Sokan elutasítják a korrupciót, de az „okosba” megoldások még mindig beleférnek

A magyarok több mint 40 százaléka súlyos társadalmi problémának tartja a korrupciót, miközben a hétköznapi szabálytalanságok egy részét továbbra is elfogadhatónak gondolják – derül ki az Integritás Hatóság friss, reprezentatív kutatásából. A felmérés szerint tízből heten azt sem tudják, kihez fordulhatnának, ha korrupcióval találkoznak, és a megkérdezetteknek mindössze 26,8 százaléka jelezné, ha ilyen helyzetbe kerülne.

A „Tiszta úton” című tanulmány a magyar társadalom korrupcióhoz és integritáshoz való viszonyát, a korrupcióval kapcsolatos személyes tapasztalatokat, valamint az uniós források felhasználásába vetett bizalmat vizsgálta. Az adatfelvétel 2025 nyarán készült.

A kutatás arra is kereste a választ, hogy hol húzódik a határ a szívesség, az ajándék és a megvesztegetés között, mennyire szigorúan ítélik meg az emberek saját maguk és mások szabálytalanságait, illetve tudják-e, mit kell tenniük, ha korrupciót tapasztalnak.

Bíró Ferenc Pál, az Integritás Hatóság elnöke a kutatás bemutatásakor arról beszélt, hogy a korrupció elleni fellépésre láthatóan van társadalmi igény. Szerinte a téma a magyarok egyik legfontosabb problémájává vált, ezért a hatóság a felmérést a jövőben évente megismételné.

Mint mondta, nem csupán egy pillanatképet szeretnének kapni, hanem azt is követni akarják, hogyan változik a társadalom korrupcióhoz való viszonya, és mennyire hatékonyan működnek az antikorrupciós intézmények.

„Része küldetésünknek a társadalmi közeg rendszeres szondázása” – fogalmazott.

A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a magyarok jelentős része elutasítja a korrupciót. A korrupciótolerancia-index szerint a válaszadók csaknem 60 százaléka egyáltalán nem tartja elfogadhatónak a korrupciót. Ugyanakkor csaknem egynegyedük valamilyen mértékben elfogadhatónak tart bizonyos korrupciós helyzeteket.

A kutatók konkrét példákon keresztül vizsgálták, hogyan reagálnak az emberek az egyes helyzetekre. Kiderült, hogy egy szívességet vagy ajándékot jóval elfogadhatóbbnak tartanak, mint amikor valaki közvetlenül pénzt ad egy előny megszerzéséért, miközben a kutatásban vizsgált esetek mindegyike korrupciós kockázatot jelent.

A hatalomhoz kötik a korrupciót

Vajda Kinga, a kutatás vezetője elmondta, hogy a korrupció az infláció és a közegészségügy után a harmadik legégetőbb probléma a magyarok szerint. A válaszadók több mint 40 százaléka aggódik miatta.

A korrupciót a megkérdezettek jóval elterjedtebbnek látják Magyarországon, mint az Európai Unió intézményeiben. Csaknem a válaszadók fele úgy érzékeli, hogy az elmúlt öt évben folyamatosan nőtt a korrupció a kormányban, az állami intézményekben és az önkormányzatoknál. Hasonló percepció jelent meg a médiával kapcsolatban is, míg a rendőrség, az egyházak, a bíróságok és az oktatási intézmények esetében már 40 százalék alatti volt ez az arány.

A kutatás szerint a magyarok elsősorban a hatalomhoz kötik a korrupció kialakulását. A hatalom után a személyes tulajdonságokat és az anyagi helyzetet jelölték meg a leggyakoribb okok között.

A személyes tapasztalatok sem ritkák: a lakosság 22,8 százaléka ismer olyan személyt vagy csoportot, amely szabályellenes előnyt fogadott el. A válaszadók 7,2 százalékának saját tapasztalata volt korrupciós helyzetről, míg 9,5 százalékuk közeli hozzátartozóján vagy ismerősén keresztül találkozott vele.

Mindezek ellenére tízből csaknem hét ember nem tudja, hová fordulhatna, ha korrupciót tapasztal. Összesen mindössze 26,8 százalék jelezné a történteket. A válaszadók jelentős része attól tart, hogy a bejelentésnek nem lenne eredménye, vagy valamilyen retorzió érné.

Bíró Ferenc Pál szerint ezért az egyik legfontosabb feladat a bizalom helyreállítása és a bejelentők védelmének megerősítése. Úgy látja, hogy az antikorrupciós küzdelemben a kutatóknak, az intézményeknek és az állampolgároknak együtt kell működniük.

A kutatás az uniós források felhasználását is vizsgálta. A válaszadók helyi szinten inkább úgy érzik, hogy az uniós pénzeket megfelelően használták fel, országos szinten azonban már jóval kedvezőtlenebb a megítélés. A felmérés arra is rámutatott, hogy a korrupció érzékelése összefügg az emberek jóllétével: akik gyakrabban találkoznak korrupcióval, rosszabb értékeket mutattak a jólléttel kapcsolatos kérdésekben.

Az Integritás Hatóság a jövőben gazdasági szereplők körében is készít hasonló kutatást, emellett 2026 őszétől a közszolgálati tisztviselők korrupcióval és integritással kapcsolatos tapasztalatait is vizsgálják.

„Megoldják okosba”

A kutatás eredményeit követően „Társadalmi részvétel az antikorrupciós küzdelemben” címmel tartottak panelbeszélgetést. Baka F. Zoltán moderálása mellett Szabó Andrea, az ELTE TK Politikatudományi Intézetének kutatója, Vincze Orsolya, a K-Monitor Közhasznú Egyesület jogi szakértője és érdekérvényesítési csoportvezetője, valamint Burai Petra, az Integritás Akadémia oktatási vezetője beszélgetett a korrupció társadalmi hátteréről.

