Emberségből mutat példát a 14 éves állatmentő

Felnőtteknek is példát mutat emberségből a 14 éves Darvas-Tanács Ilka, aki már öt éve segít a bajba jutott állatokon. A tizenegy gyerekes ercsi lelkészcsaládban élő lány minden szabadidejét a kóbor vagy kegyetlen körülmények között élő állatok megmentésének szenteli. 

Ilka 9 éves korában mentette az első kutyát, komolyabban pedig 12 éves kora óta foglalkozik a bajba jutott állatok védelmével. Az első történet, amely mélyebben megérintette, két csontsovány, éhező kutyáé, amelyek egy hátsó udvarban éltek kikötve, az egyiknek keresztben megakadt a szájában egy fadarab, se enni, se inni, se ugatni nem tudott, a másik is beteg volt, így talált rájuk - meséli Ilka. 

A kamasz lánynak tíz testvére van, így kiskorától megtanulta, hogy másra is gondolnia kell magán kívül, ugyanakkor szülei is számos jótékony ügyben vettek részt, tehát a családi környezet is arra inspirálta, hogy karitatív munkát végezzen. Önzetlen tevékenységében rendőr keresztanyja támogatta először, mert szülei kezdetben aggódtak, nehogy a tanulás rovására menjen a szabadidős tevékenység. 

„Állatorvos szeretnék lenni – mondja Ilka -, és ehhez bizony jó átlag kell, tehát nem volt alaptalan a szüleim félelme. De igyekszem összhangba hozni a jótékony munkát a tanulással, mert szeretném elérni majd a célomat” – fogalmaz a fiatal állatmentő. 

Mivel autót még nem vezethet, külön feladat a mentések megszervezése a szállítás miatt, de szerencsére ez is mindig megoldódik. Barátok, ismerősök segítenek az állatok fuvarozásában, illetve ma már a szülei is beszállnak időnként az akciók lebonyolításába. Sőt, a bajba jutott jószágok sokszor otthon, Ilkáéknál kötnek ki.

„Időnként abszolút teltház van nálunk, gyakran előfordul, hogy a frissen elhozott állatot hirtelen nem tudom hová tenni, ilyenkor hazaviszem hozzánk és később keresek neki átvevő szervezetet. Ma már a szempillájuk sem rebben szegény szüleimnek (mosolyog). Ha jól belegondolok, már vagy hatvan állat megfordult nálunk, ebben benne vannak a sünik, madarak, teknősök is.” 

Sok nyomorúságot lát nap mint nap, de azt mondja, sok a sikertörténet is. „Ercsiben, a mélyszegény részben gondoztunk két kutyát, pontosabban két évig jártunk hozzájuk, hogy etessük, gyógyszerezzük őket, majd két év után tudtuk elkobozni és egy alapítványhoz eljuttatni a két állatot. Persze a tulajdonosok hoztak új kutyát, és persze ő is nálunk kötött ki. Mégis sikerként élem meg, hogy bár hosszú ideig nem tudtuk eltiltani a gazdákat az állattartástól, mert egyrészt ők sem akarták ideadni a jószágokat, másrészt a hatóságok sem igazán akartak segíteni, de végül mégis el tudtuk hozni a tulajdonosoktól a kutyákat” – meséli lelkesen az ifjú állatmentő.

Elsősorban Ercsiben és Ráckeresztúron végzi a mentést Ilka, de Százhalombattára, Martonvásárra is elutazik egy-egy fontos esetért. Ma már felszerelés is akad a munkához. 

„Az elején, amikor kezdtük, mi magunk vettük meg a saját pénzünkből a szükséges eszközöket, később, mikor már többen látták, hogy mivel foglalkozunk, meg a közösségi médiában is posztoltuk, hogy milyen mentéseink vannak, kaptunk adományokat is” – mondja Ilka, majd hozzáteszi: „mindenféle alapítványi háttér nélkül dolgozunk, teljesen önerőből, szóval elkél a segítség”. 

