Ma 09:00

Barcza Mihály: Meseország mindenkié

Kontroll.hu
Kontroll.hu
Barcza Mihály: Meseország mindenkié

A büntetőügyek sűrű hálójába gabalyodott Fidesz és csatolt része, a KDNP számára négy védelmi stratégia adódik kilátástalan helyzetükben. Ezekből Orbán Viktor hübrisze miatt azonban csak egyetlen opció választható, mégpedig a tündérmesék gyártása. Ezeket azonban nem művészi módon, hanem tragikomikusan szövögetik a vezérlőközpontban, amiből szerzőnk szerint már nincs kiút.

1993-ban kezdtem a pályámat a Budapesti Értéktőzsdén. Gyakornokként. Mi, jogászok, már a ‘90-es években szakosodni kezdtünk és én tudtam, hogy az eljárásjog nem érdekel, a büntetőjogra pedig alkalmatlan a karakterem. Így ezekkel egyáltalán nem foglalkoztam. 

A szakvizsgához viszont mindkettőre szükség volt. Ezért aztán egy neves büntetőügyvédi irodában töltöttem egy egész hónapot egy jelöltcsere program keretében. Itt egy már akkor is híres, azóta pedig még sokkal híresebb büntetőügyvéd a következőket mondta nekem: Misikém, egy büntetōügyben négy védelmi stratégia (és narratíva van):

  1. tagadunk
  2. beismerünk
  3. hallgatunk, mint a sír,
  4. tündérmeséket költünk, és mesélünk.

A többi művészet. Ezek kombinációja. A jó büntetőügyvéd annak a művésze, hogy felismeri-e, hogy ezeket mikor, hogyan és milyen kombinációban alkalmazza.  Az Orbán Viktor vezette Fidesz és a Fidesszel összenőtt, és arról leválni képtelen, ezért szintén Orbán Viktor által vezetett sziámi kistesó, a KDNP most azt élőzi, ahogy a fenti stratégiával próbálkozik. Csak épp, amit sikerül neki, az nem művészet. Hanem bohózat és tragikomédia. Amelynek roppant egyszerű oka van. 

Orbán Viktor képtelen az önkorrekcióra, pontosabban az önkorrekcióra és annak beismerésére. Súlyosan deformált világa egy szent célért zajló győzelmi diadalmenet, amely folyamatosan vívott csatákon és háborúkon át vezet. Ahol a földbeállás sem bukás, hanem remény, és ok a következő háborúra. Hiszen a szent cél nem bukhat el, és a szent célért való bukás sem bukás, hanem dicsőség. Beteg.

A fenti narratíva nem a semmiből termett elő. Azt lépésről lépésre formálták a Fidesz kommunikációs vezérlőközpontjában. Ahol azonban – menet közben – nem kis részben Orbán beteg hübrisze miatt megittasodtak és a narratíva egyre inkább billent a fenti, 4-es forgatókönyv, a „tündérmeséket költünk és mesélünk” felé. És nem tudjuk, pontosan mikor, de mára ebbe végleg bent ragadtak. Ma már ebben élnek, és egy részük ezt el is hiszi. És ebből nincs kijárat, mert képtelenek a beismerésre és képtelenek a hallgatásra. 

A tündérmese szcenárióban két eszköz marad: tagadni és még többet tündérmesélni. És a mesében minden megtörténhet. A mesében Magyar Péter rejti el Unger Annával a készpénzt madárodúban a békési erdők mélyén, hogy még több fideszest vihessen gályarabnak. 

És igen. Azért van erre itthon még vevő, mert a magyar néplélek mindig hajlamos volt a bajban föld alá részegedésre a helyzetünkkel való szembenézés helyett. Ezek is mi vagyunk. Ezzel együtt kell élnünk és empátiával kell szemlélnünk azokat, akik ezt tényleg hiszik. 

Akik pedig ezt legyártják nekik, azokat le kellene most már állítani. A saját közösségüknek. Mert ez tömeges fentanilkúra. Amit a sajátjaikkal tesznek. Meseország mindenkié. De csak addig, amíg olvassuk, nem amíg szereplőnek képzeljük benne magunkat. Aki ebben részt vesz, az nem felelős politikus és nem államférfi, hanem dealer.
 

Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Ne maradjon le semmiről...
Iratkozzon fel hírlevelünkre