Kitálalt az Átlátszónak a Mediaworks politikai különítményének propagandistája

Forgács Ágnes, a Ripost volt munkatársa az Átlátszónak számolt be arról, hogyan működött belülről az a kormányközeli propagandagépezet, amelynek éveken át maga is része volt. Elmesélte, miként lett bulvárújságíróból politikai lejárató anyagokon dolgozó kormánypropagandista, hogyan kaptak „fentről” megrendeléseket, milyen tikosszolgálatinak tűnő aktákból és felvételekből dolgoztak, kiket kellett hetekig követniük, fotózniuk, megfigyelniük.

Az egykori újságíró azért akarta elmondani a történetét, mert szerinte a nyilvánosságnak tudnia kell, hogyan működött a propagandagépezet, és kik felelősek azért, hogy „ide süllyedt a magyar sajtó jobboldali része”. Forgács éveken át benne dolgozott, többször megpróbált kiszállni, majd újra visszakerült ugyanoda. Visszatekintve meg kellett állapítania, hogy 2015-ig tarthatta magát újságírónak, utána már csak propagandistának - írja az Átlátszó.

Forgács 2001-ben lett újságíró, a Népszavánál kezdett, majd a bulvársajtó felé orientálódott. Dolgozott a Sláger Rádiónál, a Napi Ásznál, a Star Magazinnál, majd pedig a Story és a Best magazinoknál, ahol Ómolnár Miklós volt a főszerkesztő, aki a Ripost indulásában és a politikai bulvár működtetésében is központi szerepet játszott. A Story és a Best időszakát még „friendly bulvárként” írta le. Ekkor már követtek, lesifotóztak sztárokat, igyekeztek a magánéletükben vájkálni, de a cél nem az volt, hogy a szereplőket tönkre tegyék.

Ómolnárék gátlástalan működése a NER szolgálatában

Ómolnár és köre ugyanezt a logikát ültette át a politikába: hosszú ideig tartó titkos követés, fotózás, intim vagy kellemetlen helyzetek kitartó vadászata, gúnyos, lejárató jelzők, majd mindennek a politikai fegyverként való használata a Fidesz érdekében. Ómolnárt kirúgták a Story és a Best éléről, majd 2014 végén megkereste Forgácsot azzal, hogy egy új lap indul, és újra össze akarja gyűjteni a régi csapata egy részét. Ripostról hamarosan kiderült a számukra, hogy kormányzatilag finanszírozott „újság”.

A szerkesztőségben egyre többször került elő Habony Árpád és Schatz Péter neve, de Forgács azt hangsúlyozta: amikor odahívták őket, még senki nem mondta ki, hogy politikai propagandistának érkeztek. A Ripostnál már az induláskor Ómolnár azt mondta neki, hogy politikai és bűnügyi témákkal foglalkozzon celebek helyett. Hamar kiderült, hogy nem klasszikus közéleti újságírásról van szó, hanem célzott ügyekről, kijelölt szereplőkről és politikailag hasznosítható történetekről.

Az első olyan ügyet, amelyet utólag karaktergyilkosságként azonosított, a Népszabadság akkori főszerkesztőjéhez, Murányi Marcellhez köti. Információt kellett szereznie egy halálos közlekedési balesetről, amelynek Murányi volt az érintettje. A rendőrségtől kapott választ továbbította Ómolnárnak, aki ebből cikket írt vagy íratott. Forgács súlyos szakmai és etikai hibának tartja, hogy Murányit nem keresték meg a cikk megjelenése előtt. Ez a gyakorlat később rendszeressé vált: az érintettet sokszor nem hívták fel, vagy csak közvetlenül a cikk megjelenése előtt, illetve azután küldtek neki alibikérdéseket.

A propagandaműködés egyik alapvető különbsége az újságíráshoz képest az volt, hogy nem az igazság kiderítése, a tények ellenőrzése és az érintetti reakció leírása volt a cél, hanem a „politikailag hasznos” narratíva gyors és látványos előállítása.

Bizonyos cikkek és témák felmerülése nem újságírói kíváncsiságból születtek, hanem politikai megrendelés alapján. 2017 körül jelent meg az a módszer immár a nyomtatott Ripostban, amelyet Forgács „nyílt színi támadásként” aposztrofált. 2017-ben és a 2018-as választás előtt a Jobbik lett a fő célpont. A Vona Gábor vezette Jobbik lejáratása több szálon futott. Az év március 15-én Forgácsot több fotóssal küldték ki a nemzeti ünnepi eseményekre azzal, hogy hozzon valamilyen „jobbikos balhéról” anyagot. Az elvárás nem csak az volt, hogy dokumentáljanak egy eseményt, hanem hogy találjanak, vagy akár idézzenek elő egy incidenst. Végül nem készült használható anyag, emiatt el is küldték a laptól. Azt is saját hibájának tartja, hogy újságíróként nem ismerte fel időben, milyen rendszerben dolgozik.