A mentett állatokat különböző alapítványoknál próbálja elhelyezni, együtt dolgozik például a FEMA állatvédő szervezettel is. Dolgozik, hiszen olyan komoly munkát végez nap mint nap, amely még egy felnőtt embert is próbára tenne. Ilka kamasz létére nem igazán jár bulizni, a számítógép előtt vagy telefonnal a kezében sem ül sokat, a tanulás után minden idejét az állatvédelemnek szenteli. 

„Van olyan nap, hogy annyi a menteni való állat, hogy úgy elfáradok estére, alig bírok anyáékkal is beszélni” – mondja a kislány. 

Előfordul, hogy este, sőt, éjszaka is menni kell menteni, például szilveszterkor a keresztanyukájával ők vállalták az ünnepi ügyeletet, pásztázták a közeli autóutakat, keresték a tűzijáték és petárda miatt megriadt, elkóborolt, vagy elütött állatokat. Szilveszter előtt figyelemfelhívó posztokat helyeztek el a szervezetük, az Ercsi Civil Állatmentők Facebook-oldalán, amelyben figyelmeztették a gazdákat a zajtól és villanásoktól elkóborló állatokra, arra, hogy időben helyezzék biztonságba kedvenceiket, ne hagyják magukra ijedt állataikat. 

A szervezet közösségi média oldalára a bejegyzéseket Ilka írja, próbálja edukálni az embereket a felelős állattartásra. Problémának látja, hogy az állatvédelmi törvényeket nem lehet betartatni a tulajdonosokkal, mivel Magyarországon alig van következménye az állatkínzásnak, és azt is, hogy egy-egy borzasztó körülmények között tartott állatot elkobozni szinte lehetetlen, minden követ meg kell mozgatni erőn felül, hogy sikerüljön. Ugyanakkor azt mondja, több menhelyre lenne szükség hazánkban. 

„Kevés az a szervezet, amely kóbor kutyákat, macskákat, bántalmazott állatokat tud befogadni, a meglévőknek pedig nem elég a kapacitása, kevés a férőhely, ugyanakkor szinte mindegyik alulfinanszírozott, minimális támogatásból él. Így rettenetesen nehéz hatékony állatvédelmi munkát végezni” – összegzi Ilka. 

Úgy látja, rengeteg az oltatlan, chip nélküli kutya, sok helyen a féreghajtó gyógyszerről nem is hallottak. „Számos portán csengő helyett tartják a kutyát, hátul, az udvarban, egy pajtához, ólhoz kikötve, menedék és víz nélkül, minimális ételen. Ezekben a családokban a kutya csak arra van, hogy ugasson, ha valaki a kapuhoz közeledik” - meséli. 

„A szívem összefacsarodik, amikor ezeket az állatokat látom, mert ez nem élet, betegen, lesoványodva, magányosan tengődni. Arra kérek mindenkit így az új év elején, szoruljon már belénk egy kis emberség, hiszen az állatok sem érdemlik a kínzást, érző lények, és az igenis megmutatja, milyen emberek vagyunk, hogy hogyan bánunk az állatainkkal!”

– hívja fel a figyelmet Ilka, aki fontosnak tartja, hogy minden kutya oltva és chipelve legyen, hiszen ez egy alapvető lépcsőfok a kulturált állattartás felé. 

Megtörtént, amikor átvevő szervezetekhez telefonált, hogy megkérdezték, „Kiscsillag, te hány éves vagy?”, vagy egyenesen nem hitték el, hogy valaki nem telefonbetyárkodik, hanem fiatal kora ellenére valódi állatmentő munkát végez. Pedig nyilvánvaló, hogy a magyarországi állatmentőknek ifjú kolleginájuk akadt, akiről biztosan hallunk még a közeljövőben!

Fotók: Darvas-Tanács Ilka