A szavazat ára – egy film a vidék teljes fideszes leuralásáról, és az üzemszerű szavazatvásárlásról

Kegyetlen pontossággal tárja elénk a De! Akcióközösség frissen bemutatott dokumentumfilmje, hogyan válik a kiszolgáltatottság politikai fegyverré Magyarország legszegényebb térségeiben. A film szerint a megfélemlítés és a függőségi viszonyok rendszere, és az így megvásárolt voksok akár 5–6 százaléknyi mandátumtöbbletet is hozhatnak a Fidesznek. Ezért is toboroz most Őrszemeket a szervezet április 12-re, hogy rögzítsék a csalásokat. 

„Annyira vagy gazdája a szavazatodnak, mint amennyire ura vagy az életednek.”

És valóban, ha valami oknál fogva kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, vagy a szociális helyzeted, az egészségi állapotod miatt, vagy, mert attól rettegsz, hogy elveszted a munkádat, és a hatalom mindezzel saját érdekében kész vissza is élni, nos, akkor már gyakorlatilag minden megtörténhet. 

A szavazatod pár ezer forintért, egy pakk kábítószerért, egy zsák krumpliért megvásárolható lesz, de, ha az anyagi és egyéb ösztönzők nem válnának be, akkor még mindig ott a fenyegetés, kikapcsoljuk nálad az áramot, a vizet, a közmunka lehetőségéből kizárunk, a gyerekedet elveszük, nem jutsz hozzá a szükséges orvosi ellátáshoz, vagy éppen elaggott, ellátásra szoruló rokonodat hazaviheted az idősek otthonából; de még ezen kívül is számtalan, válogatott kegyetlenkedéssel tarthatunk sakkban.

Erről, a ma már teljes rendszerré összeálló nettó választási csalásról forgatott dokumentumfilmet a De! Akcióközösség Magyarország északi, észak-keleti, leginkább érintett térségeiben, megszólaltatva mindazokat, névvel és név nélkül, akik működtetői, illetve elszenvedői ennek a hatalmi visszaélésnek. 

Részletesen mesélt arról a felismerhetetlenségig eltorzított hangon nyilatkozó egyik helyi szervező, hogyan működik a választás napján a rendszer, miként fogják szó szerint kézen, és viszik el a szavazóhelyiségig, sőt azon túl is a korábban már listába gyűjtött embereket, drogfüggőket, alkoholistákat, az állásukat féltő közmunkásokat, hogy aztán gyakran még az X-et helyettük is behúzva szállítsák a hatalmi pártnak a megígért szavazatmennyiséget. 

„És nem csak a romákat, hanem mindazokat, akiket befolyásolni tudnak.”

Nagy, esetenként 60-70 fős csapatokról, és hatalmas pénzekről van szó, a mozgósítás pedig idén jóval intenzívebb, mint volt 2022-ben, mert hiszen a „tét is jóval nagyobb”, mint akkor volt – hangzik el a filmben. 

Még a legóvatosabb becslések szerint is 53 érintett választókerületről beszélhetünk az összes 106-ból, ahol már tavaly december végén befejeződött az adatgyűjtés, a listák összeállítása, a közreműködők rekrutálása, mindenki tudja a dolgát, a gépezet működésre kész. 

Érdemes felidézni talán a legutóbbi választás tarifáit, amiről az egyik fő szervező oszt meg döbbenetes részleteket a filmben, ebből talán lehet arra is következtetni, idén mekkora összegek mozdulnak majd meg, jórészt fekete, vagy éppen szürke forrásokból.  

Bár jósolni nem szeretnénk, de vélhetően az akkori többszöröséről lesz idén szó.

A legnagyobbat azok szakították, akik egy-egy választókörzetért feleltek, ők tízmilliókért tették a dolgukat. 

Azoknak az aktivistáknak, akik egész nap rendelkezésre álltak, és szállították, leszavaztatták az embereket 70 ezer forintos napidíj ütötte korábban a markát, a segítők, vagyis azok, akik a fülkébe kísérték a szavazót, ennek az összegnek viszont csak a felével kellett beérniük. 

