A jóléti rangsor végén - Magyarországon fogy el leghamarabb az állami gondoskodás
Magyarország az Európai Unió sereghajtói között szerepel a jóléti kiadások terén. Az Eurostat friss adatai szerint 2024-ben mind szociális, mind egészségügyi célokra az egyik legkevesebbet Magyarország fordította a 27 tagállam közül.
Magyarország az Európai Unió sereghajtói között szerepel a jóléti kiadások terén. Az Eurostat friss adatai szerint 2024-ben mind szociális, mind egészségügyi célokra az egyik legkevesebbet Magyarország fordította a 27 tagállam közül.
Miközben a kormány a választási év közeledtével újabb és újabb támogatásokat jelent be, plusz egy heti nyugdíjtól a nevelőszülői ellátások emeléséig –, a számok azt mutatják, éppen ezek a területek voltak a legelhanyagoltabbak az elmúlt másfél évtizedben – írja a Népszava.
A magyar GDP kevesebb mint egyhatodát fordítjuk jólétre.
Az uniós országok átlagosan GDP-jük 27,3 százalékát költötték szociális ellátásokra 2024-ben – Magyarország mindössze 16,6 százalékot. Ez nemcsak regionálisan kirívóan alacsony, hanem egész EU-s viszonylatban is a harmadik legalacsonyabb érték. Csak Málta és Írország költ kevesebbet.
A szociális kiadások közé tartoznak az öregségi, egészségügyi, családi és rokkantsági ellátások, a munkanélküli támogatások, a lakhatási juttatások és minden olyan támogatás, amely a szegénység mérséklését szolgálja.
Érdekes adat az is, hogyha figyelembe is vesszük az adórendszeren keresztül adott kedvezményeket – például a családi adókedvezmény 331 milliárd forintját vagy a 25 év alattiak 196 milliárdos SZJA-mentességét, Magyarország akkor is csak egyetlen helyet javítana, a 24. pozícióig jutna. A régió eközben jóval előttünk jár.
Románia 17,3, Bulgária 19,9, Szlovákia 21,2, Lengyelország pedig 24 százalékot fordít GDP-je arányában szociális célokra.
A probléma nem az államháztartás méretében, hanem az erőforrások irányába mutat. A kiadások jelentős része olyan területekre kerül – vallási és sporttámogatások, túlárazott beruházások, gyenge hatékonyságú gazdasági ösztönzők, közbeszerzési veszteségek –, amelyekből a lakosság közvetlenül alig profitál. Eközben az alapvető ellátórendszerek – szociális, egészségügyi, oktatási – folyamatosan forráshiánnyal működnek.
Az egészségügyi rendszerre való ráfordításokban is sereghajtók vagyunk. Magyarország a 27 EU-tagból a 25. helyen áll, vagyis ismét a harmadik legkisebb GDP-arányos ráfordítást produkálta. Az uniós átlag 10 százalék, míg hazánk csupán 6,4 százalékot fordított közfinanszírozott egészségügyre 2024-ben.
A különbség egy főre vetítve még látványosabb. Amíg az uniós országok 3835 eurót költöttek átlagosan egy állampolgár egészségügyi ellátására, Magyarország mindössze 1314 eurót. Ez nemcsak a nyugati országokhoz képest drámai különbség, hanem régiós összevetésben is gyenge teljesítmény.
Csehország 2461, Szlovákia 1677, Lengyelország 1463 eurót költött fejenként.
Magyarország úgy költ az egyik legkevesebbet polgárai jólétére, hogy közben az állami kiadások összvolumene nem alacsony. A gond az, hogy az állam saját polgárai helyett más prioritásokat választott. A következő évek legnagyobb kihívása ezért nem feltétlenül az adóemelés vagy a költségvetési szigor, hanem vélhetően az újraelosztási rendszer gyökeres újragondolása lesz.