Az aktanyilvánosság egyik áldozata: Karikó Katalint megzsarolták, beszervezője viszont országos rendőrfőkapitány lett

Nem a kommunista állambiztonság egykori tisztjeinek, hanem sok esetben az általuk megfigyelt, megzsarolt vagy beszervezett embereknek a személyes adatai kerültek nyilvánosságra – így értékelte a Vidéki prókátor néven ismert jogász az állambiztonsági iratok megnyitását. Szerinte az aktanyilvánosság nem hozta el a rendszerváltás óta ígért szembenézést a múlttal, miközben olyan emberek kerülhettek a nyilvánosság célkeresztjébe, akik maguk is a kommunista diktatúra áldozatai voltak. Erre különösen szemléletes példaként hozta Karikó Katalin Nobel-díjas kutató és egykori beszervezője, Salgó László történetét.

A Vidéki prókátor néven ismert Fülöp Botond szerint az aktanyilvánosság egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben évtizedeken át a kommunista állambiztonság működésének feltárásától várták a rendszerváltás elmaradt erkölcsi elszámoltatását, a nyilvánosságra került adatok sok esetben nem a rendszer működtetőiről, hanem azokról szólnak, akiket a diktatúra megfigyelt vagy együttműködésre kényszerített. Úgy véli, a megmaradt iratok önmagukban nem alkalmasak annak tisztázására, hogy az egyes emberek milyen körülmények között kerültek kapcsolatba az állambiztonsággal, és ténylegesen milyen tevékenységet végeztek.

A vita középpontjába ismét Karikó Katalin története került. A későbbi Nobel-díjas kutatót 1978-ban, 23 éves korában szervezte be a kommunista állambiztonság III/II-es csoportfőnöksége. Karikó erről már 2021-ben nyilvánosan beszélt, miután előkerültek a beszervezésére vonatkozó dokumentumok.

A kutató akkor elmondta, hogy a beszervezés során édesapja 1956-os múltjával és saját tudományos pályájának ellehetetlenítésével fenyegették meg. Édesapját a forradalomban való részvétele miatt 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, elbocsátották a munkahelyéről, és négy évig nem kapott munkát. Karikó pontosan tudta, milyen következményekkel járhat, ha szembeszáll a hatalommal.

„Azt tudtam, hogy édesapámat 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, munkahelyéről elbocsátották, 4 évig munkát nem kapott” – idézte fel korábban. A kutató saját elmondása szerint félelmében írta alá a beszervezési dokumentumot, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy senkiről nem jelentett.

A beszervezésben részt vevő állambiztonsági tiszt Salgó László volt.

Karikóék külföldre mentek, Salgó zavartalanul folytathatta a rendszerváltás után is

Karikó Katalin 1985-ben családjával az Egyesült Államokba költözött, ahol folytatta tudományos munkáját. Kutatásai később alapvető szerepet játszottak az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztésében, 2023-ban pedig Drew Weissmannal közösen orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.

Salgó László eközben Magyarországon épített karriert, amelyet az 1989–1990-es rendszerváltás sem tört meg. Éppen ellenkezőleg: a demokratikus politikai rendszerben is egyre magasabb rendőri és nemzetközi tisztségekbe került.

1989 és 1997 között Csongrád megye rendőrfőkapitányaként dolgozott. 1996-ban dandártábornokká léptették elő, majd 1997 és 2001 között a hágai magyar nagykövetség belügyi attaséja volt. Ezt követően Tolna megye rendőrfőkapitányává nevezték ki, 2002-ben pedig már az országos rendőrfőkapitányi posztot töltötte be. Ugyanebben az évben vezérőrnagyi rendfokozatot kapott, 2004-ben nyugalmazott altábornagyként távozott a rendőrség éléről. Pályafutása azonban ekkor sem ért véget: 2005-ben az Europol szakmai aligazgatója lett.

A Salgó életútját felidéző Balogh Gábor publicista arra hívta fel a figyelmet, hogy a volt állambiztonsági tiszt múltja nem egy későbbi iratfeltárás vagy újságírói nyomozás eredményeként vált ismertté. A politikai és rendőri vezetés számára korábban is ismert volt, milyen szervezetnél szolgált a rendszerváltás előtt.

„Mindenki pontosan tudta, ki volt ez az ember '89 előtt. És ezzel együtt lehetett '89 után az, aki. Pontosabban: ÉPPEN EZÉRT lett az, aki” – fogalmazott Balogh.

Fülöp Botond ennél is tovább ment. Bejegyzésében felsorolta azokat a rendszerváltás utáni miniszterelnököket és belügyminisztereket, akiknek hivatali ideje alatt Salgó László a rendőrségben vagy a nemzetközi intézményrendszerben dolgozott, illetve előrelépett. A felsorolásban az MDF, az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz politikusai egyaránt szerepelnek.

A jogász külön kiemelte Kuncze Gábor egykori SZDSZ-es belügyminiszter szerepét. Mint írta, az aktanyilvánosságot és az antikommunista elszámoltatást szorgalmazó párt politikusa belügyminiszterként nem távolította el a rendőrségből a korábbi állambiztonsági tiszteket, Salgó László viszont az ő hivatali ideje alatt több szakmai lehetőséget és előléptetést is kapott. A jogász szerint Salgó amerikai képzéseken vett részt, dandártábornok lett, majd a hágai nagykövetségre került.

A Vidéki Prókátor szerint a mostani aktanyilvánosság sem adott megnyugtató választ erre. Bejegyzésében arra hivatkozott, hogy az állambiztonsági iratoknak a becslések szerint mindössze körülbelül 40 százaléka maradt fenn. Emiatt szerinte a nyilvánosságra hozott dokumentumokból nem lehet teljes képet alkotni sem az állambiztonsági hálózat működéséről, sem az egyes emberek felelősségéről.

A jogász azt is kifogásolta, hogy a nyilvántartásokban szereplő személyekről sok esetben nem derül ki, tudtak-e egyáltalán a róluk vezetett kartonról, milyen körülmények között írtak alá dokumentumokat, és követtek-e el bármit mások sérelmére. Szerinte ezért a nevek nyilvánosságra hozatala könnyen összemoshatja az önként együttműködőket a megzsaroltakkal, valamint az állambiztonság áldozataival, 

miközben a Salgóhoz hasonló állambiztonságiakkal nem foglalkoztak.

Úgy látja, hogy a rendszerváltás óta eltelt 36 év politikai kudarcait nem lehet egyszerűen az aktanyilvánosság hiányával magyarázni. A felelősséget sokkal inkább a politikai elit működésében és az egykori ügynököket háromszor is megválasztó társadalom állapotában keresi. Szerinte az elmúlt évtizedekben az ügynökakták kérdése újra és újra politikai fegyverként szolgált, miközben a valódi elszámoltatás elmaradt.

Fülöp Botond szerint a valódi társadalmi megtisztulást nem önmagában az iratok közzététele hozhatja el, hanem egy olyan politikai elit, amely saját működésével mutat példát tisztességből, emberségből és felelősségvállalásból. Bejegyzését Széchenyi István gondolatával zárta: „A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk.”