Burai Petra arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogi definíciók és a hétköznapi korrupcióértelmezés sok esetben eltér egymástól.

Vincze Orsolya példaként említette, hogy akár az is integritást sértő helyzetet teremthet, ha valaki azért jelentkezik át egy másik lakcímre, hogy gyermeke jobb iskolába járhasson.

Szerinte a kérdés az is, hogy aki elindul ezen a lejtőn, meg tud-e állni, mielőtt már komolyabb korrupciós helyzetbe kerülne.
Szabó Andrea szerint a kiskapuk keresése mélyen beágyazódott a magyar társadalomba. Úgy fogalmazott: a magyarok „okosban akarják megoldani” a dolgokat, és ez egyfajta „örökölt tehetetlenség”, amely legalább a Kádár-korszakig visszavezethető.

A kutató szerint a probléma egyik oka, hogy sokan csak a hatalom korrupcióját tekintik korrupciónak, miközben saját szabálytalanságaikat hajlamosak felmenteni. Burai Petra egy korábbi, fiatalokat vizsgáló kutatás eredményeit idézte, amely szerint a megkérdezettek egy része a család és a rokonok segítését fontosabbnak tartotta a szabályok betartásánál.

Baka F. Zoltán felvetésére, miszerint „a korrupció ott jön létre, ahol egy rendszer nem működik gördülékenyen”, Vincze Orsolya úgy reagált: valóban vannak olyan helyzetek, amikor az emberek azért választják a szabálytalan megoldást, mert az gyorsabb vagy egyszerűbb. Ez azonban önmagában nem magyarázza a magas szintű korrupciót.

Szabó Andrea szerint mindez összefügg a közbizalom hiányával is. Ha az emberek úgy érzik, hogy az intézményekhez nem mindenki egyformán fér hozzá, könnyebben jutnak arra a következtetésre, hogy nekik is „okosban” kell megoldaniuk a problémáikat.

„Az elmúlt 16 évben, ha valamit nem tett az állam, az az, hogy megpróbálja elhessegetni magától a korrupciót” – fogalmazott.

A változás az első reakción múlhat

A beszélgetésen az is elhangzott, hogy az országos korrupciós problémák végső soron helyi szinten jelennek meg. Burai Petra szerint ezért az oktatásnak, a családoknak és a helyi közösségeknek is szerepük van abban, milyen normákat sajátítanak el az emberek.

Vincze Orsolya szerint a kisebb közösségekben különösen könnyen megjelenik az önfelmentés. Ha például egy közösség megkap egy új művelődési házat, sokan már kevésbé foglalkoznak azzal, hogy milyen módon és milyen áron valósult meg a beruházás.

Szabó Andrea szerint a korrupció megítélésében az anyagi helyzetnek is jelentős szerepe van. Mint mondta, aki a mindennapi megélhetéssel küzd, annak sok minden könnyebben belefér az életébe. Ha pedig azt látja, hogy a hatalom szintjén is megengedett bizonyos szabálytalanság, saját döntéseit is könnyebben igazolja.

A szakember szerint ezért különösen fontos lenne a hiteles és pontos tájékoztatás, elsősorban a helyi médiában. Az emberek ugyanis sok esetben hallanak korrupciós ügyekről pletykákból vagy a környezetükből, de akkor válnak aktívvá, amikor a probléma közvetlenül is érinti őket.

Burai Petra szerint az antikorrupciós küzdelemben jelenleg nagyobb figyelem irányul a témára, de ennek valódi eredményéhez kétirányú kommunikációra van szükség. Az embereknek meg kell tanulniuk értelmezni és használni az adatokat, az intézményeknek pedig közérthetően és célzottan kell kommunikálniuk.

Szabó Andrea a fiatalokkal kapcsolatban kevésbé optimista, ugyanakkor szerinte az influenszereknek, a politikusoknak és az idősebb generációknak is komoly felelősségük van abban, milyen mintát mutatnak.

Szerinte a fiatalok számára az lehet a legerősebb üzenet, ha a hatalom valóban megmutatja, hogy nem tűri a korrupciót, és fellép azokkal szemben, akik a közösből próbálnak elvenni. A következő időszakban ezért az első reakciók lehetnek igazán beszédesek: ezek mutathatják meg, hogy Magyarország képes-e megtörni az elmúlt évtizedek korrupciós mintázatait.

A résztvevők szerint hosszú távon ebben az oktatásnak lehet a legnagyobb szerepe. Burai Petra szerint már gyermekkorban el kellene kezdeni az integritással kapcsolatos értékek átadását, Szabó Andrea azonban arra figyelmeztetett, hogy ennek összhangban kell lennie a családi és társadalmi környezettel is.

Szabó Andrea a Kontroll azon kérdésére mi változott a korrupcióról való gondolkodásban elmondta: ,,A korrupció elkezdett arcot ölteni és a korrupcióval a luxust kezdték el azonosítani. Tehát a korrupt ember olyan ember, aki nem elég, hogy lop a közösből azt még el is szórakozza, el is játssza és felöltözi magára. Egyszerűen a korrupció és a hivalkodás kezdett azonossá válni. Addig, amíg ez csendes volt addig az emberek is azt mondták, hogy akkor én is csendes vagyok. De amikor hivalkodóvá vált erre azt mondták, hogy én továbbra is itt élek egyre szegényebb vagyok ezek az emberek meg az én általam befizetett pénzből egyre gazdagabbak és egyre nagyobb luxusban élnek. Na, ez az, ami kiverte a biztosítékot.”

Fotó: Tóth-Sipos Ádám/Kontroll