Árrésstop ide vagy oda, az árakat nem érdekli a kormányzati kommunikáció

Bár a kormány gőzerővel próbálja megfékezni az élelmiszer inflációt, úgy tűnik, az árszabályozási kísérletek eddig csak papíron működnek jól. Az áprilisban bevezetett árrésstop – ami elvileg 30 alapvető terméknél maximálta a kereskedők hasznát 10 százalékban – májusra már kevésnek bizonyult: az éves élelmiszer infláció 5,9 százalékra ugrott vissza.

Az árrésstop bevezetésekor a kormányzat magabiztosan jelentette be, hogy ezzel gátat szabnak az árak ámokfutásának. Azóta viszont inkább csak annyi történt, hogy a kereskedők rosszabbul jártak. Miközben az infláció tempója újra élénkül, a boltoknak fix árrés mellett kell zsonglőrködniük a beszerzési árak, logisztikai költségek és bérigények között. A végeredmény pedig az, hogy se a vásárló, se a bolt nem jár jól, viszont a kormány úgy érzi, hogy mégiscsak tett valamit.

A kereskedők szerint nem az árrés a probléma, hanem minden más

A 444.hu által megkérdezett kereskedők egyértelműen fogalmaznak: a kormány az árakat érintő problémák jelentős részét szőnyeg alá söpri. A szektorban dolgozók szerint nem a nyereségük a főbűnös, hanem az, hogy az alapanyagárak, energia- és szállítási költségek az egekben járnak. Ezt az árrésstop figyelmen kívül hagyja – sőt, újabb kockázatot jelent: a túlélésért küzdő üzletek leépíthetnek, kisebb beszállítókat szoríthatnak ki, vagy épp kivonhatnak termékeket a polcokról.

A nagyobb láncok könnyebben lavíroznak – több terméken és volumenben terítik szét a veszteségeket –, a kisboltok viszont egyre nehezebben tartják a lépést. Így egy olyan intézkedés, amely elvileg a vásárlókat védené, valójában a kisebb szereplőket hozza még nehezebb helyzetbe.

Tévhit, hogy ha a boltok hasznát levágjuk, akkor az infláció automatikusan megáll. A számok azt mutatják, hogy ez nem működik. Májusban a tejtermékek, cukor, édesség, sőt még a feldolgozott húsok ára is érezhetően nőtt. És mivel a világpiaci, regionális és hazai árak továbbra is magasak, csodát a következő hónapokra sem érdemes várni.

Mi következik lehet a következő lépés?

A kormány kommunikációja szerint „szükség esetén” hosszabbítanak, sőt, akár újabb intézkedések is jöhetnek. Hogy ezek mit jelentenek – hatósági árak, újabb stopok, vagy épp szigorítás a láncokra – azt még homály fedi. Az viszont világos: addig, amíg nem az infláció valódi mozgatórugóira koncentrálunk – energiaárak, külföldi szállítási díjak, nyersanyagpiac –, addig csak tüneti kezeléseket látunk.

Stop vagy start?

A vásárlóerő nem statisztika, hanem mindennapi tapasztalat: ha egy intézkedés nem látszik a kasszánál, akkor az emberek nem fogják elhinni, hogy működik. Lehet árrést stoppolni, de ha az infláció pimaszul visszaköszön a blokkról, akkor ideje lehet átgondolni a következő lépést.