Így élték meg és túl a NER-t – elmult16evem.hu

Ismert emberek és ismeretlenek osztják meg személyes történetüket és traumáikat az elmult16evem.hu-n. A kezdeményezés ötletgazdája az eDemokrácia Műhely, a cél pedig az, hogy ne csak az "elkövetők", hanem az elszenvedők és a hiteles tanúk is fókuszba kerüljenek. 

V. története a megbélyegző propaganda és az önvád torokszorító drámája. Túl is mutat talán az elmúlt tizenhat évünkön, de azért vastagon benne van a NER képmutatása és álszentsége. 

Á. huszonegyéves, „amióta tudatomnál vagyok, az Orbán-kormány vezette az országot” – írja a saját sztorijában. 

V. és Á. minden bizonnyal hétköznapi emberek, ahogy hétköznapi ember a tanár, az orvos, a nyugdíjas tűzoltó és a javítóintézeti nevelő is.   

Névtelenek és nevesek

Babarczy Eszter, a rendszerváltó Hodosán Róza és Demszky Gábor, az ősfideszes Derdák András közéleti szereplők vagy azok voltak. Közülük volt, aki magától írt, másoknak a „Neves Névtelenek” projekt kezdeményezője, az eDemokrácia Műhely Egyesület ajánlotta figyelmébe az elmult16evem.hu oldalt. 

„Kíváncsiak voltunk, hogy ők miként élték meg és miként ítélik meg a 2010 és 2026 közötti időszakot” – mondta a Kontrollnak az Egyesület képviseletében Szarvas Zsolt. Többről van szó, mint „kibeszélő show-ról”, inkább közösségi traumafeldolgozásnak neveznénk, ahol a diagnózis, a betegség azonosítása és az okok feltárása legalább olyan hangsúlyos, mint a terápia. Ez a megközelítés az Egyesület alaptörekvéséből adódik, az eDemokrácia Műhely 1998-ban azért alakult, hogy erősítse a magyar társadalom elköteleződését a demokratikus elköteleződését.

A NER „ökle” rájuk is lesújtott

Az 1998 óta eltelt közel harminc évben a demokrácia szempontjából vitathatatlanul a 2010 és 2026 közötti időszak, különösen annak az utolsó négy éve jelentette a legnagyobb kihívást Szarvas Zsolt szerint. A Szuverenitásvédelmi Hivatal, amiről ma már szerencsére múlt időben beszélhetünk, az eDemokrácia Műhelyt is célba vette. Az Egyesületnek is megvan tehát a maga története az elmúlt tizenhat évből. És megvan az igénye az igazságtételre és a jelképesnek mondható jóvátételre. 

Robbanás a tehetetlenségből 

A 2010 és 2016 közötti időszak, amit a politológia vezérdemokráciaként, választási autokráciaként, abszolút köztársaságként egyaránt jellemzett, példa volt a tudatosan megélt vagy tudattalanul átélt megalkuvásra. Arra, hogy sokak továbbra sem tudnak nemet mondani. Nem tudnak, mert nem is tanították meg őket rá, maguk pedig kényelmesebbnek tartották, ha nem tesznek érte erőfeszítést. Ha túlélésre rendezkednek be, követve az évszázados mintázatot – Horthy-korszak, Kádár-rendszer. 

„A hozzánk beérkezett történeteket olvasva érzékeljük a felhalmozódott tehetetlenséget, ami április 12-én robbanáshoz vezetett. Ez a tehetetlenség nem 2010-ben, hanem korábban kezdett felhalmozódni. Közben érzékeljük a dilemmákat is, érzékeljük, hogy nem mindenki számára volt „fekete és fehér” az elmúlt tizenhat év. Ugyanakkor az is látszik, hogy személyes felelősségüket még a „dilemmázók” is érzékelik, és meg is tudják fogalmazni” – hangsúlyozza Szarvas Zsolt. Hozzáteszi, hogy ennek a jövőre nézve lehet jelentősége, a 2010 és 2026 között történtek feldolgozása és megértése segíthet abban, hogy vigyázzunk a szabadságra és a demokráciára. 

Hogy ne legyünk még egyszer békák a lassan melegített fazékban. 

Akit V. torokszorító drámája érdekel, az elmult16evem.hu-n megtalálja. 

Fotó: Facebook