Török Gábor szerint áprilisban nem forradalom történt és az Orbán-rendszer nem autokrácia volt

Saját korábbi álláspontját látja igazolva Török Gábor Kovács Eszter politológus friss elemzésében, amely szerint az áprilisi politikai fordulat nem tekinthető forradalomnak. Míg Kovács a forradalom fogalmának felismerhetetlenségig történő kitágítása ellen érvel, Török a demokrácia és a diktatúra közötti határvonal felől közelíti meg a kérdést, és arra jut, hogy az Orbán-korszak sem volt diktatúra.

Komoly szellemi potenciálokat mozgósított az elmúlt 16 évben az a jórészt értelmiségi közegben zajló vita, amely akörül forgott, vajon miként is lehetne érvényesen definiálni azt a rendszert, amiben élünk. A megnevezések legalább annyira voltak sokfélék, mint a mögéjük pakolt politológia, szociológiai érvelés; beszéltek választási autokráciáról, hibrid rezsimről, spin-diktatúráról vagy éppen maffiaállamról, és bár mindegyikben megtalálható volt az igazság, vagy éppen a vélt valóság valamilyen magva, egyetértésre mégsem sikerült jutni a kérdésben mostanáig sem.

Olyannyira nem, hogy most már akörül zajlik a vita, nem függetlenül a választások előtti rendszer elmaradt közösen elfogadott definíciója miatt is, hogy milyen néven illessük a bekövetkezett változást, alkalmazhatjuk-e rá meghatározásként a forradalom kifejezést, vagy bele kell nyugodnunk abba, hogy ez se volt más, minthogy egy demokratikus választáson sikerült leváltani egy már túl régóta hatalomban lévő, és a hatalomgyakorlásban nemtelen eszközöket alkalmazó  társaságot. 

Kovács Eszter politológus most a 24.hu-nak adott írásában egy költői kérdésbe rejtve fejti ki véleményét a fenti dilemmával kapcsolatban. 

„Ha egy kormány leváltható szabad (bár nem tisztességes) választásokon, akkor azt nevezhetjük autokráciának? Ha választásokon zavarja el a regnáló hatalmat a nép, akkor az lehet forradalom?”

Szerinte metaforaként elfér mindkettő, ugyanakkor hozzáteszi, hogy ha elemezni akarjuk, mi volt a NER és Vucic rendszere és mi volt a békés, választásokon való leváltásuk, akkor érzelmeket megmozgató metaforáknál többre van szükségünk, márpedig ő úgy látja, hogy az előbbi definíciók semmiképpen sem többek ennél.

Egy rendkívül hosszú és alapos elemzés végén Kovács arra jut, hogy a fogalmakat, és azok értelmezési tartományát nem kellene a végtelenségig kitágítani, és vissza kell adni a szavak eredeti értelmét, szerinte ugyanis azzal, hogy „a kiemelkedő politikai szervezőmunkát, a magas választási részvételt és az ennek nyomán kialakuló nagy felhatalmazást” forradalomnak nevezzük, a forradalom szót a felismerhetetlenségig tágítjuk.

Végül is arra jut Kovács, hogy, ha a szavaknak meg akarjuk őrizni a jelentését és súlyát, akkor ki kell jelenteni, hogy a mögöttünk hagyott választás hatalmas politikai teljesítmény ugyan volt, de forradalomnak semmiképpen sem lehet nevezni.

Török Gábor közösségi felületén reagált Kovács Eszter elméletére.

 A politikai elemző egyetért Kováts Eszter politológussal abban, hogy a 2026-os választásokat nem indokolt forradalomnak nevezni, a kérdést ugyanakkor a demokrácia-diktatúra értelmezési tengelyen próbálja megválaszolni, és ennyiben visszatér saját korábbi, sokat hangoztatott értelmezéséhez. Szerinte az Orbán-korszak nem volt diktatúra vagy autokrácia, mert a demokratikus hatalomváltás lehetősége mindvégig fennállt. 

„Egy politikai rendszer attól még demokrácia maradhat, hogy rossz politikusok kormányozzák, vagy, hogy egy párt több cikluson keresztül, akár alkotmányozó többséggel rendelkezik” – véli Török. 

A demokrácia legfontosabb ismérvének ugyanis azt tartja, hogy a hatalom demokratikus úton leváltható legyen. Ennek bizonyítékát látja a 2026-os választásban is, amelyen közel 3,4 millió választó döntött a korábbi kormánypárt leváltása mellett. 

Török szerint forradalomról azért sem beszélhetünk, mert a hatalomváltás a fennálló jogi és alkotmányos keretek között, törvényes választáson ment végbe.

Kép: YouTube/Klubrádió