Családban marad: Ómolnár fia is beszállt a lejárató akciócsoportba

A 2022-es választási kampány idején alakult ki a háromfős „politikai akciócsoport”: Forgács, a fotós kollégája és a csoportot vezénylő Ómolnár Miklós fia, Donát. Itt a feladatok már nem szerkesztőségi ötletekből születtek, hanem aktákat kaptak. Keddenként a főszerkesztő fel is ment a Karmelitába, ahonnan friss információkkal és megrendelésekkel tért vissza az akciócsoporthoz.

Az akkori fontos célpont Jakab Péter volt. Először csak annyi volt a kérés, hogy foglalkozzanak vele, derítsenek ki róla valamit. A 2021-es ellenzéki előválasztás előtt Jakab még esélyes szereplőnek tűnt. Forgácsék heteken át követték az országjárását, nyilvános programokra mentek utána, figyelték, kikkel mozog. Egy jobbikos informátortól később olyan történet érkezett, hogy Jakab emberei bántalmazták, ebből lett a „fojtófogásos” ügy. 

Ómolnár az egyik este berendelte őt és a fotós kollégáját, majd lejátszott nekik egy videófelvételt Jakabról és kabinetfőnökéről. A rejtett kamerás felvételen egyértelműen látszott, hogy a két ember között intim viszony lehet. A felvétel sokkal profibbnak tűnik, mint amit amatőr pártemberek készíthetnének, ezért titkosszolgálati háttérre gyanakodtak. Forgács szerint a propagandamédia egyik funkciója az lehetett, hogy ismeretlen eredetű, titkosszolgálati jellegű információkat sajtótermékként „legalizáljon”.

Feltűnik Orbán igeforrása: Bede Zsolt

Az elhíresült Csóka utcai cím is egy aktából érkezett. A helyszínen feszült helyzet alakult ki: a bent lévők nem akartak kijönni, mert azzal igazolták volna a történetet, a propagandisták pedig nem akartak elmenni, mert bizonyítaniuk kellett, hogy jó helyen vannak. Ekkor jelent meg Bede Zsolt (Vadhajtások) is a helyszínen, amiből Forgács számára kiderült, hogy több kormányközeli médiaszereplő is ugyanarra az ügyre volt ráállítva. Bede feltűnése ugyanakkor azzal a veszéllyel járt, ha ő kérdez rá arra, amit ők fotóztak le, könnyen lebukhatott volna a sajtóleleplezés mögött meghúzódó politikai konspiráció.
Jakabról is volt akta, amiben már kifejezett „támadási pontok” szerepeltek. Ez számára azt mutatta, hogy az akták nem egyszerű háttéranyagok voltak, hanem lejárató kampányokhoz készült használati útmutatók. A céljuk egyértelmű volt: politikai támadások előkészítése a kormánypárt érdekében. Az aktát Ómolnártól kapta e-mailben.

Magyar Péter megfigyelése volt az utolsó csepp a pohárban

2024-ben Magyar Péter színre lépése hozta el Forgács számára a végső törést. Azonnal ráállították őket Magyarra: menjenek az ügyészséghez, figyeljék, ha hangfelvételt visz be, menjenek a tüntetésekre, nézzék, kikkel mozog. Forgács ezt élete egyik legkínosabb hónapjaként írta le. Ekkor már azt látta, hogy nem egy elszigetelt politikust próbálnak lejáratni, hanem egy olyan mozgalmat, amely mögött tömegek állnak.

A 2024-ben üstökösként berobbant politikus feltűnése morálisan is más helyzetet teremtett számára. 

A régi módszer, amely egy-egy politikus követésére és folyamatos támadására épült, ekkor már úgy jelent meg előtte, mint egy tömeg ellen irányuló gépezet része. A Tisza Párt vezetője elleni munka során ismét előkerültek a rejtett kamerás technikák. Ómolnár kamerával felszerelt szemüveget nézegetett az interneten, majd egy olyan hátizsákot hozott be, amelynek pántjába GoPrót lehetett rejteni. A terv az volt, hogy Forgács ilyen felszereléssel járjon Magyar Péter vidéki fórumaira. Ekkor lett elege. Bement az irodába, összepakolta a holmijait, majd délután közölte Ómolnár fiával, hogy elmegy. Másnap hajnalban megírta a felmondólevelét: 2024 áprilisáig dolgozott Ómolnárral. Visszatekintve a történtekre ezt a levelet kilenc évvel korábban kellett volna megírnia…