Rubovszky Rita: Az oktatásról ne fenntartók, hanem a gyerekek érdekei alapján beszéljünk

Rubovszky Rita szerint káros az oktatást politikai harctérként kezelni, és hibás megközelítés az állami és egyházi iskolák szembeállítása. A HVG-nek adott interjújában hangsúlyozta: az oktatás minőségére, a gyerekek szükségleteire és a szakmai megoldásokra kellene összpontosítani. Elismerte, hogy egyes egyházi intézmények hozzájárulhattak a szegregációhoz, ugyanakkor igazságtalannak tartja az általánosítást, és adatalapú vizsgálatot sürget az oktatási rendszer, valamint az iskolák finanszírozásának értékelésére.

Rubovszky Rita visszautasította azt a feltételezést, hogy nézetkülönbség lenne közte és Lannert Judit oktatási miniszter között. Úgy fogalmazott, nincs értelme szembenállásról beszélni, hiszen közös céljuk egy olyan oktatási rendszer kialakítása, amely egyszerre képes támogatni a leszakadó társadalmi csoportokat és a középosztály gyermekeit.

Az oktatási szakember szerint különösen veszélyes lenne az oktatást politikai csatatérré tenni. Úgy véli, a rendszernek figyelembe kell vennie a pedagógusok tapasztalatait, kezelnie kell a figyelemzavarok, a digitális eszközhasználat és a szakemberhiány okozta kihívásokat, miközben nem terheli túl a diákokat.

A társadalmi szegregáció kérdésében Rubovszky elismerte, hogy egyes egyházi fenntartású iskolák bizonyos esetekben hozzájárulhattak az elkülönüléshez, ugyanakkor szerinte téves ezt kizárólag egyházi problémaként kezelni. Álláspontja szerint az iskolaválasztást sokkal inkább a helyi társadalmi viszonyok, a szülői döntések és a spontán társadalmi folyamatok alakítják. Hangsúlyozta, hogy számos egyházi intézmény lát el hátrányos helyzetű, roma, autizmussal élő vagy nevelőotthonban élő gyermekeket.

A kötelező körzetesítés visszaállítását nem tartja valódi megoldásnak, mert szerinte a szegregáció gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak. Úgy véli, a probléma valamennyi fenntartót érinti, ezért a változáshoz szélesebb társadalmi szemléletváltásra van szükség. Arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes térségekben a helyi lakosság összetétele miatt természetes módon alakulnak ki homogén iskolai közösségek.

Az egyházi iskolák finanszírozásával kapcsolatban Rubovszky hangsúlyozta, hogy a rendszer nem politikai döntések eredménye, hanem nemzetközi és állam–egyház megállapodások szabályozzák. Szerinte a finanszírozás kérdését hosszabb időtávon, adatalapon kell vizsgálni, és ahol indokolt, ott korrigálni kell az esetleges aránytalanságokat. Hozzátette: eltérő támogatási igényei vannak a hátrányos helyzetű térségek iskoláinak, a sajátos nevelési igényű gyermekeket integráló intézményeknek és a tehetséggondozó műhelyeknek.

Az oktatási rendszer működésének értékeléséhez objektív kutatásokat sürget. Szerinte meg kell vizsgálni, milyen eredményeket értek el az egyházi fenntartásba került intézmények, és milyen mértékben képesek az egyházak felelősen fenntartani az iskolákat. Nem zárta ki, hogy egy ilyen felmérés nyomán egyes intézmények bezárása vagy visszaadása is napirendre kerülhet, de hangsúlyozta, hogy ezeknek szakmai, nem pedig politikai alapon kell eldőlniük.

Rubovszky arra is kitért, hogy az egyházi fenntartók több olyan intézkedést vezettek be az elmúlt években, amelyek később az állami rendszerben is megjelentek. Ilyennek nevezte többek között az anonim gyermekvédelmi bejelentőfelületeket, a zéró tolerancia elvét, az utánkövetési rendszereket és a pedagógusértékelési gyakorlatokat. Véleménye szerint az egyházi intézmények nagyobb rugalmasságot mutattak bizonyos területeken, és több olyan jó gyakorlatot alakítottak ki, amely az egész oktatási rendszer számára hasznos lehet.

A szakember szerint hosszú távon az lenne a siker, ha az oktatásról szóló közbeszédben egyre kevésbé számítana, hogy egy iskola állami vagy egyházi fenntartású, és sokkal inkább az kerülne előtérbe, mit ad az adott intézmény a gyermekeknek. Úgy fogalmazott: ugyanannak az országnak a gyerekeiről van szó, ezért a hangsúlynak az oktatás minőségén, a közösségépítésen és az értékátadáson kell lennie.

Rubovszky szerint az oktatás valódi sikerét nem az mutatja meg, hogy egy diák mennyi tananyagot képes visszaadni, hanem az, hogy kialakul-e benne a világ iránti kíváncsiság és a tanulás öröme. Ahogy fogalmazott: az igazi eredmény az, amikor egy gyermek egyszer csak rácsodálkozik a világra.

Fotó:YouTube/Heti TV