A Szőlő utcában a nevelés „hatalmi kérdés" volt az egykori dolgozó szerint

„Az, hogy ezek az intézmények ennyire zártak, és ennyire semmit nem lehet tudni róluk, nem normális, és annak a melegágya, hogy bármit meg lehet csinálni” – fogalmazott Proics Lilla, aki két hónapot dolgozott nevelőként a budapesti Szőlő utcai javítóintézetben. Proics egyike volt azoknak a próbaidős munkatársaknak, akiket kedd reggel, az intézmény bezárásával egy időben bocsátottak el.

A volt nevelőt Kovács-Buna Károly megbízott igazgató vette fel, nem sokkal azelőtt, hogy nyilvánosságra kerültek azok a felvételek, amelyeken a vezető rábízott fiatalokat bántalmaz: asztalhoz vág, falhoz csap, illetve a földön megrúg két növendéket. Proics Lilla a Partizán műsorában úgy jellemezte Kovács-Bunát, mint egy „fura, feszült figurát”, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy személyesen nem látott tőle fizikai bántalmazást.

Különösnek tartotta viszont, hogy amikor az igazgató megjelent, a felnőtt dolgozók „haptákba álltak” előtte.

Proics Lilla neve a színházi és kulturális közegben sem ismeretlen: színikritikusként számos cikket jegyzett, dolgozott testnevelő tanárként, és a Tilos Rádióban is volt műsora. Elmondása szerint azért jelentkezett a Szőlő utcai javítóintézetbe, mert a saját szakterületén nem talált munkát, miközben az intézmény pedagógusdiplomával is lehetőséget kínált nevelői állásra.

Más volt a gyakorlat

Mint mesélte, ő is átment az alkalmassági vizsgálatokon. Két szakember látogatta meg otthonában, „megkérdezték Editkét, a szomszédját”, hogy milyen embernek ismeri, majd érdeklődtek a baráti köréről és a szabadidős tevékenységeiről. Proics szerint a pszichológiai alkalmassági vizsgálat elsősorban arra irányult, hogy képes-e empatikusan közelíteni a neveltekhez. A gyakorlat azonban – tapasztalatai alapján – egészen máshogyan működött.

Példaként említette a házirend egyik előírását, amely szerint a fiúkat kizárólag vezetéknevükön lehetett szólítani, míg a nevelőket „néninek” vagy „bácsinak”.

Felidézett egy intézményi értekezletet is, ahol Kovács-Buna Károly összehívta a dolgozókat, és Proics szerint „egészen vad dolgokat mondott”, amelyeket le is jegyzetelt. Elhangzott például, hogy „a nevelés hatalmi kérdés, akaratrákényszerítés”, továbbá, hogy „az empátia minden nevelésben káros, mert kiváltja a gyerekek ellenállását”, illetve hogy „a győzködés, a kérlelés, a növendék bevonása a döntési folyamatokban rombolja a tekintélyt”.

Proics szerint ennek megfelelően minden konfliktusos helyzetnek úgy kellett lezárulnia, hogy a fiúk belássák: „ők itt fogvatartottak”.

Ezzel szemben a korábbi igazgatót, Juhász Péter Pált a fiúk inkább pozitív szereplőként emlegették. Proics elmondása szerint az ő attitűdje bizonyos szempontból ellenpontja volt Kovács-Buna merev, tekintélyelvű felfogásának. A fiatalok beszámolói alapján Juhász például kisállat-simogatót szervezett számukra, sőt egzotikus állatokat is tartott az intézmény alagsorában: „kígyót és trópusi pókot” is. Proics szerint ezek az állatok Juhász letartóztatása után is ott voltak az épületben, noha ő maga már nem mehetett le az alagsorba.

A volt nevelő arról is beszélt, hogy az intézményben töltött rövid idő alatt több nevelővel kapcsolatban is felmerült a gyerekbántalmazás gyanúja.

„A második munkanapomon én is hallottam egy pofont” – mondta, amelyet szerinte azért kapott egy fiú, mert nem akart kimenni a mosdóba.

Mindeközben az irányítási feladatokat ellátó bv-parancsnok rendszeresen hangsúlyozta, hogy „tilos egy ujjal is hozzányúlni a gyerekekhez”. Ennek ellenére Proics szerint a későbbiekben is előfordultak hasonló esetek, amelyek után az érintett nevelőket jellemzően elbocsátották.

Tekintélyelvű rendszer

Elmondása alapján az intézetben dolgozó nevelők többsége nem rendelkezett pedagógiai végzettséggel, de szerinte önmagában ez nem tette volna őket alkalmatlanná a munkára. Találkozott érzékeny, elhivatott kollégákkal is. Ugyanakkor azok, akik hosszabb ideje ebben a rendszerben szocializálódtak, jellemzően nem partnerként tekintettek a fiatalokra. Proics szerint a tekintélyelvű nevelési szemlélet kifejezetten káros ebben a közegben, mert ezek a gyerekek életük során eleve az alávetettséget tapasztalták meg. Úgy fogalmazott: „Ahhoz, hogy az életükben boldoguljanak, hogy önismeretre, valós partneri együttműködésre, barátságra, társkapcsolatra alkalmasak legyenek, nem ez kell.”

A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról szóló kormányrendelet hétfő este jelent meg, kedd reggel pedig állománygyűlést tartottak, ahonnan több dolgozó feldúltan távozott. Proics Lilla szerint ők is csak ekkor értesültek hivatalosan a döntésről, bár már korábban sejtették, hogy ez következhet: egyre több fiút szállítottak át más intézményekbe, és új munkavállalókat sem vettek fel. A bent lakó 67 fiú mintegy felét már az ünnepek környékén áthelyezték.

A volt nevelő úgy fogalmazott, valószínűleg hosszabb távon amúgy sem tudott volna a Szőlő utcában maradni, mert csak olyan intézményben tud dolgozni, ahol „az empátia és a humánum nem ellentétes a neveléssel”.

A Szőlő utcai javítóintézet ügye tavaly májusban került a nyilvánosság középpontjába, amikor a rendőrség letartóztatta az intézmény korábbi igazgatóját, Juhász Péter Pált. A vád szerint Juhász a párjával együtt olyan lányokat futtatott, akik hivatalosan a Szőlő utcába voltak bejelentve. A nyomozás során meghallgatott fiúk közül többen azt vallották, hogy Juhász molesztálta őket, orális szexre kényszerítette őket, egyikükkel pedig közösült is.

2025 végére a Szőlő utcai ügy gyanúsítottjainak száma kilencre emelkedett. Köztük van Kovács-Buna Károly is, aki korábban igazgatóhelyettesként és nevelési szakmai vezetőként, majd megbízott igazgatóként dolgozott az intézményben. A vád szerint fogvatartott fiatalokat bántalmazott, és tudott a futtatott lányok „munkaviszonyáról” is.

Január közepére a nyomozó ügyészség már 15 kiskorú sértettet azonosított az ügyben, és vizsgálják azt is, hogy a korábbi jelzések kivizsgálása során történt-e hatósági mulasztás, illetve megállapítható-e bűncselekmény gyanúja.

Címlapkép: Youtube/Partizán