Iványi Gábor: Nem lehet mindig egy megváltóra várni

Nem telne tétlenül az idő, ha bezárnának  – mondta Iványi Gábor az ellene indult bírósági eljárásról. Öt fontos gondolat a lelkésztől a Kontrollnak adott interjúból.

Ha mégis oda vezetnek az eljárások, hogy börtönbe kell vonulnia, mi lesz a karitatív munkával?

„Nem kívánkozom börtönben lenni, de nem telne tétlenül remélem, ha bezárnának. Szerencsére van pár munkatársam, aki nélkülem is el tuják vinni, persze jobb nekik is és nekem is, ha köztük vagyok, de a munka nem állna meg.”

Mit gondol az eljárásról és a NAV razziázó nyomozóiról?

„Ennek az egésznek semmi értelme nem volt, soha egy iratot el nem dugtunk. A NAV kérésére volt egy erre kialakított szoba, ahol minden iratot tároltunk, és nem oda törtek be [nyomozni, iratokat lefoglani - a Szerk.], hanem az én irodámba, és ott kutatták, hátha van magam sem tudom micsoda.”

Milyen változást tapasztal a társadalomban, hogy a korábbi évekkel szemben egyre nagyobb tömegek állnak ki mellettük?

„Nőtt az emberek bátorsága, és az a gondolat, hogy cselekedni kell, mert nem lehet mindig egy megváltóra várni, aki egyedül megvívja a harcot. (...) Magyarországon mindig várnak valakit, aki a másik oldal népszerű, istenített vezetőjével körülbelül egy fajsúlyú, vagy annál egy kicsit több és akkor legyőzi. (...) Az nem megy, hogy egyvalaki kapja az ütéseket, a győzelem meg közös. (...) A hit a kockázat vállalása, és érzek egy ilyen változást, hogy az emberek merik vállalni ezt a hitet.”

Hogyan látja a Fidesz-KDNP és a választói viszonyát, amikor egy karitatív szervezetet támad a hatalom?

„Se politikailag, se szakmailag, se emberileg nincs értelme, amit például a vidéki iskoláink eltaposásával [tettek], vagy hogy most a főispán meg akarja vonni a működési engedélyt a Fűtött Utcától. (...) Ha a hatalom az értelem és az emberség felől közelítene, ezért kitüntetést adna. Nincs válaszom erre, csak a por és hamu gondolata felől közelítve: az ösztönember az, ami felülkerekedik."

Az utóbbi időben leromlott az egészségi állapota, hogyan bírja?

„Elhasználódtam. A szívem, ami nagyon jól működött hetven éven keresztül, az most kicsit rosszalkodik. A szívgyógyász orvos kérdezte, hogy ért-e valami stressz, nagyobb izgalom az utóbbi időben, mert a jobb szívkamrám nem működik rendesen, de aztán nevetett és legyintett. (...) Egy buta baleset is ért, amiből lassabban gyógyulok, mint húszéves koromban, ezt tudomásul veszem, bottal megyek. (...)Azzal sincs bajom, hogy egy ponton a test mondja meg, hogy egy ponton nincs tovább. (...) Amíg ez nem történik meg, addig szeretnék beszélni, írni, cselekedni. Nem azért, mert nélkülözhetetlen érzem magam, hanem mert boldog vagyok, hogy az isteni kiválasztás milliók közül engem itt akart látni ezen a világon.”

A teljes interjút itt megtekinthetik: