Segíteni kell az erdeinknek, hogy alkalmazkodjanak a klímaváltozáshoz

A szélsőséges időjárása, a tartós aszály, a magas hőmérséklet és a csapadékhiány egyre látványosabban érinti az erdeinket is. Több fotó is született a közelmúltban pusztuló erdökről, erdőrészekről. Az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot kértük meg, hogy mutassa be a helyzetet és vázolja fel, hogyan lehet hatékonyan kezelni a problémát, melyek a lehetséges megoldások.

A folyamat különösen erősen jelentkezik a Mátrában, ahol a fenyves állományok pusztultak az utóbbi időszakban, de a Közép- és Észak-Békés is belépett a kiszáradó tájak sorába Magyarországon. Legutóbb a Dalerd Délalföldi Erdészeti Zrt. osztott meg lesújtó drónfelvételek közösségi oldalán. A videókon jól látható, milyen mértékben pusztulnak az alföldi erdők is.

Az erdőpusztulásokkal kapcsolatban felkerestük az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot (ÉKFM), hogy megkérdezzük, milyen komoly a probléma, mit lehet tenni rövid és hosszútávon..

A szaktárca válaszában leszögezte, hogy egy széles összefogásban dolgoznak a környezeti kihívások megoldásain, az erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a vízgazdálkodás szakterületek közösen szándékoznak fellépni a klímaváltozás hatásainak enyhítése érdekében. Mindezt olyan rövid-, közép-, és hosszú távú célokkal, egységes keretrendszerbe foglalva kívánják elérni, amely biztosítja a jövő nemzedékek számára is a megfelelő, élhető környezetet.

A probléma gyökere itt is, mint a környezet más területein az, hogy a klímaváltozás sajnos sokkal gyorsabban lejátszódó folyamat, mint amihez az erdei vegetáció nagyobb veszteségek nélkül alkalmazkodni képes lenne.

Életképesebb, ellenállóbb lesz a megújuló faállomány

„A száz-százötven éves életciklusú erdei fák évtizedek alatt kerülnek számukra nehezen tolerálható körülmények közé. Bár még tudományos vita folyik arról, hogy az időjárási tényezők jelenleg is érzékelhető változása már klímaváltozásnak tekinthető-e, és mivel az időjárás visszaalakulásának kevés esélyét látni, a mező- és erdőgazdálkodásnak hosszútávon számolnia kell a klíma jelentős változásával. A klimatológia eredményeit felhasználva, az elkövetkező 30-100 évre vonatkozóan rendelkezünk bizonyos pontosságú tudományos előrejelzésekkel a klíma várható alakulására nézve. Ennyi idő alatt a jelenleg álló faállományok jelentős része elöregszik és vagy magától vagy tudatos erdőkezelés révén le fog cserélődni. Ebben a folyamatban az erdők felújítását, nevelését, kezelését pedig az erdészeti igazgatás a hatósági erdőtervekben meghatározottak alapján az erdőgazdálkodókkal és a természetvédelmi kezelőkkel karöltve úgy tervezi, hogy a megújuló állományok életképesek, ellenállók, állékonyak és minél egészségesebbek - kellően reziliensek - legyenek a várható új körülmények között is” – közölte a minisztérium.

Jelenleg a klímaváltozás kezelését tekintve nincs széles körűen elfogadott tudományos konszenzus arra nézve, hogy pontosan mit is kellene tenni és mely erdőtípusokat milyen módon kell kezelni, hogyan kell átvezetni a várható klímának megfelelő állapotba.

A konkrét lépsekkel kapcsolatban azonban megtudtuk, hogy a minisztérium megújította és továbbviszi a 2025-ben indult Erdészeti Klímaadaptációs Fórum kezdeményezést, amin a tudományos, igazgatási és gazdálkodói és a civil szféra szakembereinek széles köre vesz részt, s ahol mód van e nézetek egyeztetésére és megvitatására.

„Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ebben a kritikus helyzetben minden alkotó javaslat meghallgatásra kerüljön. Már jelenleg is segítséget nyújt az erdőtelepítéshez és az erdőtervezéshez a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete (SOE-ERTI) klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében fejlesztett, erdészeti döntéstámogató alkalmazása, adatbázisa (SiteViewer). Ennek alapját a SOE-ERTI és a HUNREN ATK TAKI kutatói által szerkesztett, új digitális termőhely-térképek, a Climate EU adatbázis RCP 4.5 és RCP 8.5 kibocsátási forgatókönyveken alapuló ensemble klímamodelljének adatai, valamint a SOE-ERTI és a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának együttműködésének eredményei adják. Ez az alkalmazás megmutatja, hogy az adott területen milyen fafajok lesznek képesek legjobban alkalmazkodni a várható klímának. Az EU több országa fejlesztett hasonló eszközöket, sőt a Bizottság támogatásával az egész EU területére kidolgozták az egyes erdei fafajok jövőbeni várható elterjedését bemutató honlapot”

Búcsú a Homokhátság nagy erdeitől és a bükktől

Megtudtuk azt is, hogy erdeink alapvetően nem szorulnak megmentésre abból a szempontból, hogy a régmúltban is voltak klímaváltozási folyamatok. A fafajok mindig is „vándoroltak”, új utódállományok létrehozásával keresve és haladva az ideális termőhelyi viszonyok felé az adott terület szelekciós hatásai mentén. Jelenleg ugyanez történik azzal, hogy a szakembereknek feladatuk e felgyorsult változásban az erdeink segítése. Ugyanúgy, ahogyan az alföldi Homokhátság több területén esetleg kénytelenek lehetünk elbúcsúzni a zárt erdőállományoktól (ezek többségét eleve mesterségesen telepítettük és tartottuk fenn), úgy láthatóan néhány, eddig őshonos fafajunk is hasonló sorsra juthat. Ilyen például a bükk, amely kifejezetten igényli a mérsékelt hőmérsékleti és párás környezeti feltételeket.

„Már az 1960-as és 1970-es években elkezdődött és jelenleg is folynak azok az erdészeti származási kísérletek, amelyek őshonos fafajok szárazságtűrőbb változatainak, ökotípusainak felhasználását vizsgálják. Az a feladatunk, hogy erdeinket a klimatikus változásokkal szemben ellenállóbbá tegyük, megfelelő szerkezetű, elegyes erdők kialakításával. Valószínű nagyobb szerep jut majd az erdők természetes és zavartalan fejlődéséhez, a tájat érő természetes zavarások dinamikájához közelebb álló, folyamatos borítást biztosító erdőkezelési módszereknek is, de ott, ahol valamilyen szempontból kiemelten fontos a faállomány megőrzése, például a futóhomok megkötése, por-, zaj-elleni védelem, a szélsőséges termőhelyi viszonyokat is toleráló idegenhonos fafajoknak a jövőben is szerepet kell kapniuk. Nagyon fontosnak tartjuk az erdők talajvédelmi szerepének megőrzését és a vízügyi ágazattal együtt megvalósítandó vízvisszatartási terveket” – hangsúlyozta a minisztérium.

Ehhez a kérdéskörhöz tartozik az is, hogy a korábban faanyagtermelési céllal nevelt erdők a korábbinál jelentősebb élőfakészletet halmoztak fel és igen jelentős volt az intenzív erdőgazdálkodás miatt ezeknek az erdőknek az éves növekedése is. Az éves növekedés a szénmegkötést jelenti, míg az élőfakészlet a széntárolást. Ezeknek az erdőknek az átalakítása mindkét kapacitást értelemszerűen csökkenti, ami a klímaváltozás lassítása ellen hat. Így csak a megfontolt, tervszerű erdőkezelés lehet a jövőnk kulcsa.

Az akác még a TBC terjedését is mérsékelte

Az erdőgazdálkodást számos kritika érte az elmúlt években, főként a tarvágások, a természetvédelmi területületeken történő fakivágások miatt. Megkérdeztük a szaktárcát, hogy miért történhettek meg ezek az erdőírtások és milyen problémákat okoztak

Az ÉKFM kifejtette, hogy a magyar erdők sajátossága, hogy az elmúlt 100 évben megduplázódott az erdőterületünk. A nagyívű erdőtelepítések az 1950-es évek után kezdődtek, 70 évvel ezelőtt még a mai erdeink területének 40%-a nem volt erdő. Ezeket az erdőket a kor társadalmi, politikai elvárásainak megfelelően telepítették. A két fő cél a faanyagtermelés és a humánegészségvédelem volt. A magyar erdészek, ökológusok máig vitatkoznak, hogy a kifejezetten embert kiszolgáló célok miatt létrehozott faállományok mennyire tekinthetők erdőnek. Így például a magyar akácot nem csak a széleskörűen felhasználhatósága tette hungarikummá a magyar akácmézzel együtt, hanem a futóhomok megkötésével országrészekben szüntette meg a magyar népbetegséget, a TBC-t.

