Továbbra sem megnyugtató a nővérek és az egészségügyi szakdolgozók bérrendezése

Míg az orvosok bérrendezése a Covid utáni időszakban rendeződött, addig a szakképzett nővéreké nem, hiába kaptak erre ígéretet. Az orvosok bértáblája a mai napig kiszámíthatóbb és követhetőbb, míg a nővéreké és más egészségügyi szakdolgozóké átláthatatlanabb lett, és előreláthatóan sem tudni mennyit fognak emelni a fizetéseken, ha egyáltalán fognak rövid távon.

A nővérek béreit 2022 óta évenként emelték, de a legnagyobb probléma, hogy ez az emelés nem történik párhuzamosan az orvosokéval, és nincs összehangolva más egészségügyi dolgozókkal sem.

Az egészségügyben három különböző területről beszélhetünk, orvosokról, nővérekről és a hozzájuk kapcsolható humán erőforrás menedzsmentről, akik még a kórházakban és szakrendelőkben dolgoznak. A köztük lévő bérrendezésre azonban nem együttesen és nem összehangoltan került sor.

„Az orvosoknál maradt a régi bértábla, és ezáltal kiszámíthatóbb is a bérük, mint más szakdolgozóké” – mondta el a kontroll.hu-nak dr. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke. Az orvosok előre látják a fizetésük emelkedését, ha például 4 évet még az adott munkakörben tölt, akkor 100 vagy akár 300 ezerrel fog nőni a fizetése, lépcsőzetesen. A szakszervezeti elnök megjegyezte: „Az se logikus, hogy hogyan és mi módon növekszik a bérük, hogy miért pont nyugdíj előtt nő meg jelentősen a fizetésük, de ma ez így működik.”

A szakdolgozóknál viszont el is törölték a bértáblát, így teljesen követehetetlen az egész folyamat. A tíz képzettségi fokozat helyett ma csak öt van, és az életkori fokozatok is eltűntek. Nem látja a dolgozó, hogy jól kapott-e béremelést, mert követehetetlen az egész rendszer.

„A kórházaknak állandó adóságuk van, nincs hatáskörük és nem tudják emelni a bért. Ha a fiatalokat itt szeretnénk tartani, mutatni kellene nekik valamit, kiszámítható bérnövekedést például. Évente kellene bértárgyalás vagy inflációkövetés. Semmiképpen nem ösztönző dolog ez igy a jelen állapotában” -teszi hozzá a szakember.

Az ügyeleti pótlék nagyon eltérő intézményenként, pedig elméletileg jogszabály alapján járna minden dolgozónak. Az orvosoknak ez a pótlék fix összegű, a szakdolgozóknak pedig járulékokban fizetik meg. Éjszakákra adnak plusz pénzt, de van, ahol ezt sem fizetik meg, hiába kötelező.

Sok a pluszmunka

„Az egészségügyben a pluszmunka teljesen kiszámíthatatlan és abszolút túlterhelő. A plusz pénz és járulékok miatt azonban nagyon sokan vállalják és ez odáig fajulhat, hogy akár havi 70 órás plusz túlórát is vállalnak a dolgozók. Ez nemcsak kimerítő, de nagyon stresszes és veszélyes is” - teszi hozzá dr. Soós Adrianna.

Ügyeleti pluszmunka elsősorban a kórházakra jellemző, de van, hogy a szakrendelőkben is előfordulhat. A járóbetegeljárás szintén egy olyan terület, ahonnan erősen hiányzik a humánerőforrás, ez is túlterhelt területe az egészégügynek.

Nyugat-Európában jellemzően sokkal szigorúbban szabályozzák az egészségügyben dolgozók óraszámát. Németországban például 37 órás munkahét van és összességében 47 óránál többet nem lehet dolgozni a jogszabály szerint, és ezt be is tartják.

Ebben a folyamatos megterhelésben ráadásul nagyon ki lehet merülni, gyakran akár kiégni. Gyakori, hogy akik ilyen területen dolgoznak, a kimerülés elől elmenekülnek más munkaterületre vagy hamarabb nyugdíjba mennek.

