Egy világhírű kártyajáték, ami Magyarországon is összehozza a fiatalokat

Hobbit választani nehéz, pláne nekem. Egyetemistaként nem rendelkezem a privilégiummal, hogy a megélhetésem egyben a hobbim is legyen. Úgy éreztem, valami olyat kell találnom, ami igazán kikapcsol, de meg akartam élni a növekedés és a versenyzés élményét is. Gimnazista koromban találtam rá újra egy fantasy kártyajátékra, a Yu-Gi-Oh-ra. Megtudtam, hogy egy aprócska közösség Magyarországon versenyszerűen űzi ezt a játékot és úgy éreztem, hogy na ez lesz az a dolog, amiben szeretnék elmerülni. Gyorsan rájöttem, hogy ez a kártyajátékos közösség nem is kicsi, elvégre eszméletlenül sok fantasy kártyajáték van.

De mi is az a fantasy kártyajáték? Mindegyik egyedi és saját szabályrendszerrel rendelkezik. A világon legismertebbek a Magic The Gathering, a Pokemon TCG és a Yu-Gi-Oh. Én a yugival kezdtem, de az évek során alkalmam nyílt a többit is kipróbálni. Ezek a kártyajátékok a versenyzésről szólnak. Mindig egy játékos játszik egy másik játékos ellen, a sportokból talán ismert Best of 3 formátumban (az a játékos a győztes, aki először nyer meg két játékot). Mindenki a saját paklijával játszik, amit apróbb megkötéseken belül úgy rak össze egy játékos, ahogyan szeretne. A yugiban például 40-60 lap között kell állnia egy paklinak, és egy adott lapból nem lehet több három darabnál benne. 

Ezen felül a lehetőségek tárháza majdnem végtelen. Minden lapnak a játékban valamilyen egyedi képessége van, így tényleg nagyon meg kell fontolni, mely képességek szinergizálnak más képességekkel. Emiatt végtelenül színes és izgalmas, hogy mennyi ember mennyi különböző pakliötlettel áll elő. 

A versenyekre való felkészülést is nagyban megnehezíti a paklik összerakása tekintve, hogy a különböző lapok száma az elmúlt évek során már több mint tízezerre rúg. Arról nem is beszélve, hogy milyen jól fejleszti a kombinatorikai és a stratégiai gondolkodást ez a játék.

A versenyek a sakkból már ismert svájci rendszert használják. Egy győzelem 3 pont, a döntetlen 1 pont és a vereség 0 pontot ér. A játékos számok alapján meghatározzák hány fordulós lesz egy verseny és amelyik játékosnak a legtöbb pontja van a körök végére, nyer. A különböző versenyeknek szintjei vannak, localok, regionálisok, nemzetik és YCS-ek. Localokat minden héten tartanak kijelölt társasjátékboltokban, ezek apróbb versenyek elhanyagolható nyereményekkel. A verseny igazán a regionaloknál kezdődik, amin már kvalifikációt lehet szerezni az Európa-bajnokságra. A versenyzés legteteje pedig a YCS, amiből egy évben csak ötöt tartanak különböző országokban. 

A legutóbbi november 23-án volt, Bolognában, amin 2504 játékos vett részt. Minden játékos vágya ezekre a versenyekre eljárni, hatalmas csarnokokban több ezer ember között lenni, akik ugyanazon a szenvedélyen osztozkodnak. Egy YCS mindig három napos, péntektől- vasárnapig tart. Apróbb versenyeket rendeznek a helyszínen folyamatosan és szombaton lezajlik a fő verseny.

Habár nagy volumenű versenyek ezek, megélni mégsem lehet belőlük, a professzionális játékos ezekben a körökben egy nemlétező fogalom, mert a versenyek attól függetlenül milyen nagyok, nem ajánlanak fel hatalmas nyereményeket a közösség számára. 

A játék atyja kikötötte, hogy a versenyeken nem lehet pénznyereményt felajánlani, így a jól teljesítő játékosok további ritka lapokat kapnak, amiket csak az adott versenyeken lehet megnyerni. A jó játékosok inkább a hírnévért játszanak ezekben a körökben, a nyeremények pedig általában lefedik a kiutazás árát. Az a kevés ember, aki pedig megél ezekből a kártyajátékokból a tartalomgyártáson keresztül teszi és nem az aktív versenyzéssel.

Hozzám mindig is közel álltak a kártyajátékok és örülök, hogy belebotlottam évekkel ezelőtt. Rábírt arra, hogy valami iránt folyamatosan érdeklődjek és aktívan részt vegyek a közösségben. Sok barátomat a Yu-Gi-Oh-n keresztül ismertem meg és hálás vagyok, hogy „színes papírok rakosgatása” -legalábbis mi így hívjuk- összehozza az embereket.

Címlapkép és fotó: Facebook / YuGiOhCardEU