Bejött az NDK-nosztalgia: az AfD megnyerte a tartományi választást Szász-Anhaltban

Bár a szélsőjobboldali párt fölényesen megnyerte a választást az egykor keletnémet tartományban, az önálló kormányalakításhoz valószínűleg nincs meg a többsége. Jelen állás szerint a 83-ból 39 mandátuma van a tartományi parlamentben, vagyis 3-mal kevesebb, mint amennyi a koalíció nélküli kormányzáshoz szükséges. A kérdés az, hogy hajlandó-e bárki is összeállni az AfD-vel, vagy a többi párt közös erővel továbbra is hatalmon kívül tartja a szélsőjobboldalt a német politikában. 

A szövetségi szinten kormányzó CDU mindössze 16 képviselői helyre számíthat Szász-Anhalt tartományi parlamentjében. A szövetségi kormányban szintén részt vevő szociáldemokrata párt, a Zöldek és a Baloldal (Linke) 8-8, a baloldalból kivált párt, a BSW pedig 4 mandátummal kalkulálhat. 

Az utolsó felmérések 40–42 százalék körül mérték az AfD-t, míg a CDU-t 22–23 százalékra várták. A szélsőjobboldal jobban szerepelt, 44,2 százalékot kapott, míg a kereszténydemokraták csak 18 százalékot.  

Az AfD augusztus végi quedlinburgi rendezvényén Trabantokkal és Simsonokkal vonultak fel a párt hívei, a német zászlók között pedig az FDJ, az NDK egykori állami ifjúsági szervezetének lobogója is feltűnt. Az NDK-s retró jól láthatóan része lett a kampánynak, bár ebből inkább a biztos munkahelyek és az olcsóbb élet emléke kerül elő, nem a Stasi vagy az áruhiány. Más kérdés, hogy a párt miniszterelnök-jelöltje, Ulrich Siegmund egyébként nem sokat tapasztalhatott ebből, mivel három héttel Németország újraegyesítése után született. A 35 éves politikus korábban a CDU tagja volt, majd 2014-ben átment az AfD-be, mostanra pedig a párt egyik legnépszerűbb arcává vált. Jól használja a közösségi médiát, sokszor egy kék Simsonon jelenik meg, és jóval barátságosabb képet mutat, mint amit az AfD szász-anhalti szervezetéről a politikájából vagy a környezetéből gondolni lehetne.

A helyi alkotmányvédelmi hivatal 2023 óta bizonyítottan szélsőjobboldali szervezetként tartja nyilván a tartományi AfD-t. A párt hatalomra kerülve szigorítaná a bevándorlási szabályokat, külön osztályokban taníttatná a menedékkérők gyerekeit, megvágná a közmédia finanszírozását, és átalakítaná a történelemoktatást, mert túlzónak tartja a náci korszak jelenlegi súlyát. Az iskolákban több nemzeti jelképet szeretne látni, az orosz nyelv oktatását pedig bővítené. 

A keletnémet múlt azonban nemcsak a Simsonok miatt fontos, hiszen Szász-Anhaltban az újraegyesítést követően nagyon rövid idő alatt omlott össze a régi ipar jelentős része, bányák és gyárak zártak be, a munkanélküliség pedig 1997-re húsz százalék fölé emelkedett. A helyzet azóta sokat javult, a tartomány mégis közel nyolcszázezer lakost veszített 1990 óta, főként azért, mert rengeteg fiatal költözött el nyugatra. A rendszerváltás utáni évek emléke és a nyugati tartományokkal szembeni lemaradás továbbra is része a helyi politikának, az AfD pedig sikeresen fordította ezt a régi sérelmet a berlini kormánnyal és a hagyományos pártokkal szembeni dühvé. 

A választási matek ettől még nem kedvez egyértelműen Siegmundnak. Ha csak az AfD, a CDU és a Baloldal került volna be a tartományi parlamentbe, a szélsőjobboldali pártnak összejöhetett volna az önálló kormányzás. De az SPD, a Zöldek és a baloldalból kivált BSW is mandátumokat szerzett.  

Így pedig könnyen előállhat ugyanaz a helyzet, mint Türingiában, ahol az AfD 2024-ben megnyerte ugyan a tartományi választást, mégsem tudott kormányt alakítani. Szász-Anhaltban a CDU-s Sven Schulze akkor maradhatna miniszterelnök, ha az AfD kivételével az összes párt felsorakozna mögötte. Csakhogy a CDU korábban nemcsak a szélsőjobboldallal, hanem a baloldallal való együttműködést is kizárta. 

Két út maradt: a CDU vagy kisebbségből kormányoz tovább, és folyamatos alkukra kényszerül a baloldallal, vagy valaki az előzetes fogadkozások ellenére mégis hajlandó koalícióra lépni az AfD-vel, szalonképessé téve ezzel a szélsőjobboldalt, amire a második világháború óta nem volt példa Németországban. 
Fotó: CNN / Facebook