Draskovics Tibor: Nem tettünk eleget a devizahitelek miatt bajba jutott családokért
A végrehajtási visszaéléseket vizsgáló parlamenti bizottság két korábbi igazságügyi minisztert hallgatott meg szerda délelőtt. Bárándy Péter az üzleti alapon működő végrehajtói rendszer átalakítása mellett érvelt, Draskovics Tibor pedig a devizahitelezés elterjedéséről, a végrehajtási költségekről és a korábbi kormányok felelősségéről beszélt.

A végrehajtási visszaéléseket vizsgáló parlamenti bizottság két korábbi igazságügyi minisztert hallgatott meg szerda délelőtt. Bárándy Péter az üzleti alapon működő végrehajtói rendszer átalakítása mellett érvelt, Draskovics Tibor pedig a devizahitelezés elterjedéséről, a végrehajtási költségekről és a korábbi kormányok felelősségéről beszélt.
A Toroczkai László vezette vizsgálóbizottság tagjai arra keresték a választ, hogy a korábbi kormányok idején miként ellenőrizték a végrehajtók munkáját, milyen visszaélésekről szereztek tudomást az illetékes miniszterek, és mit tettek ezek megelőzéséért. Elsőként Bárándy Pétert hallgatták meg, aki 2002 májusától 2004 októberéig volt igazságügyi miniszter a Medgyessy-kormányban. Őt Draskovics Tibor követte, aki 2004 februárjától 2005 áprilisáig a pénzügyi tárcát vezette a Medgyessy-, majd az első Gyurcsány-kormányban. Később, 2007 júliusától 2008 februárjáig tárca nélküli miniszter, majd 2009 decemberéig igazságügyi és rendészeti miniszter volt a második Gyurcsány-, illetve a Bajnai-kormányban.
Az első megszólaló, Bárándy Péter szerint alapvetően rossz, hogy a végrehajtói rendszer üzleti alapon működik. Ehelyett olyan megoldást támogatna, amelyben a végrehajtók az államtól kapnak rögzített fizetést, munkájuk pedig szorosabban kapcsolódik a bíróságokhoz.
Különösen a 2015 utáni átalakítást bírálta, amely szerinte lehetővé tette, hogy egyetlen ember döntsön kiemelkedő jövedelmet biztosító végrehajtói pozíciókról. Úgy véli, az akkori változtatások hozzájárultak a későbbi büntetőügyhöz vezető helyzet kialakulásához. A jelenlegi díjazási rendszert is fenntarthatatlannak nevezte.
Saját miniszteri időszakának részleteire már kevésbé emlékezett. Bárándy azt mondta, nem jutottak el hozzá a végrehajtói rendszer működésével kapcsolatos súlyos panaszok. A hivatali ideje alatt kiadott rendeletek, a kamarai ellenőrzés szigorítása, valamint egyes díjszabási és áfaszabályok módosításának indokai sem rémlettek neki. Azt viszont határozottan állította, hogy a minisztériumi előterjesztéseket nem automatikusan írta alá, hanem előtte egyeztetett munkatársaival. Többször hangsúlyozta, hogy nem akar utólag magyarázatokat kitalálni olyan döntésekhez, amelyekre már nem emlékszik.
A képviselők a támogatott forintalapú lakáshitelek 2003-as szigorításának okairól is kérdezték. Szerintük ez hozzájárulhatott a devizahitelezés elterjedéséhez, majd a tömeges végrehajtásokhoz. Bárándy nem tudta felidézni a döntés indokait, és arra hivatkozott, hogy ez elsősorban gazdaságpolitikai kérdés volt. Tagadta, hogy minisztersége alatt bankárok vagy végrehajtók nyomására, saját meggyőződésével ellentétes döntést hozott volna. A rendszer jövőjéről viszont kész lenne részletesebben beszélni: felajánlotta, hogy külön szakértői felkérés esetén díjazás nélkül segítené a bizottságot.
A sok „nem emlékszem” válasz végül Toroczkai Lászlónak is szemet szúrt. A bizottság elnöke Bárándy szemére vetette, hogy szerinte a korábban meghallgatott fideszes miniszterekhez hasonlóan hárítja magáról a felelősséget. Bárándy visszautasította, hogy előre eltervezett stratégiával érkezett volna a meghallgatásra, Balla György fideszes képviselő pedig Toroczkai összehasonlítását vitatta.
A devizahitelezés ára
Draskovics Tibor már részletesebben beszélt a korábbi kormányzati döntésekről. A devizahitelezés elterjedését elsősorban a jegybank akkori kamatpolitikájával magyarázta, ami szerinte túl drágává tette a forinthiteleket. A Medgyessy-kormány 2003-as lakáshitel-szigorítását azzal indokolta, hogy az előző Orbán-kormány rendkívül költséges támogatási rendszert alakított ki, amit a költségvetés már nem bírt el. Úgy látja, korábban kellett volna beavatkozni, de akkor még nem volt egyértelmű, milyen következményei lesznek a döntéseknek.