„Az újonnan telepített faállományok nemcsak gazdasági célokat szolgálnak, nemcsak az embert szolgálják, de tehermentesítik a természetközeli erdőket az emberi elvárások többségétől is, az erdőtelepítések révén sikerült kivenni a korábbi őshonos erdőket az intenzív faanyagtermelésből. Míg száz évvel ezelőtt még az őshonos erdeink döntő többségét az akkori magánerdőtulajdonosok 20-30 éves vágásfordulóval sarjaztatták, addigra az azóta lecserélt, változatos őshonos erdeink vágásérettségi kora tölgy és bükk esetében még a gazdasági erdőkben is száz év felett van. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt 20 évben megduplázhattuk a száz évnél idősebb erdeink területét. Ehhez az is kellett, hogy ezek az erdők száz éves korukban is egészségesek, ellenállók legyenek. A mai kor kihívása is pontosan ez: olyan fákat kell most ültetnünk, amelyek a következő évtizedek klímaváltozását is biztosan kibírják, csak így lesznek száz év múlva is százéves öreg erdők” – emelte ki az ÉKFM.

Fajgazdag, változatos kor- és vertikális szerkezetű erdők létrehozása a cél

jelenleg a legnagyobb problémát az okozza, hogy az erdővel szembeni társadalmi elvárások jelentősen megváltoztak. Még napjainkban is közel 4 millió ember fűt és tüzel fával, jelentős azoknak az erdőknek a területe, és főleg a magántulajdonban lévő erdők ilyenek, amelyek elsősorban a tulajdonosok és környezetük tűzifaellátását szolgálja. A faanyag emellett olyan természetbarát nyersanyag, amit sokan szeretnek, és sokan dolgoznak vele, feldolgozzák. Nem csak a bútor, a faalapú épületszerkezetek, nyílászárók, a papír, stb., de már egyes ruhaanyagok is készülnek faanyagból. Ezek helyett műanyagot, vasbetont, üveget stb. használni sokkal környezetrombolóbb lenne.

„Ugyanakkor, különösen a Covid-19-járvány óta, jelentősen megnőtt az igény az erdei turizmus iránt is. Az erdőben túrázót szíven üti, ha a kedvenc fáját a tulajdonos, a kezelő kivágja, vagy számára kedves erdőrészlete felújításra kerül. Ezért is próbál az ágazat áttérni a lehető legkisebb vágásterülettel járó erdőkezelésre. Ezzel ellentétes a klímaváltozás miatt megjelenő károsítók, időjárási szélsőségek okozta erdőpusztulás, ahol sokszor az avatatlan szem nem látja a beavatkozás szükségességét. Az erőforrásaink is végesek, így rendkívül fontos, hogy az erdeink megújítása, ellenállóképességének növelése megfelelő ütemezettséggel, tervszerűen történjen” – magyarázta a minisztérium kiemelve, hogy a klímaváltozással szembeni küzdelem egyik kulcskérdése az adaptív erdők létrehozása.

„Ennek során általában fajgazdag, változatos kor- és vertikális szerkezetű erdők létrehozása a cél, ahogyan ez az elmúlt évtizedekben is cél volt. A tervszerű változások több egymást követő 10 éves erdőtervezési cikluson keresztül tudnak végbemenni vagy esetleg olyan drasztikus beavatkozások nyomán, amelyek általánosságban nem kedveznek az erdei ökoszisztémáknak. Jelenleg a magánerdőkből magas a magára hagyott, gazdálkodók nélküli erdők aránya (28%), ez negyedmillió hektár. Ezért az erdőbirtokossági törvény korábban megkezdett megújítását is fontosnak tartjuk, bár egyes prioritások változhatnak. Az állami erdők kezelésével szemben is jelentősen megváltoztak a társadalmi elvárások. Míg a magánerdők 74%-a elsődlegesen gazdasági célokat szolgálnak, addig az állami erdőkben ez az arány csupán 41%. Ennek megfelelően kell átgondolni és kialakítani az új erdővagyonkezelési rendszert is, amelynek az előkészítése és a lehetőségek vizsgálata folyamatban van” – zárta nyilatkozatát az Élő Környezetért Felelős Minisztérium.

Fotó:Travel Guide Hungary