Hortobágyi T. Cirill: új időszámítás kezdődik az egyházak számára is

A magyar kereszténység korszakhatárhoz érkezett. A Magyar Katolikus Egyház számára ez az új korszak elsősorban nem társadalmi változás, hanem egy történelmi fordulópont. A kérdés ma már nem az, mekkora társadalmi súlyt képvisel az Egyház, hanem az, hogy mennyire hiteles a jelenléte – írja publicisztikájában Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát.

„Magyarország ma már természetesen nem keresztény ország. Magyarország ma már nem természetesen keresztény ország. A különbség nem szórendi. Világnézeti. És a két állítás között ott húzódik egy korszakváltás. Az első mondat egy veszteségérzet kifejezése, a második egy új helyzet felismerésének leírása. Annak belátása, hogy a hit nem kulturálisan magától értetődő, öröklött társadalmi automatizmus, hanem személyes döntés és tapasztalat kérdésévé vált” – írja a pannonhalmi főapát a Telex és a Szemlélek együttműködésében elindult új sorozatban.

A hittel legtöbben akkor találkoznak igazán, mélyen, amikor egy igazi emberi kapcsolaton keresztül személyes tapasztalattá válik. Ám egyre többen nőnek fel úgy Magyarországon, hogy az esélyeik beszűkültek ennek megtapasztalására. Sokaknak nincs élő kapcsolatuk egyik egyházzal sem. Itt merül fel először a hitelesség kérdése.

Pünkösd ünnepe a hiteles jelenlétre emlékeztet bennünket, mert az Egyház nem önmagából él. Nem intézményekből, megszokásokból vagy történelmi tekintélyből kellene táplálkoznia. Erőforrása a Szentlélek, amely képes új életet kezdeni az emberben és a közösségekben

– emlékeztet Hortobágy T. Cirill, hozzátéve, hogy Jézus első tanítványai nem egy biztos háttérből indultak misszióra. „Nem egy tanítást képviseltek csupán. Egy megélt valóságot közvetítettek. Azt, hogy Krisztus irgalma és jelenléte képes új életet nyitni az ember számára.”

Ma már nem magától értetődő az egyházzal való személyes kapcsolat

A kereszténység sokáig természetes kulturális háttér volt Európában és Magyarországon is. Ez a korszak mára lezárult. A fiatalabb generációinkban sokan úgy nőnek fel, hogy az egyházzal semmilyen személyes kapcsolatuk nincs – írta le harminc évvel ezelőtt a pontos helyzetet a francia püspöki kar. Európa újra missziós terület. A kereszténység nem kulturális hagyomány és automatizmus többé, hanem megélése a személyes meghíváson múlik. A modern társadalom pluralista, individualista és szekularizált, ezért az Egyház nem viselkedhet többé úgy, mintha még mindig „kulturális többség” lenne. A mai ember nem elsősorban tanításra, hanem meghallgatásra vágyik – ez lett az egyik legfontosabb antropológiai felismerés.

A keresztény közösség azért létezik, hogy Krisztusról tegyen tanúságot az emberek között. Ehhez szemléletváltásra van szükség. Ferenc pápa szinodális útja is erre hív: tanuljunk újra figyelni. Figyelni Istenre, egymásra és kortársaink valóságára – az idők jeleire. Az Egyház nem beszélhet úgy az emberekhez, mintha kívül állna életük tapasztalatain.

A mai társadalom egyszerre küzd bizalomvesztéssel, megosztottsággal, lelki fáradtsággal és magánnyal. Az emberek ma kevésbé ideológiákat keresnek. Sokkal inkább hiteles emberekre és valódi közösségekre vágynak

– írja a pannonhalmi főapát, aki a papi szerep változásával kapcsolatban kifejti, hogy nem lehet egyszerre minden feladat hordozója és minden intézmény fenntartója. Sokkal fontosabb, hogy hiteles tanú, közösségépítő és lelki kísérő legyen. Ez a modell a személyes találkozás, jelenlét elsőbbségére épül, ami ma különösen fontos.