A volt pénzügyminiszter elismerte, hogy a bankok hitelezését is szigorúbban kellett volna szabályozni. Szerinte nem lett volna szabad kizárólag a pénzintézetekre bízni annak eldöntését, hogy az ügyfelek képesek lesznek-e hosszú távon törleszteni a kölcsönöket. A verseny miatt sokan olyan hiteleket kaptak, amik visszafizetésére nem volt megfelelő fedezetük. Draskovics úgy vélte, a korábbi kormányoknak is volt felelősségük a helyzet kialakulásában, bár arra is emlékeztetett, hogy a devizahitelek sok családnak tették lehetővé a lakásvásárlást.
A legsúlyosabb mulasztást a bajba jutott adósok védelmében ismerte el. Toroczkai azt kérte számon rajta, miért nem kaptak megfelelő állami segítséget azok a családok, amelyek a megugró törlesztőrészletek miatt később elveszítették az otthonukat.
Draskovics szerint a 2008-as pénzügyi válság következményei csak évekkel később mutatkoztak meg teljes súlyukban, de a kormánynak így is többet kellett volna tennie. „Én sem láttam előre, és nem tettem erre vonatkozó kezdeményezést a kormányban” – ismerte el.
Hozzátette, hogy a megfelelő szociális védőháló kialakításában az akkori és a későbbi kormány is mulasztott.
A behajtás számlája
A végrehajtási költségekről Gyöngyösi István, a TISZA Párt képviselője, a bizottság egyik alelnöke kérdezte Draskovicsot. Egy 50 ezer forintos tartozás példáján mutatta be, hogy a különböző díjak további 23 100 forinttal növelhetik az adós terheit. Draskovics nem emlékezett arra, hogy minisztersége alatt készült-e átfogó elemzés ezekről a költségekről. Azt hangsúlyozta, hogy a tartozásokat meg kell fizetni, a behajtásnak pedig vannak költségei, amelyeket alapvetően az adósnak kell viselnie. Arról viszont nem tudott állást foglalni, hogy a konkrét díjtételek megfelelőek és arányosak voltak-e. Szerinte a végrehajtás miatt ellehetetlenülő családok támogatása az állam szociálpolitikai feladata.
Saját hivatali időszakának eredményei közül az elektronikus árverési rendszer bevezetését emelte ki. Ezzel a korábbi visszaéléseket akarták visszaszorítani, amikor előre kiválasztott vevők juthattak áron alul ingatlanokhoz és más vagyontárgyakhoz. Fontos reformnak nevezte a fizetési meghagyások közjegyzőkhöz helyezését is, amely jelentősen felgyorsította az ügyintézést, és több száz bírósági dolgozót szabadított fel más feladatokra. Vitatta, hogy ez a változtatás önmagában hozzájárult volna az adósságcsapdák kialakulásához.
A magáncsőd intézményének elmaradása már nehezebb kérdésnek bizonyult. Draskovics szerint a 2009-ben előkészített szabályozást a gazdasági válság és a tervezet körüli szakmai viták akasztották meg. A Bankszövetség kifogásai is szerepet kaptak az egyeztetéseken, de tagadta, hogy a kormány egyszerűen a pénzintézetek akaratának engedelmeskedett volna. Elmondása szerint maga sem volt biztos abban, milyen szabályozás működne megfelelően, és végül nem sikerült elfogadható megoldást kidolgozni. A törvény elmaradását sajnálja.
A végrehajtókkal szembeni panaszok kezelését Gyöngyösi is számon kérte a volt miniszteren. Draskovics elmondta, hogy a jogsértő intézkedések ellen bírósághoz, a végrehajtók egyéb magatartásával kapcsolatos panaszokkal pedig a kamarához lehetett fordulni. A minisztériumnak nem volt közvetlen hatásköre ezek kivizsgálására, arra pedig nem emlékezett, hogy tömeges panaszok érkeztek-e hozzájuk. Toroczkai egy olyan 2009-es beadványt is felidézett, amely szerint egy 100 ezer forintos tartozás 4,7 millióra nőtt. Draskovics ezt súlyosan aránytalannak tartotta, bár a konkrét ügy részleteit nem ismerte. Azt is elismerte, hogy a korábbi panaszkezelési rendszer nem működött megfelelően, és szerinte a 2015-ös átalakítás sem oldotta meg a problémákat.
Fotó: Úri Viktor





