem létezik. A minap a Magyar Addiktológiai Társaság (MAT) elnöke a siófoki addiktológiai kongresszuson elmondta, hogy míg a kormánynak van 190 oldalas nemzeti horgász-stratégiája, amire a kormány 24 milliárd (!) forintot különített el - 2020 óta nincsen nemzeti drogstratégia. Ezenkívül leépült a nemzeti drogkoordináció, megszűnt a címkézett drogköltségvetés, egy csomó fontos szervezettel együtt. Hát ezzel van baja a civileknek.  

A DKI és a kormánysajtó azt állítja, a kormány az ártalomcsökkentés helyett a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. A valóságban azonban a drogprevenció, csakúgy, mint a kezelés-ellátás vagy az ártalomcsökkentés, lejtmenetben van. Különösen azóta, amióta megszűntek a drogprevenciós pályázatok (ún. KAB) és az ún. gyermekvédelmi törvény megtiltotta a civil drogprevenciós programoknak, hogy minisztériumi engedély nélkül bejussanak az iskolákba. Engedélyt márpedig egészen idáig egyetlen egy esetben sem adtak ki. Így a civil vagy trükköz és törvényt sért, csak hogy elvégezze a munkáját - vagy pedig távol marad az iskoláktól. És ezt leginkább az érintett gyerekek és családok sínylik meg.  

Sárosi Péter (Drogriporter.hu)