102 éves korában elhunyt Jocheved Gold, aki 13 évesen nemet mondott Hitlernek

102 éves korában elhunyt Jocheved Gold, az a zsidó nő, aki 13 éves korában magát Hitlert utasította vissza a berlini olimpián, és nem adott neki virágot. 

Jocheved Gold még csak mindössze 13 éves volt, amikor 1936 augusztusában belépett a berlini Olimpiai Stadionba, hogy részt vegyen az olimpiai játékok megnyitóján. A külsőre elég németesnek tűnő lány abba a gyerekcsoportba került, amelynek az lett volna a feladata, hogy virágot nyújtson át Hitlernek, az akkori német kancellárnak. 

„Szemtől szemben láttam őt, és kicsit féltem” – idézte fel később. „De hogy én, egy zsidó, virágot adjak Hitlernek? Visszautasítottam” – mesélte. 

Azt érdemes megjegyezni, hogy mindez abban az időszakban történt, amikor a náci rezsim már súlyos jogfosztásokat követett el a zsidókkal szemben. Az 1935-ös nürnbergi törvények megfosztották őket állampolgárságuktól, kizárták őket a közéletből és a legtöbb foglalkozásból – írja a zsido.com. 

Jocheved Gold 1923-ban látta meg a napvilágot a közép-németországi Halberstadtban. Az édesapja, Neuwirth Áháron több közösség rabbija is volt. 1938-ban, a kristályéjszaka pusztítása idején Jocheved már a saját szemével látta a zsinagógák lerombolását és felgyújtását. 

Egy évvel később, mindössze 16 éves korában úgy döntött, hogy Haifába menekül a brit mandátum alatt álló Palesztinába, a szüleit pedig Európában hagyta, ám a II. világháború utolsó évéig leveleztek. A levelek ezután megszakadtak, a lány pedig biztos volt abban, hogy a szülei meghaltak, de csodával határos módon túlélték a nácik rémuralmát. 

Testvére, Jehoshua Neuwirth később lejegyezte a család megmenekülésének történetét. Jocheved ezután a haláláig Izraelben élt. Az alapítók között volt a Gázai övezet közelében fekvő Kibuc Szá’ád közösségben. 1942-ben ment feleségül Smuél Goldhoz, a kibuc egyik alapítójához, aki 1961-ben, mindössze 40 évesen hunyt el.

A nő évtizedeken át különféle szervezési és adminisztratív feladatokat látott el, majd a kibuc ápolónője lett, bár hivatalos egészségügyi képzést sosem kapott. Közel 40 éven szolgálta így a közösséget. Élete során végigélte Izrael Állam összes jelentős háborúját, a függetlenségi háborútól kezdve a gázai konfliktusokig. 

2023. október 7-én, a Hamász terrortámadása idején, 100 évesen a fiával együtt volt egy biztonsági szobában 30 órán keresztül. Később egy Holt-tenger melletti hotelbe evakuálták, de nem adta be a derekát, nem akart menni. „Nem vagyok hajlandó egy hotelben meghalni” – mondta családjának. „Vigyetek haza. Ha meghalok, ott halok meg.” Visszatért a kibucba, és ott is hunyt el, 102 éves korában.