A bizonytalanok mítosza: miért nehéz megszólítani a párt nélkülieket?

Amikor egy párt rosszul áll a mérésekben, szinte reflexszerűen kerül elő ugyanaz az érv: majd megszólítják a bizonytalanokat, hiszen több millióan vannak. Csakhogy ez az elképzelés többnyire inkább remény, mint valódi stratégia. A „bizonytalan” szó ráadásul félrevezető: nem egy hezitáló, döntés előtt álló tömegről van szó, hanem sok esetben olyan emberekről, akik tudatosan tartják távol magukat a pártpolitikától.

Ez a felismerés is előkerült abban a beszélgetésben, amely a Telex választási műsorában hangzott el, ahol Róna Dániel, a 21 Kutatóközpont igazgatója és Bódi Mátyás, a Választás földrajz elemzője járta körül a párt nélküliek szerepét és mozgásterét. Elemzésük egyik kiindulópontja az volt, hogy a párt nélküliek jelentős része nem hezitál, hanem kifejezetten biztos abban, hogy nem akar szavazni, vagy legalábbis nem lát olyan politikai ajánlatot, amely miatt érdemes lenne belépnie a választási részvételbe.

Heterogén csoport

A műsorban többször is elhangzott, hogy a párt nélkülieket komoly hiba egységes tömbként kezelni. A közvélemény-kutatások grafikonjain ugyan egyetlen sávban jelennek meg, de a valóságban rendkívül heterogén csoportról van szó: életkor, lakóhely, iskolai végzettség, politikai érdeklődés és médiakitettség szempontjából is erősen szóródnak. Ami mégis összeköti őket, az az alacsonyabb politikai érdeklődés, a csekélyebb hírfogyasztás és az, hogy az átlagnál kisebb arányban vesznek részt a választásokon.

A beszélgetésben hangsúlyosan megjelent az is, hogy Magyarországon létezik egy stabil, nehezen mozgósítható réteg, amelynek jelentős része egész egyszerűen kimarad a politikai részvételből. Ennek oka lehet egészségi állapot, külföldi tartózkodás vagy logisztikai nehézség, de sok esetben pusztán érdektelenség vagy tudatos távolságtartás a közélettől. A műsorban elhangzott kutatási adatok szerint a párt nélküliek körében mindössze nagyjából egyharmad azok aránya, akik biztosan elmennének szavazni, a többiek inkább bizonytalanok vagy eleve nem tervezik a részvételt.

Ez azt jelenti, hogy a „több millió párt nélküliből” valójában csak néhány százezer fő az, aki egyáltalán mozgósítható lehet.

Csak a pénz számít

A tartalmi motivációk kapcsán a beszélgetés egyértelmű következtetésre jutott: a párt nélkülieket elsősorban egzisztenciális kérdések érdeklik. A megélhetés, az árak alakulása, az anyagi biztonság és az, hogy valaki jobban vagy rosszabbul él-e, sokkal erősebb hatással van rájuk, mint az elvontabb demokrácia- vagy jogállamisági viták. A korrupció zavarhatja őket, de gyakran nem hisznek abban, hogy bármelyik politikai oldal valódi megváltást hozna, ezért marad fenn a „mindenki ugyanolyan” logika.

Szó esett a választási részvétel földrajzi mintázatairól is. Az elemzések szerint a magasabb végzettségű, jobb jövedelmi helyzetű térségekben – különösen Budapesten és az agglomerációban – jellemzően magasabb a részvétel, míg Kelet-Magyarország több térségében tartósan alacsonyabb. Kampányidőszakban ezért nemcsak az összesített részvételi adat fontos, hanem az is, hogy mely településtípusokban mozdulnak meg a választók, mert ez sokat elárul az egyes politikai gépezetek mozgósítási erejéről.

Így pedig ha sikerül is mozgósítani a párt nélküliek egy részét, ők nem feltétlenül egy irányba mozdulnak.

Szűk, megosztott réteg

Vannak, akik a kormánypárt és az otthonmaradás között ingadoznak, mások egy konkrét politikai erő és a távolmaradás között. A kérdésfeltevéstől függően ezek az arányok ide-oda billennek, ezért nem létezik olyan forgatókönyv, amelyben „egy gombnyomással” megnyerhető lenne ez a csoport. Ugyanakkor szoros választási helyzetben akár néhány tízezer szavazat is döntő lehet, különösen egyéni választókerületi szinten.

A műsor alapján az is kirajzolódott, hogy mind a Fidesz, mind a Tisza előtt komoly korlátok állnak a párt nélküliek megszólításában. Az egyik oldalon a hosszú éveken át épített polarizáció, a másikon az elérési nehézségek és a médiatér korlátai nehezítik a valódi áttörést. A beszélgetés összegzése szerint a párt nélküliek nem csodafegyvert jelentenek, hanem egy szűk, megosztott és nehezen elérhető réteget, amelyből legfeljebb apró, de adott esetben döntő jelentőségű szeletek mozgathatók meg.