Felülteljesítés árnyékában: a magyar futball rendszerhibái

A magyar válogatott évek óta a hazai futball kirakata, ám teljesítménye hosszú távon egy instabil, strukturális problémákkal teli rendszerre épül. A csapat eredményei messze felülmúlják a hazai bajnokság színvonalát, és bár sok szurkolót megmozgat, az ír válogatott elleni vereség arra figyelmeztet: a sikerek fenntartása egyre kevésbé tűnik biztosnak. 

A válogatott régóta egyfajta „sziget” a magyar futballban, amely ideiglenesen elrejti a mögötte húzódó mély problémákat, de ezek előbb-utóbb visszaköszönnek a pályán is.

A 2010 utáni állami pénzözön nem a sportszakmai teljesítményt, hanem a kényelem és a politikai logika mentén szervezett rendszert erősítette. A klubok bevételei függetlenné váltak a valós eredményektől, a nemzetközi kupaszereplés hiánya sem jelentett problémát, mert a közvetítési jogokból és állami forrásokból így is megkapták a pénzt. A közmédia túlárazott jogdíjai tovább torzították a piacot, a környezet kiölte a motivációt, eltűnt a verseny és a fenntartható fejlődés igénye – írja a G7.

Bár az MLSZ bevezette a magyar játékosokat előnyben részesítő szabályozást, a klubok jelentősen ellenállnak, így továbbra sem ösztönzi a valódi sportszakmai fejlődést a rendszer, és a mostani generációknak sem biztosít fejlődő és stabil hátteret.

Hosszú évekig a régió leggyengébbjei között szerepelt a magyar bajnokság, miközben a válogatott stabilan a középmezőnybe tartozott, ami torzítja a teljes képet. A klubok pénzügyi helyzete mesterségesen erős: a liga működése nem piaci alapokon nyugszik, hanem nagyrészt közpénzből biztosított. Ez a túlzott motivációhiány és állami kontroll hosszú távon fenntarthatatlan.

A magyar futball rendszere így egy túlcentralizált, a szocializmus hibáira emlékeztető modell.  A portál részletesen elemzi, hogyan küszöböli ki a politika és a pénzügyi túltámogatás a piaci és sportszakmai ösztönzőket. A válogatott sikerei eddig elfedték a problémákat, de a rendszer mélyebb hibái a jövőben mindenképpen éreztetik hatásukat.

Az ír vereség így nem csupán egy rossz nap következménye, hanem jelzés: ha nem történik gyors és átfogó reform, a magyar futball ismét visszacsúszik egy olyan korszakba, amikor a nemzeti tizenegy sikerei csak átmeneti felüdülést jelentettek a szurkolóknak, és nem a sportág fenntartható fejlődését.

Az utánpótlás-nevelésbe öntött hatalmas összegek ellenére a rendszer nem hozta meg a várt sikereket. A klubok inkább külföldi kész játékosokat vásároltak, mint hogy éveken át dolgozzanak saját tehetségeik kinevelésén, ami hosszú távon károsította a magyar játékosok piacra jutását. A rangado.24 cikke kiemeli, hogy az NB I nem „küldő”, hanem importőr liga lett, szemben a horvát, szerb vagy lengyel modellel, ahol a tehetségek már fiatalkoruktól nemzetközi piacra kerülnek.