Kövér Lászlóék lemondtak egy nemzetközi találkozót, alig jöttek meghívottak

Magyarország a hét elején váratlanul lemondta a V4-es országok házelnökeinek tervezett konferenciáját, valamint a Délkelet-Európai Országgyűlési Elnökök Konferenciáját, amelyeket november 13–14-ére szerveztek volna Budapestre, a házigazda pedig Kövér László lett volna. Erre azért volt szükség, mert annyira kevesen jöttek volna el a meghívottak.

A hírről Panyi Szabolcs újságíró számolt be a közösségi oldalán, de ezt a VSquare visegrádi régiós oknyomozó oldal friss hírlevelében is közzétette. A szóban forgó döntést hivatalosan technikai okokra hivatkozva mondták le, ezt pedig november 10-én késő délután közölték a nemzetközi partnerekkel, mindössze két nappal azelőtt, hogy megérkeztek volna a delegációk. Ez, ráadásul az érdemi magyarázat hiánya pedig alaposan felbosszantotta a régiós partnereket – írja Panyi Szabolcs.

„Több diplomáciai forrásom szerint is valószínűleg az állt a lemondás mögött, hogy nagyon kevés külföldi házelnök erősítette meg részvételét, ráadásul többen csak valamelyik alelnöküket küldték volna Budapestre – a kevés, illetve kevés magas szintű vendég pedig Kövérék számára kínos lett volna. A lemondás – a találkozót a jövő év első negyedévére tolták át – egyébként érzékeny pillanatban történt: a frissen megalakult cseh alsóház épp most választotta meg új elnökét, a szélsőjobboldali Tomio Okamurát (a jobbközép Markéta Pekarová Adamová helyére), illetve a lengyel Szejm marsallja, Szymon Hołownia is távozott, helyére az Új Baloldal vezetője, Włodzimierz Czarzasty lépett. Ezek a fejlemények azonban régóta ismertek voltak, így a magyar szervezőket nem érhették váratlanul – és továbbra sem világos, hogy utóbbiaknak egyáltalán köze volt-e a lemondáshoz” – írta Panyi Szabolcs, hozzátéve:

„Idén korábban a magyar V4-elnökség (Magyarország tölti be éppen a Visegrádi Négyek soros elnöki tisztségét) már így is feszültséget keltett azzal, hogy szokatlanul későn terjesztette a partnerek elé az elnökségi programját: egyesek ezt szervezetlenségként, mások a partnerek szándékos lekezeléseként értelmezték”.