A másik probléma, hogy a kisgyerekes szülőknél nehéz megoldani a három műszakozást. A kisgyerekesek visszaintegrálása is egy fontos feladat lenne, hiszen ezzel a létszámhiányt is lehetne csökkenteni, ami folyamatos probléma az egészségügyben.

Az egészségügyben a sürgősségi betegellátás a legjövedelmezőbb szféra. Itt magasabb a bérpótlék, viszonylag többen is dolgoznak ezen a területen. De ez is ugyanilyen megterhelő fizikailag, ahol sokat kell a betegeket emelgetni, és munkaórákban számolva is sok a feladat. 

A krónikus belgyógyászatban, a műtőkben kiszámíthatatlanul hosszú egy nap. Nagy a felelősség, nagy a pszichés terhelés. A traumatológián, az intenzív ellátásban is nagyon súlyos betegekkel dolgoznak a nővérek és a szakemberek, ráadásul sokszor aránylag gyorsan elveszthetik a pácienseket, ami szintén rosszul érinti mentálisan a dolgozókat.

Idei évtől kiemelt szakmákat különítettek el az egészségügyi területeken belül - ezt kicsit magasabb bérbe lehetett besorolni. De ezáltal belső feszültséggócok jöttek így létre, mivel a krónikus és az akut területek másképp vannak bérezve.

„Az emberek rotációban dolgoznak, és nehéz ezeket az elkülönítéseket megtenni. Alaposabban fel kellene mérni és aszerint kialakítani a területeket” - teszi hozzá dr. Soós.

Vannak jó példák is

Nagy-Britannia is jó példa a bérezési rendszer megfelelő kialakítására. Ott többféle pontot lehet adni a munka nehézségi fokaihoz mérten. 

Jól vannak megállapítva a bérsávok is, de az az alapelv, hogy a munkakör nehézségét meghatározzák, és azokat különböző sávokba sorolják.  A felelősség szintje, a fizikai, a mentális terhelés, mind beleszámítanak a bérezés fokozatába. Ezek a különböző tényezők, mint a szakmai tapasztalat és a képzettségi szint szintén fontosak.

A képzettségi szinteken belül is vannak fokozatok a bérsávok tekintetében. A mentős nagy terhelésen van számolva, mind fizikailag mind mentálisan. Szintén fontos a tárgyi tudás, de a stresszterhelése is jelentős ennek a munkának, nem beszélve a felelősségről. Ezekből az pontokból így kijelenthetjük, hogy a mentős magasabb bérsávba kerül, de a bérét kiszámíthatóan, lekövethetően állapítják meg. Aki nem túl bonyolult munkát végez, kényelmes munkakörben, azok alacsonyabb pontot kapnak. Ezeket a bérsávokat mindig frissítik, aktualizálják.

„Az egész bérkérdesre a megoldás az, hogy át kellene venni jó mintákat, a munkaidőt csökkenteni, és a túlmunkát pedig fokozottan megfizetni. Mióta jelentősebb orvosbéremelés volt, náluk csökkent az elvándorlás. De a munkakörülmények a másik kiszámíthatatlanság. Ha valaki kiesik, akkor borul minden” -egészítette ki dr. Soós Adriánna, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke.

Fontos lenne ezen felül a belső kommunikációs csatornákat is fejleszteni, a HR csapatot, és azt is, hogyan kommunikálnak a szakemberek egymással és a betegekkel. Fontos lenne a megfelelő beszédstílus kialakítása. Ezek nem jó üzenetek a dolgozók felé, ha a kommunikáció nem megfelelő. 

„Van egy nemzetközi összehasonlítás, munkakörülmények negatív tényezőket tekintve. A legnagyobb a pszichés terhelés az egészségügyben van, és az autonómia hiánya is fontos tényező” - teszi hozzá a szakember.

A több műszakot nem lehet megváltoztatni az egészségügyben, de sok mindenen lehetne javítani. Ez jó kiindulás lehetne ahhoz, hogy többeknek legyen kedve ebben a szférában dolgozni, és jobban össze tudja egyeztetni a családi élettel is.

Címlapkép: Pixabay