Milliós volt az az összeg is, amivel gazdálkodhattak egy-egy terület szervezői, intézői, a szavazatonként kiosztható pénz viszont már 2022-ben is 5 és 20 ezer forint között mozgott; ezt persze nem minden esetben adták kézbe, volt, hogy a juttatás természetben történt, pálinka, zsák krumpli, egy pakknyi drog, mikor, mi. Országosan idén az összköltség a 8 milliárdot is súrolhatja, hangzik el a filmben, vagyis ennyiből kell lefizetni azokat, akik eladják a voksukat, és kifizetni a közreműködő csapatokat is. 

De a pénznél talán lényegesebb, hogy mindez szavazatokban mennyit is hoz a konyhára, és ez talán még a filmből elénk táruló elborzasztó társadalmi látleletnél is döbbenetesebb. 

A kérdéssel régóta foglalkozó Narancsos újságíró a filmben úgy számolt, hogy még egy nagyon magas választási részvétel esetén is plusz 5-6 százalékot eredményezhet a hatalmi pártnak ez a megvesztegetéssel és kényszerítéssel kizsarolt szavazatmennyiség.

„Egy hatalomtechnikai eszközről van szó” – hangzik el ezzel kapcsolatban a filmben, hiszen gyakorlatilag nincs másról szó, minthogy közel félmillió, folyamatosan a szegénységben és kiszolgáltatottságban, de legfőképp félelemben tartott honfitársunk hozza össze a Fidesznek mindezt, ami adott esetben a győzelmet, azaz a hatalmon maradást is jelentheti a párt számára. 

A rendszer részei természetesen a helyi polgármesterek, akik haszonélvezői, kihasználói lehetnek mindennek éppúgy, mint ahogy elszenvedői is, attól függően – természetesen – hogy hajlandók-e parírozni a regnáló hatalomnak, vagy éppen nemet mondanak a kormányzati kívánságoknak. 

„Ezt a választást nektek kell megnyerni” – közölte Orbán Viktor pár hete az általa összecsődített polgármesterekkel, és valóban, a filmből szépen ki is derül, a szavazatok szállítására képesek is azok a településvezetők, akik a Fidesz járszallagján vannak. 

A legextrémebb filmbéli példa minderre Nyírbogát polgármestere, akinek a működését a készítők akként aposztrofálták, hogy az nem más, mint egy település teljes „leuralása”.

Dr. Rizsák Ildikó, a polgármesterség mellett ugyanis egy személyben Nyírbogát körzeti orvosa, üzemorvosa, gyógyszerellátója, orvos az idősek otthonában, vezeti a helyi nyugdíjasklubot, de a férje sem akárki, Simon Miklós, a Fidesz parlamenti képviselője. 

Az újkori feudális rendben tehát, aki ellátásra, orvosi segítségre szorul, az jobban teszi, ha a Fideszre szavaz, amikor kell, és erről kellő időben biztosítja is a polgármestert (ellenkező esetben mindentől elesik), de a településvezető is szem a láncban, hiszen, ha nem szállítja a szükséges szavazatmennyiséget, nem lesz pályázati pénz, nem lesz fejlesztési forrás, a települést a Fidesz egyszerűen megfojtja. Ahogy erre a film hoz is egy másik életes példát.

A legszomorúbb képet a film azonban azokról festi, akik a függőségi rendszer legallján állnak, azokról, akik szükséget szenvednek a legalapvetőbb javakból is, azokról, akik valamely szenvedély rabjai, és azért zsarolhatók, ha kell egyetlen szavazatért, de azokról is, akik valamivel mégis megpróbálnak kiemelkedni sorstársaik közöl, és helyi kisebbségi képviselőnek, vagy éppen polgármesternek jelentkeznek, de őket is azonnal ellehetetleníti a hatalom, áramot, vizet kapcsol ki, gyámüggyel fenyeget; maffiamódszerek a javából, menekülés pedig nem nagyon van. 

A film készítői azonban nem elégedtek meg azzal, hogy ezt a szomorú és lehangoló látleletet elénk tárják, aktivitásra is ösztönöznek, és ehhez meg is teremtették a civil intézményi kereteket. 

A De! Akcióközösség úgynevezett Őrszemeket toboroz az április 12-i választásra, hogy az érintett településen minél nagyobb számban legyenek jelen, és önkéntesként rögzítsék mindazokat a választási visszaéléseket, melyekről filmjük is szólt.