Hiába készült Francóhoz, a Duce utolsó napjai horrorisztikus fordulatot vettek

80 évvel ezelőtt Benito Mussolinit partizánok lőtték agyon a Comói-tónál. Holttestét Milánóba vitték, egy téren kidobták, meggyalázták, és fejjel lefelé felakasztották egy benzinkútnál. Így ért véget a Duce két évtizedes uralma.

1945 tavaszán, a háború utolsó évében Benito Mussolini nem akart a „saját keze által” meghalni. Ahelyett, hogy megadta volna magát, menekülési terveket szőtt. Utolsó szerelmével, Claretta Petaccival együtt még spanyolul is megtanult. Mussolini azt remélte, hogy Francisco Franco spanyol diktátornál talál menedéket, aki távol tartotta országát a második világháborútól. Elmondható, hogy ő és Hitler is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a „Caudillo” 1936 nyarán átvegye a hatalmat, és 1939-re megnyerje a spanyol polgárháborút – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. 

A Spanyolországba való menekülés őrült tervéből azonban nem lett semmi. Mussolini megrekedt az egyre szűkülő észak-olaszországi területen, amelyet fasiszta csapatai és a német Wehrmacht még egy ideig ellenőrzött. Az akkor 61 éves Duce és majdnem 30 évvel fiatalabb szeretője 1945. április 28-án, a Comói-tó nyugati partján fekvő Giulino di Mezzegrában történt kivégzésének pontos körülményeiről különböző beszámolók vannak. Egy biztos, hogy Mussolini és Petacci megpróbáltak elmenekülni Milánóból. Mussolini értéktárgyakat és fontos iratokat rejtett el egy járműben a szökéshez.

Az acélsisakkal kiegészített német egyenruhába bújtatott Mussolini és a szeretője a Wehrmacht járműveiből álló konvojban utazott Milánóból északra.

 Ezt megelőzően Mussolini „Olasz Szociális Köztársaság” megadásáról szóló, a milánói érsek által közvetített tárgyalások a partizánokkal kudarcba fulladtak. A Hitler kegyelméből létrejött bábállamot - amelynek kormányszékhelye a Garda-tó melletti Salóban, majd Milánóban volt - Mussolini hirdette ki, miután 1943 szeptemberében III. Viktor Emánuel király leváltotta. Ez a bábállam 1945 májusának elejéig, a háború végéig Mussolini vezetésével Németország és a tengelyhatalmak oldalán harcolt a partizánok és a szövetségesek ellen.

1945. április 27-én a helyi kommunista partizánok egy csoportja megtámadta a konvojt a Comói-tó partján fekvő Dongo falu közelében, és megállásra kényszerítették. A konvojban Mussolinin és Petaccin kívül számos más vezető és családtagjaik utaztak. A partizánok kényszerítették a németeket, hogy a szabad áthaladásért cserébe adják át az összes olaszt. Mussolini egy teherautó hátulján ült, összegörnyedve és szenvtelenül.

A partizánok maguk akartak végezni a Ducéval

A partizánok letartóztatták Mussolinit, és egy helyi laktanyába vitték, ahol az éjszakát töltötte. Kora reggel Petaccit, akit minden bizonnyal megerőszakoltak, odavitték hozzá. Összesen több mint ötven fasiszta vezetőt és családtagjaikat tartóztatták le a partizánok. A németek viszont folytatni tudták visszavonulásukat észak felé.

A történetírás évtizedekig elterjedt változata, amely szerint Mussolinit és Petaccit csak 1945. április 28-án délelőtt tartott tárgyalás után délután végezték volna ki, ma már vitatják. Ehelyett a partizánvezetők egy kis csoportja, köztük a szocialista Sandro Pertini, az Olasz Köztársaság későbbi elnöke, úgy döntött, hogy rövid úton végez a Duceval. A partizánok nem akartak eleget tenni a szövetségesek azon követelésének, hogy adják át nekik a bukott vezetőt, hogy bíróság elé állítsák, mint később a náci vezérkart Nürnbergben. Az olasz polgárháború győztesei maguk akartak dönteni a fasiszta vezetők sorsáról.

A kivégzéssel a kommunista Walter Audisiót bízták meg, aki a spanyol polgárháborúban a köztársaságiak oldalán már bizonyított. Audisio és egy másik kommunista komisszár délután 5 óra körül felvette Mussolinit és Petaccit, a foglyokat Giulino di Mezzegra külvárosában egy vidéki ház előtt kiszállították a kocsiból, és hátba lőtték őket. Audisio és emberei este 6 óra körül Dongóban további 16 magas rangú fasiszta funkcionáriust lőttek le.

Egy benzinkút tetejére felakasztva

A holttesteket 1945. április 29-én reggel egy bútorszállító furgonba rakták, Dongóból Milánóba szállították, és a Piazzale Loretónál egyszerűen kidobták. Ugyanazon a téren, ahol a fasiszták 1944. augusztus 10-én 15 partizánt lőttek agyon, és holttestüket meggyalázták. Mussolini és szeretője holttestét szintén meggyalázták, végül fejjel lefelé felakasztották egy benzinkút tetején.

Mussolini fejét a népharag a felismerhetetlenségig összezúzta, az arcvonásai alig voltak felismerhetők. A kopaszra borotvált koponyát, a homlokot és az állat szétverték, az orrán és az arcán cigarettát nyomtak el. A halál morbid karneválja volt ez, amely lezárta a Duce két évtizedes uralmát, és egyben „a kollektív részvétel bűntudatától való megtisztulás rituáléja” is volt – írja a FAZ.

Fotó: Wikipedia